Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.
Ülésnapok - 1881-135
135 orseágos 01é» novemlser 22. 18S2. 187 a területi rendszert, de nem úgy félig-meddig, a mire a hadügyminister maga is azt mondja, hogy >lehetőleg« ; de kívánjuk a területi rendszert a keretrendszerrel együttesen combinálva, úgy a hogy a honvédségnél történik, hogy lehetőleg munka idején visszabocsáttassék a legénység, a maga állomásain állomásozván folytonosan. Kívánjuk a területi rendszert úgy, hogy az illető csapatok azon a területen, legalább is azon országban, annak iparának fejlesztése által ruháztassanak fel, fegyvereztessenek fel, élelmeztessenek. (Helyeslés a szélsőbalon.) így aztán a területi rendszernek meglesz a maga haszna, mig úgy, a hogy a közös hagyminieter ur tervezi, ennek a lehetőleges területi rendszernek, La jobban megvizsgáljuk, előnyei nagyon is a minimumra reducáltatnak. Tudniillik ha számba vesszük az ő általa ezen tervezet szerint saját területükön elhelyezendő nem ezredek, mert így nem boldogulunk, hímem zászlóaljak létszámát, miután tudjuk, hogy a negyedik zászlóalj mindenütt az ezredtől elszakitíatik. tehát ha számba vesszük a saját területükön elhelyezett zászlóaljak létszámát és egybe vetjük a régi, ez előtti területeken elhelyezett hasonlag gyalog zászlóaljakkal, akkor alig 8—10-el lesz több a saját területén elhelyezve mint azelőtt 8—10 évvel. Ha pedig a feloszlatott hatáxőrvidéki 12 zászlóaljat vesszük figyelembe, akkor épen kevesebb lesz a most saját területén állomásozó zászlóaljak száma, mint az előtt volt. Hát fallatia jóformán az egész. Továbbá kiveszi maga a hsdiigyminister ur egyenesen a várőrségre szánt csapatokat, továbbá a nagyvárosok helyőrségére szánt csapatokat és főképen a mozgósítandó" negyedik zászlóaljakat a saját területeiken való elhelyezésből. És ezen negyedik zászlóaljaknál jöttünk tulajdonképeni, be nem vallott, de igazi czéljára a hadügyminister ur reformjavaslatának. (Halljuk: a szélsőbalon). Kern sokáig veszem igénybe a t. ház figyelmét, hanem ezen reformra mégis bátorkodom csak néhány perezre fölkérni a t, ház becses figyelmét. Tehát az új ezred számok szerint száznégy zászlóalj gyalogságból a negyedik zászlóalj fog mindig mobil tartatni és hivatkozással Bosznia oceupátiójára, azoknak nagy része Boszniában elhelyeztetni. És ez az egész reformnak voltaképein alapja semmi más, mint tisztán Bosznia és a íiszturaknak, különösen a törzstiszteknek kéuyeimi kérdése. Mi az a Bosznia? Mi, kik örökké elleneztük a megszállást a tőlünk függő minden eszközzel, most némi, bár szomorú elégtétellel mutathatunk vissza magatartásunkra. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Bosznia nem egyéb, mint az osztrákmagyar monarchiának Kaukázusa, azon Kaukázus a mi számunkra, mely Samil idejében volt Oroszországnak az Ararát vidéke ; ilyen nekünk Bosznia, mely a folyton active szolgáló katonaság legjavát foglalja el örökös barezokban s a kívülről szított forrongásokkal milliókat és milliókat nyel el, oly milliókat, melyeket külömben hazai culturállapotaink javítására fordíthatnánk (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon) s erre csak azért nem jut, mert Kaukázus Bosznia úgy kivánja, erre kell pénznek lenni. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Azok, a kik a függönyök mögé is betekintenek, tudni fogják, hogy a boszniai mozgósítások alkalmával^ midőn egész ezredek oda vezényeltettek, nagy számú idősb törzstisztek, a kik már családos emberek, a kiknek kényelmesebbnek tetszik a civilisált országokban élés, de meg is szokták ezt az életet, nagyon nemakarózva mentek volna Boszniába, Dalmátiába, a Krivosjébe, mert ez jóformán egy s annyira mentek vonakodásukban — ajánlom ezt a statisztikai adatot az előadó urnak — hogy némely ezredeknél nyolez, másoknál tíz, sőt úgy tudom, tizenkét ptrezentre ment azon tisztek száma, a kik képesebbek voltak magukat nyugdíjaztatni, semhogy Boszniába menjenek. (Mozgás jobbfelöl.) Nem úgy értem, mintha a harcztértől irtóztak volna, hanem az ottani élettől irtóztak, mert családjaikat visszakeilett volna hagyniok, gyermekeiket nagy költséggel másutt neveltetniök, másrészt pedig voltak olyanok, a kik még helyi szolgálatra elég erősek lehettek, de már a boszniai strapácziót ki nem birták volna, kik hivatkozva 30—35 szolgálati éveikre, inkább nyugdíjaztatták magukat, semhogy évekig kelljen ezredeikkel Boszniában feküdniök. Én értem ezen tisztek eljárását, különösen a magasabb rangú tisztekét, a kiknek úgyis már csak néhány szolgálati évök volt hátra, hogy inkább óhajtottak családjaikról gondoskodni. Emberileg véve, mondom, értem ezen eljárást, de úgy látszik, nagyon jól értették a hadügy ministeriumban is, annál inkább, minthogy a magasabb állású tiszteknek igen nagy összeköttetéseik vannak s ezek kényelmére gondolták ki a negyedik zászlóaljat olyformán. hogy ahhoz mindig nőtlen vállalkozó fiatal tisztek vezényeltessenek, a kik önként jelentkeznek és készek ezen mozgósított zászlóaljakkal kivonulni éB az öregebb, nagyobb kényelemhez Bzokott tisztek otthon maradását lehetővé tenni. Ez a kényelmi szempont volt nézetem szerint, de a dolgok természete szerint is nagyon érthető szempont ezen negyedik zászlóaljak ilyetén szervezésének oka, hogy a hadsereg legfiatalabb elemei Boszniába küldethessenek és addig az öregebbek a civilisáltabb helyeken maradhassanak. T. ház ! Miután a hadügyminister ur reformintézkedései, a mennyire azokat ismerhetjük, nagyon egyoldalúak, csakis a gyalogságra terjednek és ott is az ezredtörzsek alapjából indulván ki, hibásak és csakis a magasabb tisztikar 24*
