Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-135

186 135. országos ülés november 22. 1882. dohos ráverte az indulót. A franczia nép ingatag, annak látványosság, zene, mulatság kell. Mi azonban nem vagyunk azon helyzetben, hogy a hadsereg azon részeit, melyek feleslegesek, vagy legalább problematikusak, csupán parádéból fentarthassuk. Szóval itt is 3200 combattanst meglehetne gazdálkodni s az előbbieket hozzávéve, ez 6400 ember. íme már majdnem 7000 combattans nem combattansból egy garas költség nélkül. Ezek nem monarchia megmentő nagy dolgok, hanem mégis akkor, mikor a hadügyminister négy-öt tervből combinál, nem kerülhették el tökéletesen a figyelmét. Midőn igy áll a dolog, hogy az ezredtörzseknél sok a felesleges számú nem combattans, sőt a legénység számában is ezerekre és ezerekre megy, akkor még több a reformálni való a lovasságnál. Pedig csodálkozásomra a lovasezredeket a hadügyminister ur felszólalásaiban, a melyekkel annyira, a mennyire reformjait megvilágította, nem érintette, sőt oda nyilatkozott, hogy a reformok a lovasezredekre nem terjednek ki. Pedig épen itt van a nagyon lényeges körülmény. A 41 sorhadbeli lovasezred minden egyes százada 150 emberből áll, a kik közül a 3 első korosztály tényleges szolgálatban áll a tisztekkel és a lovakkaL Mikor a kivonulás kezdődik, akkor a 7-ik, vagyis a depót escadron állíttatik fel, szóval a betanított és jól fegyelmezett többi korosztályból csekély szám hivatik be. Vagyis inig a 41 lovasezred létszáma 246 századdal 36,900 emberre megy, addig a 6 tartalékos osztály, mert a 7-iket időközi fogyaték czímén levonom, 73—74 ezerre rúg. Jól tudom, hogy ezeknek egy része még beszólittatik. Az imént említett depőt escadron felállítására 6200 és mint úgynevezett lovatlan gyalog huszár 16 nem combattans szólittatik be a szolgálatra. Ezek létszáma tehát 4800 — 5000. A beassentált altisztekről sem feledkezve meg, ezek száma 30—35-tel számítva, lovasezredenként 1200—1300. Az összes létszám tehát 11—12,000-re megy. Ide sorolandók azok, kik a lovas-tartalékból a mozgósítás alkalmával a tűzérszekerészet pótlásául behivatnak. Ezek létszáma az általános mozgósításkor 9000—10,000. Szóval a lovastartalékosokból behivottak összes száma 21—22 ezer. Ezt levonva a 73—74 ezerből, több mint 50 ezer betanított jól fegyelmezett és 3 évig szolgált lovas marad itthon a mozgósítás alkalmával, a melynek a hadsereg hasznát egyátalán nem veszi. Ez véghetetlen nagy fogyatkozása a mai rendszernek és ennek orvoslására kellett volna valamit kigondolnia a hadügyministernek. A franeziákra hivatkoztunk ez elébb. Itt is hivatkozhatunk rajok, nem ugyan a lovasságnál, de más fegyvernemnél. Tudjuk, hogy a legközelebbi nagy háború alkalmával náíok a haditengerészetnél alkalmazott legénység volt aránylagtúlerős számmal. Es mi történt, mikor a gyalogság a csataveszteségek folytán megfogyott? A franczia hadügyminister leszállittatta a matróz gyalogságot a hajóról és 10—12 ezer gyalog tengerész vonult be Párizsba, a kik a leghősiesebbeu viselték magukat a védelemnél. Ha a franeziák a tengerészeti gyalogságot alkalmazhatták a gyalogsági szolgálatra, épen ezt tehetnők mi is ezzel a több mint 50 ezer betanított és jól fegyelmezett lovassal, mert tudjuk, hogy ma a lovasság a karabélyokkal, a melyek mai tökéletességek mellett jó messze hordanak, czélba tud lőni és hogy a gyalogsági szolgálatra is oktattatik. Nem sok fáradságba kerülne tehát, ha azon több mint 50 ezer fegyelmezett, betanított jól iskolázott katona, lovastartalékos, behivatnék a várőrségi szolgálatra, ott a szolgálatra tartalékos tisztek által betanittatnék, a mi fegyelmezett katonánál hamar megy s igy lehetővé válnék, hogy helyettök 50,000 gyalog embert kivehetnénk a várőrségekből és a csatatérre vezethetnénk. Ez által a gyalogság létszáma nagyban emeltetnék. Ilyenek volnának t. ház, szerintem azon intézkedések, melyek szükségesek volnának és még a mostani keretben is könnyen kivihetők. Szerintem igen hibázott a t. haJügyrauuster ur, mikor reform-intézkedéseit a lovasságra épen az imént jelzett körülményeknél fogva ki nem terjesztette. A műszaki csapatokkal ép úgy van a dolog. Több ezerre megy és épen a legintelligensebb létszámból azoknak száma, a kiket általános mozgósítás alkalmával ide lehetne hozni. Ezt csak jelezni akartam, mert azoknak létszáma nem képez oly nagy összeget, mint a lovasságnál. Midőn tehát a hadügyminister ur ezekre figyelemmel nincs és ilyen, katonailag véve valóban szükséges reformokat tenni elmulasztott, akkor én az ő — a mennyire ismerjük — reformjait, nem tekinthetem egyébnek, mint egyoldaluaknak, mert csak egy ágra terjeszkednék ki, továbbá félsikereűk, sőt esetleg balsikerüeknek. Hanem a t. kidügymiaister ur mintegy maga is érezvén az ő reformtervezetének hiányosságát, különösen a magyar delegatió előtt azzal akart kedveltségét szerezni, hogy élénken hangsúlyozta — at. előadó ur pedig természetesen követte inosí; az ő példáját — a területi rendszer előnyeit és hogy ezen reform által a nemzet régi óhajtása fog megvalósíttatni. Igaz, a nemzet régi óhajtása a területi rendszer, azonban azt mondom, hogy az a mit a hadügyminister most akar, nem a területi rendszernek a nemzet óhajtása szerinti megvalósítása, nem egyéb mint szemfényvesztés. Kívánjuk mi, igenis,