Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-135

184 135. országos ülés novomher 22. 1SS2 lam imént hangsúlyozott, mindent jővátevő gyökeres reformnak. Ilyen volna pl., hogy csak egykettőt futólag említsek, a tiszti előléptetési concretual status kettéválasztása egy magyar és egy osztrák concretual statussá, mert csak így remélh tünk jövőre magyar tisztikart. Nem akarom ez eszmét bővebben fejtegetni, alkalmilag úgyis megpendítettem máskor s oly nagy súlyt helyezek rá, hogy az illető kérdéseknél, ha szükségét látom, bővebben fogom ezt kifejteni. Egy másik ily kérdés, melyet a nemzet nagy része talán szintén örömmel üdvözölne: az önálló magyar katonai akadémia felállítása, melynek kérdése a delegátió előtt fenforgott, de sajnos, fájdalom, sőt szégyen is reánk, hogy ugy végződött, a hogy végződött. Ezen ügy azonban szorosan nem tartozván a tárgyalás alatt levő törvényjavaslathoz, e helyütt arról bővebben nem szólok. Ellenben mi történik? Mialatt az 1848-iki törvények értelmében az önálló magyar hadsereg é!etb«déptetését vagy legalább ez idő szerint. az ahhoz közeledő reform intézkedéseket kivánnók és sürgetnők, az alatt ép ellenkezőleg, az 1848-iki törvény helyett a Bach-systhemánál is rosszabb állapotokra mutatkozó jelenségekkel vagyunk kénytelenek találkozni, t. i. Magyarország fiainak, magyar zászlóaljaknak osztrák idegen ezredekbe való sorolása ajánltatik e parlamentnek. Egyelőre most csak 17 zászlóaljnak idegen ezredbe sorozásáról van szó, de a szám magában nem dönt, a jég meg lévén törve, a kezdet meg volna és ez alapon még a kicsi Önállósága a magyar csapatoknak majd bővebben megrontataék és tökéletesen halomra döntetnék. Veszélyes t. ház, ily praecedenseket alkotni, veszélyes különösen akkor, midőn törvényeinkkel a fenforgó törvényjavaslat merőben ellenkezik, mert különös azon eljárás, a mint mára vitát megelőzőleg elvtársaim, különösen Helfy Ignácz t. képviselőtársam által kifejtetett, különös azon eljárás, a mely ezen törvényjavaslattal egyáltalában itt követtetik, hogy — ismétlem akkori rövid felszólalásomban mondott szavaimat — úgyszólván vakon akarják velünk ez intézkedést megszavaztatni. Ezen törvényjavaslat ugyanis nem Ítélhető meg magában egyedül azon rövid szöveg és ajánlat után, a melylyel élőnkbe adatik. És ezt maga a t. előadó ur is elismerte imént mondott ajánló beszédében, azt mondván, hogy a véderő bizottságnak, hogy ezen törvényjavaslatot alaposan megítélhesse, mindenekelőtt szüksége van a hadsereg szervezetét figyelembe venni. Ez volna a mi kivánatunk is, hogy t. i. mindazon adatok, melyek a reformot érintik, .hivatalos alakbaa elénk terjesztessenek: akkor igenis lenne módunk tüzetesen, részletesen nyilatkozni és kifejteni, mi tehát alegfőbb haduri jog? mi a belszervezet kérdése? és mi, mint pl. a területi rendszer kérdése, az ország törvényhozását az 1867: XII. t.-cz. alapján is megillető jog? A területi rendszert itt az előadó ur igen szépen és alaposan fejtegette, annak előnyeit felemlítette. Nem tagadom azokat; sőt tulajdonképen mi vagyunk a területi remiszer hívei, mint a kik azt régóta sürgettük, csakhogy nem azon értelemben, mint a badügyminister ur most akarja megvalósítani, hanem azon értelemben, a mint azt bátor leszek rövidebben, mint a t. előadó ur, kifejteni. Azonban, mint a t. előadó ur tette és tette a véderő-bizottság is, szerintem igen helyesen, hogy a hadsereg szervezetét vették előbb figyelembe, hogy a törvényjavaslatot, a reformnak előttünk fekvő kis részét megítélhessék, nekem is ezt a példát kell követnem és szólok magáról a hadügyminister által életbeléptetni óhajtott nagy reformról, már a mennyiben t i. módomban van azon homályos, épen nem tökéletes, sokszor zűrzavaros nyilatkozatokból, a melyeket a hadügyminister ezen reformrendszerre vonatkozólag — mert hiszen ő is többször systhemáiiak nevezi azt — a de'egátiókban tett; szakszerű bírálat alá kell vennem, a mennyire tehetségemtől telik, ezen reformjavaslatot a maga egészében, oly czélból t. i., hogy consequentiát vonhassak ezután a jelenleg tárgyalás alatt levő törvényjavaslatra nézve, mint a melyet szerintem helyesen megítélni, a dolgot csak megérteni is nem lehet ama rendszernek és a reformtörekvések, általában a hadsereg szervezetének vizsgálata és bírálat alá vétele nélkül. A mennyire értesülve vagyok, az a reformjavaslat ugy jött léire, hogy a hadügyminister felszólított — bogy kiket, ő meg nem nevezi — valami nagy capaeitásokat, talán ötöt, a kikkel külön-külön ebtboratumot dolgoztatott ki és ebből az öt elaboratumból férczelték Össze a hatodikat Baross Gábor: Nem áll! Thaly Kálmán: Hiteles értesülésem nincs. Igen örülnék, ha a t. képviselő ur hitelesebbet adna elő, hiszen az a mi óhajunk, a mi kérésünk, hogy tudjuk, hogyan áll a dolog. Én hírlapi értesülésekre, a hadügyminister nyilatkozataira s effélékre támaszkodom; egyéb kútfőm nem lévén, kénytelen vagyok ezeket bírálat alá venni. Tehát az ötből összetákolt egy hatodik férczmunkát; de ámbár ne legyen is ugy, nem sok súlyt helyezek az ily módon megállapításra, de arra már igenis súlyt helyezek, bogy maga a területi rendszer — és ezt senki sem fogja a többség tagjai közül tagadni — a csapat-elhelyezésekkel a legnagyobb mértékben összefügg; már pedig az országgyűlésnek ehhez való jogát senki sem fogja kétségbe vonni. Tehát azon reform előkészítésénél, mely egyenesen a hadügyminister nyilatkozata szerint