Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-135

182 135. orafigos ülés november 22. 1882. tétlenül jótékony hatású a hadsereg védképességére. E rendszer előnyei nyilvánulnak főleg a mozgósítás és felvonulás, e két, mondhatni döntő fontosságú tényezőnek gyorsaságában. Kétségtelen, hogy az a hadtest, mely lehetőleg ugyanazon területről nyeri mindennemű szükséges csapatait, mely már békében lehetőleg kiegészítése területén van elhelyezve, sokkal könnyebben és gyorsabban egészítheti ki csapatait és igy sokkai gyorsabban képes mozgósítani és felvonulni, mint az olyan hadtest, mely különböző fegyvernemeit a monarchia különböző részeiből kénytelen összeszedni. Önként következik tehát ezekből, hogy a területi rendszer alapján a mozgósítás kevesebb költséget is okoz. De kétségtelen az is, hogy a területi rendszer jótékony hatással lesz egyszersmind a csapatok kiképezhetésére is. Nem lévén feladatom itíen ennek kimerítő fejtegetésébe bocsátkozni, csak egy példát akarok felhozni előbbi állításom igazolására. Tény az, hogy a tartalékos, ha tényleges szolgálata alatt a lehető legjobban képeztetett is ki, 7 éven át tartó tartalék szolgálata alatt mégis sokat felejt; ha már most a területi rendszer alapján történik a mozgósítás, kétségtelen és nem szorul további bizonyításra, hogy az a parancsnok, ki maga is a kiegészítési területen van elhelyezve, sokkal hamarább kapja kezébe a bevonuló tartalékost, minélfogva sokkal több ideje s lehetősége is lesz a felvonulásig az illető tartalékosokat ismét begyakorolhatni, mint az olyan parancsnoknak, ki a monarchia egyik szélén van elhelyezve s a monarchia másik szóléről kapja mozgósítás alkalmával tartalékosait. Meg kell jegyeznem t. ház, hogy a területi rendszer, melynek előnyeit fő'vonásokban jeleztem, más államokban már régen létesíttetett. Németország és Francziaországban a hadsereg szervezetének alapját a legszigorúbban keresztül vitt területi rendszer képezi. Ezeken kivül figyelembe vette a védcrőbizottság azon fontos körülményt is, hogy a hadsereg újabb szervezete s illetőleg az annak alapul szolgáló területi rendszer valósítása folytán az 5-ik és 10-ik tábori tüzérezred, valamint a 11-ik és 19-ik tábori vadász-zá-zlóalj is, melyek eddig a monarchia másik államából nyerték kiegészítésüket, magyar csapatokká alakittatnak át. Ez által tehát ismét teljesült a nemzetnek egy régi kívánsága, mely ez irányban számtalan alkalommal nyilvánult. Tekintetbe vévén tehát a véderő-bizottság nemcsak a területi rendszer előnyeit, de főleg azt is, hogy annak létesítése közkivánság, természetes, hogy ez határozatát nagy mértékben be folyásolta s hogy törekvése oda irányult : mindenekelőtt lehetővé tenni, hogy a nemzetnek jelzett két régi kívánsága, lehető bonyodalmak és költségek nélkül, nemkülönben azon gyorsasággal valósíttassék, melyet a hadsereg harczképessége, a monarchia békéjének a leghathatósabb biztosítéka igényel. A területi rendszer feltételezi, hogy az egyes hadtestek lehetőleg saját területükön láttassanak el a szükséges külömböző fegyvernemekkel. A magyar korona országaiból a jelenlegi had parancsnokságok számának megfelelőleg szerveztetik összesen 6 hadtest. Hogy e 6 hadtest a szükséges külömböző fegyvernemekkel ellátható legyen, szükséges volt az előbb számszerint jelzett két tábori tüzérezredet és két tábori vadász-zászlóaljt magyar csapatokká átalakítani. Ámde a kérdéses ezredek és zászlóaljak ugy alakítandók át, hogy ez által a hadsereg és haditengerészet 800,000 főnyi hadilét biztosítása végett a magyar korona országaira eső s törvényben megállapított 39,552 főnyi évi ujonczjutalék ne emeltessék. Hogy e feladat csakis egy más csapat rovására, vagyis akként valósitható, ha azon ujonczok, kik az átalakítandó két tüzérezred és két vadászzászlóaljhoz évenként besoroztatuak, ugyanekkor megvonatnak a gyalogságtól, ez tehát megfelelőleg apasztatik, el kell mindenkinek ismernie. Figyelembe veendő továbbá, hogy az 1880. év végével foganatosított népszámlálás, a népességnek aránytalan növekedését igazolta a magyar korona országaiban és csökkenést a monarchia másik államában, minek következtében minálunk az évi ujonczjutalék apad, mig a monarchia másik államában növekedett. Es miután ugyanekkor, mikor mi nálunk az évi ujonczjutalék ugy is apad, két tüzér ezred és két, vadászzászlóalj magyarrá alakítandó át, a monarchia másik államában pedig az évi ujonczjutalék növekedése daczára, a kiállítandó csapatok száma a kérdéses tüzérezreddel és két vadászzászlóäljjal apad, önként következik ismét, hogy e visszás helyzet csakis ugy egyenlíthető ki, ha megfelelő változtatások tétetnek más csapatoknál. Hogy pedig e csapat nem lehet más, mint a gyalogság, nem szükségei további bizonyítást, miután a gyalogságnál már túlnyomó mennyiségénél fogva is legkönnyebben vihetők keresztül az ily változtatások. Épen igy nem kell tovább bizonyítanom, hogy a szükséges változások nem történhetnek másként, mint ugy, hogy mig minálunk a gyalog-