Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-133

138 133. országos ülés noYem' er 20 ISS2. zői hivatás nagy fontosságát kiemeli és én részemről minden qualiíicáíióhoz ezen szempontból szívesen járulok, addig, a mig az oly magasra nem kívántatik szabatni, hogy kételkedni kelljen azután, hogy vájjon az országban mindenütt lehetséges lesz-e akkor, ha ilyen magas qualifieátió szabatik, a jegyzői helyeket betölteni, mert méltóztassanak azt nekem elhinni, fájdalom, de nem tagadható, vannak az országban községek, hol a kör- vagy községjegyzőnek díjazása épen nem olyan magas, hogy lehetne hinni, hogy valaki, a ki egyszer az érettségi vizsgálatot letette s magát akár a jogi, akár az orvosi pályára szánhatja, az igen szerény jövedelmezéssel biztató kör- vagy községi jegyzőségekre adja magát. Erre azt mondhatná talán a képviselő ur, vagy mondhatnák talán mások, hogy ezen ugy kell segíteni, hogy a jegyzői fizetést emelni kell. Igen, de a jegyzőt a községek fizetik és ezen jegyzői fizetés épen ottan a legcsekélyebb, a hol a községek maguk szegények és reájuk törvényileg magasabb terhet róni alig volna megegyeztethető a községek iránti méltányossággal. De különben is azt hiszem, hogy midőn a községi és körjegyzőket illetőleg annyival követeltetik több, a mennyivel ezen javaslat többet követel, mert hiszen most azon egyszerű s nem nagyon szigorúan berendezett jegyzői vizsgálaton kívül semmi sem követeltetik egyéb, mig ezen előttünk fekvő javaslat egyrészről követeli a szigorúbb jegyzői vizsgát, másrészről követeli a hatodik osztálynak elvégzését, hogy mondom, midőn e javaslat ennyivel többet követel, ha másfelől figyelemmel vagyunk az élet követelményeire, azt hiszem, e javaslat kielégítő azon szempontból is, hogy a jegyzői karnak általános szellemi niveau-ja emeltessék. T. ház! Az egy általános jelenség és még nem is mondom, hogy rósz jelenség, hogy minden osztály vagy kar azon van, ha minősítéséről van szó, hogy azokra nézve, kik hozzátartoznak, a minősítési követelményeket mentől magasabbra szabja. Ez egyfelől önérzet és nagyobb míveltségi fok után való törekvés, a mely becsülendő. De van benne egy kis hiúság is. (Helyeslés.) És én azt tartom, hogy a törvényhozásnak épen az a feladata, hogy tegyen eleget azon általam is nagyra becsült önérzetnek, ama nagyobb műveltségi fok iránti törekvésnek annyira, a mennyire a gyakorlati élet lehetővé teszi. De ezentúl ezen követelések teljesítésében ne menjen. (Élénk helyeslés.) Én azt hiszem, hogy ezen határt megtartja ezen 6. §. jelen fogalmazványa. Épen azért azt a magam részéről is elfogadtatni kérem. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Szederkényi Sándor: Én ezen szakasz 3-ik kikezdéséhez óhajtok szólani. Itt olyan cumulátiója látszik az intézkedéseknek, a melyek egyrészről feleslegesek, mert csak utóbb nyernek kifejezést, másrészről pecl'g ugy látszik, mintha az előbbi kikezdésben irt intézkedéssel ellentmondásba jönnének. A 6. §. 1. kikezdése ezt mondja: „Községi, illetőleg körjegyzőkre nézve az 1871 -ik XVIII. t.-ez. 74. és 75. §§-ai alapján előirt vizsga letétele jövőre is követeítetik." Mit mond az 1871: XVIII. t.-ez. 74. és 75. §§-a? A 74. §. azt mondja: „Községi és körjegyzővé csak az lehet, ki a törvényhatóságnak egy e végre kiküldött állandó szakbizottsága által a községjegyzői hivatal ellátásaira képesnek nyilváníttatott." A 75. §. azt mondja: „A jegyzői szigorlat tárgyait és megtartási módját a törvényhatóságok meghallgatásával a belügyminister rendelvényi úton állapítja meg, tekintettel az 1868. XLIV. t.-ez. 21-ik szakaszaira. " Ha már az első bekezdés megmondja, hogy ezen intézkedések fenmaradnak, akkor a 3-ik bekezdés teljesen felesleges, annál inkább, mert nem teljesen foglalván magában azt, a mit a 74. és 75. §§-ok előírnak, a. törvény végrehajtása alkalmával majd kételyek merülhetnek fel, egyszersmind pedig vitás kérdés maradhat, hogy már most az illető végrehajtó közegek tulaj donkép melyik szakaszhoz alkalmazzák magukat, mert ezen 3-ik bekezdés nem egészen foglalja magában azt, a mit az 1. bekezdésnél a 71-iki törvényre való hivatkozás kifejezni akar. Ennélfogva azt gondolom, hogy miután az 1. bekezdésben kellőleg biztosítva van mindaz, a mit ezen szakasz kifejezni akar, ezen 3-ik bekezdés egészen mellőzendő, nehogy kétségek merüljenek fel ezen kétféle intézkedés folytán a törvény végrehajtásánál. Bátor vagyok a következő indítványt beterjeszteni: „A 6. §. 3. kikezdése egészen hagyassékki." Fenyvessy Ferencz jegyző (olvassa az indítványt.) Deutsch Lipót: T. ház! Én a tárgyalás alatt lévő 6. §-nak nem a képesítésre vonatkozó részére, mint inkább az egész törvényjavaslatnak, különösen az 1. §-nak a 6. §-sal való vonatkozásához kívánok szólni. Az 1. §. szerint, melyet már letárgyaltunk és mely el is fogadtatott, „ állami- vagy köztörvényhatósági tisztségre csak az nevezhető ki" stb; a községi és körjegyzők azonban meggyőződésem szerint és a fennálló törvényezikkben előforduló megjelölések szerint nem tekinthetők állami- vagy köztörvényhatósági tisztviselőknek és igy ez azon félreértésre adhatna alkalmat,' hogy a községi és körjegyzőktől az 1. §-ban megállapított minősítés nem követelhető. Minthogy pedig azt hiszem, hogy az 1, §. egészen általános jellegű és a törvényhozásnak is az volt a czélja, hogy ez mindazokra vonatkozzék, a kik azon törvény szabványai alá esnek, az 1. §-ban használt kifejezés nem egészen correet.