Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-131

131. országos ülés november 17. 1882. &íí Tan szerencsém az ide vonatkozó jegyzőkönyveket bemutatni. Elnök: Gr. Széchenyi Pál marczali, ifj.gr

. Ráday Gedeon zentai és Sánta Lajos csik-szeredai képviselők a szokásos harmincz nap fentartásával igazoltaknak jelentetnek ki. Minthogy a második, a harmadik és a kilenezedik osztályban van a legkevesebb képviselő, azt hinném, hogy a második, harmadik és kilenczedik osztályba volnának a jelenleg igazolt képviselők besorozandók. (Helyeslés. Kihúzza a neveket.) A második osztályba jő Sánta Lajos, a harmadikba ifjabb gr, Ráday Gedeon, a kilenczedikbe gr. Széchényi Pál Wieland Arthur, a gazdasági bizottság előadója: T. ház! Van szerencsém a képviselőház november havi költségvetését, valamint az október havi számadásokat beterjeszteni. Kérem azoknak kinyomatását és napirendre tűzését elrendelni. Elnök: A gazdasági bizottság jelentése a hozzámellékelt költségelőirányzattal és kimutatással ki fog nyomatni, szétosztatni és ha a t. ház beleegyezni méltóztatik, a hétfői ülés napirendjére tűzetik. Következik a napirend, még pedig a közigazgatási és közlekedési bizottságban hiányzó egyegy tagnak megválasztása. A névsort Rakovszky István jegyző ur fogja olvasni, a távollevőket pedig Duka Ferencz jegyző úr fogja jegyezni. Méltóztassanak a képviselő urak szavazati j egy eiket a ház asztalán levő ládácskába elhelyezni. Rakovszky István jegyző (olvassa a névsort. A képviselők beadják szavazataikat). Elnök: A jegyző urak össze fogják számlálni a szavazatokat és az ülés végén jelentést tesznek a t. háznak. Most következik a napirend további tárgya: a köztisztviselők minősítéséről szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. NikoliCS Sándor: T. ház! Ha ítéletet akarunk mondani, vájjon valamely törvényjavaslat, melyet a kormány a ház asztalára letesz, helyes, czélszerű és jó-e, mindenek előtt szemügyre kell venni azt, vájjon az alkotandó törvény a létező politikai, közgazdasági és közigazgatási viszonyok közt és a fennálló törvények és intézmények alapján üdvös haladást és javulást czéloz-e? Mert rendes időkben és a politikai hatalmak szabályszerű működésekor a törvényhozásnak feladata és kötelessége a létező intézményeket javítani és fejleszteni mindaddig, míg fejlesztésre és javításra képesek és csak akkor szánni el magát a létező intézmények gyökeres megváltoztatására, ha meggyőződött arról, hogy javításra és fejlesztésre már nem képesek. Nézetem szerint, ha ezen szempontból tekintjük ezen törvényjavaslatot, ki kell mondanunk azt, hogy ezen törvényjavaslat ugy az országos, mint a vidéki közigazgatásnál haladást jelez. Ugyanis, midőn ezen törvényjavaslat qualificatiót állapít meg, mely nélkül semmiféle hivatalt sem nyerhet senki, akár kinevezés, akár választás utján: gondoskodik arról, hogy jövőben a tisztviselők úgy elméletileg, mint tudományosság és szakképzettség tekintetében magasabb színvonalra helyeztessenek és ez által biztosítást nyerjen az ország, hogy jövőre csak oly tisztviselők fognak hivatalokat elfoglalhatni, kik birván a szükséges elméleti s gyakorlati qualificatióval, hivataluk követelményeinek meg is tudnak felelni. Igaz ugyan, hogy az elméleti és gyakorlati qualificatión kivül legkívánatosabb és legfontosabb követelmény az erkölcsi qualificatio. Nem értem azon erkölcsi qualificatiót, melyről ezen törvényjavaslat első szakasza gondoskodik, hanem azon erkölcsi qualificatiót, a mely bensőleg készteti a tisztviselőt arra, hogy hivataloskodásában szorgalmas, pontos, részrehajlatlan és lelkiismeretes legyen. Ezen qualificatióra azonban fájdalom, törvény útján nem kötelezhető az illető és jövőben is kötelessége lesz a felsőbb hivatalnoknak őrködni a fölött, hogy ezen qualificatio hiánya miatt a közszolgálat csorbát ne szenvedjen. Nagy előnye ezen törvényjavaslatnak, hogy a minősítésre nézve különbséget nem tesz a kinevezett és választott tisztviselők közt, hanem egyaránt megköti a kinevező kormánynak és a választó törvényhatóságnak kezét. így hasonló megítélés alá esvén mind a kinevezendő, mind a választandó hivatalnokok, kevésbé fogják jövőben mondhatni, hogy a kinevezett protectiónak köszönheti előléptetését, a választott pedig korteskedés vagy személyes befolyásnak. Midőn a kormány ezen törvényjavaslat által önkényt lemondott korlátlan kinevezési szabadságáról, jó példával megy elő a törvényhatóságoknak, hogy ezen törvényjavaslatban ne a választási szabadság megkötését lássák, hanem inkább örömmel üdvözöljék, mint olyat, a mely jövőben, a mennyire lehetséges, biztosítja a rendes és szabályszerű közigazgatást. Én eddig azt hittem, hogy a ki barátja a rendes és jó administratiónak és a ki barátja a megyei rendszernek, az nem szegülhet ellene ezen törvényjavaslat életbeléptetésének. A túloldalról történt felszólalásból azonban látom, hogy e tekintetben csalódtam. Pedig azon áramlat ellenében, melynek hívei napról napra szaporodnak és a mely czélul tűzte ki magának a megyei autonómiának megszüntetését, nem jó szolgálatot tesznek az ügynek azok, a kik védői a municipális intézményeknek, hogy látszólag azt akarják bizonyítani merev maguktartása által, hogy ezen intézmény csak olyan lehet, a milyen, hogy javulásra és fej-