Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-111

88 111. országos ülés májas 25. 1882. nyúlt tanácskozásnak valahára véget kell vetni. Szándékoztam a napirenden levő törvényjavaslat­hoz törvényesség és illetékesség szempontjából hozzászólni, főleg azok után, a miket aminister­elnök úr és az ígazságügyminister úr holmi annexionális politikáról akadémikus szócsavará­sokkal kifejtettek. .Részint pártunk, részint a mérsékelt ellen­zék bátor férfiai részéről, mind a delegatióban, mind itt tüzetesen kimerittetett e tárgy és kimu­tattatoít, hogy ezen annexionális politikának itt először bejelentése czéloztatik, a mi mind a közös ministeriumnak e tárgybeli előterjesztésével, mind az arra alapított delegationális tárgyalá­sokkal és határozattal merőben ellenkezik és még inkább a most itt tárgyalás alatt levő törvényjavaslattal nyilván ellentétben áll. Mert miről szólnak mindezek, t. ház'Mind­egyik a megszállt tartományokban megzavart belrend és biztonság helyreállításáról szó], tehát megszállásról, a mi még foglalásnak sem vehető, annál kevébbé vehető pedig hozzácsatolásnak. Csak megszállásról volt szó a delegatióban is és az ottani tárgyalásoknál a ministerelnök úr is jelen volt és egy szóval sem szólt ellene, valamint a közös pénzügyin inister sem, a ki a diplomatiához közel áll és a végczélról bőveb­ben szólhatott volna. Most pedig egy tegnapi berlini távirat szerint még mindig nagy kérdés, hogy az annexio iránti ellenszenv mennyiben fog leküzdeíni Magyarországon, mert ez attól függ, hogy az annexio politikáját inaugurálják. Megengedem, hogy e törvényjavaslat itt a többség által legfölebb 24 óra alatt meg fog szavaztatni, de nagyon bekövetkezendőnek látjuk az időt, midőn az őszszel összeülendő ország­gyűlés és a delegatio elé már az iránt fognak törvényjavaslatot előterjeszteni, hogy a meg­szállt tartományok annectálására szükséges költ­ségek fedezéséről gondoskodjanak. Herman Ottó t. képviselőtársam elan­nyira élénk színekkel, bárha némileg szemé­lyeskedéssel is, amennyibeu a személyek e fon­tos tárgytól elválaszthatatlanok, kimutatván e törvényjavaslatnak minden irányban helytelen­ségét, kimutatta azon alkotmányi jogsértést, mely nemcsak az 1867 : XII. t. ez., hanem az 1880 : VI. t. ez. ellen, úgyszintén a berlini mandátum túlmagyarázása következtében elkövet­tetni szándékoltatik: nem lehet tehát feladatom, hogy bővebben kimutassam azon felfogás hely­telenségét, mely a delegátióban felmerült ilyetén eszméknek épen a mérsékelt ellenzék tagjai ré­széről történt fölszólalás következtében újabb vita tárgyává tétethetnék, bárha óhajtottam volna, hogy a delegátió naplója és irományai közt, különösen a négyes albizottság igen fontos jelentése és az abban tüzetesen foglalt nyiíatko- j zatok azon tisztelt tagtársak előtt, a kik netalán nem vettek volna maguknak elég időt és fárad­ságot, csak a legközelebbi napokban kiosztott kék és zöld könyvekben foglalt nevezetes téte­leket elolvasni, pár szóval felvilágosítani. Azon­ban azon reményben élek, hogy mindaz, a mi itt bővebben elő nem adathatik, arról az eddigi érvek alapján a háznak azon része, melyben az önállás és függetlenség némi csirája még meg­van, bizonyára meggyőződhetett, hogy itt a nemzetnek oly vér- és pénzáldozata kívántatik, melyről jól tudjuk, hogy a pénznél ugyan be­csesebb a vér, mindazáltal Magyarország tiz évről tiz évre megszavazza a 800,000 katonát, akkor midőn a törvényhozásnak a hadsereg alá­rendelve nincs. Mit veszünk ki ebből ? Azt, hogy a hadsereg, mely tulajdonkép az osztrák-magyar monarchiának nevezett kettős birodalom bel- és külvédelmére van hivatva, azon hadsereg leg­tekintélyesebb része a birodalom határain kivül használtatik. Vagy van szükség a 800,000 kato­nára, vagy nincs. Ha van szükség reájok, akkor azokat az országban meg kell tartani; ha nincs szükség rajok, akkor az országon kivül hasz­nálni azokat, alkotmánysértés. Ha vannak annexionális vágyak az udvari és katonai körökben, szabadságukban állhat toborzani katonákat saját erejükön és pénzükön és elfoglalni valamely tartományt és ott magát urnak, lovagnak, vagy bárminek kikiáltatni. Magyarországnak azonban ily vállalatba bele­mennie nem lehet. Azt szokták mondani t. ház, és ez meg­szokott jelszó a hadseregnél és a legfőbb hadúr részéről: „Wo die glorreiche österreichische Armee ist, dórt ist Oesterreich." A hol a dicső osztrák hadsereg van, ott van Ausztria. Meg­tagadom, hogy ezen jelszót akarják Boszniában is érvényesíteni, hogy a foglalás következtében czélbavett annexiónak nagyobb jelentőséget tulajdonítsanak. Hanem akár udvaii, akár kato­nai körökben hangoztatik azon jelszó, mely az egységes és összpontosító nagy államot köve­telő oly egyének által, a kik ebben teljes meg­győződésüket kifejezve találják, Magyarország­nak ily kísérletekre, ily áldozatokra nincs sem szüksége, sem kedve. A napokban szerencsém volt egy magas állású katonai egyénnel szólni, a ki kijelentette, hogy a vezénylet és az élelmezés Boszniában oly silány és a mellett oly drága, hogy azt képzelni is alig lehet. Csak egyet említek: egy részlet kenyér, mely itt 6 krajezárba kerül, a csatatéren két osztrák forinttal fizettetik meg. Tessék ezt megfontolni. Kiemelte továbbá azt, hogy a vezérletnél különösen faji okoknál fogva Joannovics és Radics miatt oly viszonyok állottak elő, hogy már e miatt is képtelenek voltak va-

Next

/
Thumbnails
Contents