Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-111

80 111. országos ülés má{us 24. 1SS2. T. ház! Az igazságügyminister ur még a czélszerűségre is hivatkozott, hanem meg fogja engedni t. minister ur, hogy erre érdemleg nem felelek, mert én az igazságügyministert, aki akkor, midőn a törvényességről van szó, az utiíitarismus terére lép, ezen térre követni nem akarhatom. (Helyeslés balfelől.) Az igazságügyminister ur még azt is említette, hogy ennek a mi magyarázatunknak mi a eonsequentiája: „Lehet-e —úgymond — az olyan magyarázatot a törvényhozás intentiójának, a törvény alapjának megfelelőnek mondani, mely consequentiájában odavezetne, hogy azon törvény kétségtelen értelmű intézkedését is meg kell támadni. Azon határozati javaslat pedig, mely beadatott, nemcsak az 5 milliót vagy a 885,000 frt leszámításával 4,715,000 frtot, hanem az összes megszavazott összeget tagadja meg; nem tagadtatnak meg csak azok az összegek, a melyek megszavazására nézve illetéktelennek mondatik a delegátió, de megtagadtatnak azon összegek is, a melyeknek megszavazására a delegátió az 1867 : XII. t.-cz. alapján kétségtelen joggal bir." Hát kérem, ha ez megtörténik, ez nem a mi interpretátiónk következménye, ebben a mi interpretátiónk egészen ártatlan, hanem következménye a kormány eljárásának, melyet már előbb hibáztattam, hogy t. i. itt a ház elé a kérdést nem állította fel tisztán, nem mutatta ki hivatalosan, melyek a kérdéses tételek, mert akkor megszavazhattuk volna a nem kifogásolt tételeket, a többire nézve pedig a parlament jogait megvédhettük volna; igy nem tehetünk mást, mint a mit teszünk. De t. ház, hiszen nera is szükséges ezeket igy részletezni. Az egész eljárás, a melyet mi egy pár év óta ezen irányban a kormány részéről tapasztalunk, felette elszomorító. Nem egyéb az, mint azon állandó irány, hogy az 1867-iki alkotmány minél inkább degradáltassék, hogy az 1867-iki alkotmány mennél gyengébb színben tüntessék fel, hogy a közös kormánynak és a delegátiónak hatásköre mennél inkább tágittassék, hogy parlamentünknek jogköre mennél szűkebb körre szorittassék. Ha kétség férhet valamihez, tudhatjuk bizonyosan, hogy kormányunkat nem ott találjuk, a hol törvényhozásunknak, a nemzetnek jogait védeni kellene, hanem az ellenkező oldalon. (Ugy van ! a baloldalán.) Midőn a berlini szerződés legelőször szóba jött, a kormány részéről igyekeztek azon felfogást érvényesíteni, hogy azt nem is szükséges a törvényhozás elé terjeszteni; később megtették, hanem világosan hangsúlyozták, hogy a törvényhozásnak beleegyezése vagy bele nem egyezése nem alterálja annak hatását, annak jogi fennállását. Később ismét arról volt szó, hogy mi tör[ ténjék Boszniával és akkor mindent elkövettek, hogy a közös kormánynak s a delegátiónak hatásköre kiterjesztessék legalább ama tartományok folyó administrátiójára; most meg már azt látjuk, hogy Bosznia egész ügyét oda akarják adni a közös kormánynak és a delegátiónak. Ugy látszik, hogy kényelmesnek látják ott bizonyos általunk nem ismert ezélokat keresztül vinni. Látjuk tehát, hogy a kormány fokról-fokra igyekszik törvényhozásunk jogkörét csorbittaíni s a delegátió és a közös kormány hatáskörét tágítani, (ügy van! Helyeslés a szélső balon.) Ez azon szellem, melyről imént mondottam, hogy annak már több alkotmány esett áldozatul. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Kemény Zsigmond báró megírta, miként veszett el Erdély alkotmánya, önállósága. Egy pár sorban foglalta össze az egésznek menetét. Csak néhány sor, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) fel fogom olvasni: „Minthogy a szászok a belkormány által magokat terhelve hitték, szünetlenül Bécsbe folvamodtak, hol az udvarnak a nemzetek egyenetlenségei s más felmerülő sérelmek fölött bíráskodni kellett. Hogy e helyzet kellemetlensége kikerültessék, Keresztesi ügynöknek küldetett Bécsbe, ki a szükséges felvilágosításokat vala megteendő. Reá bizatík az udvar és az erdélyi kormány közötti levelezések kezelése is. Néhány alárendelt egyént vett maga mellé. E csekély számú s hatáskörű személyzet hivatalszobákba vonult. Munkálkodni kezdett. S megalakult az erdélyi cancellária. A szerény és igénytelen agentiából rövid idő alatt tekintélyes hatóság lőn, mely a birodalmi ministeriumtól föltétlenül függve, de a kormányszéket rendre maga alá hajtva, gyorsan kezűé Erdélynek önálló igazgatását a bécsi központosítási törekvések számára elkobozni. A magasabb kormányzás Bécsbe tétetett át." Én nem akarom, t. ház, ezt részletesen alkalmazni. Az analógia mindnyájunk előtt oly világos, hogy az alkalmazásra szükség nincs. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső balról?) Én csak azt mondom, hogy én ily törvénymagyarázatnak, ily szelleműek, Ü3

7 eljárásnak, melynek hasonló következményei lehetnek hazánkra nézve, részese lenni nem akarok s ezért nem fogadom el a törvényjavaslatot és elfogadom Szilágyi Dezső első határozati javaslatát is. (Élénk, tartós helyeslés a bal- és szélső balról.) Sárközy Aurél: T. ház! Tudom, hogy nem irigylendő sorsa van annak, ki a vita tizedik napján szólal fel azért, mert a t. ház türelme már fogytán van. Én tehát nem akarom a t. ház türelmét próbára tenni és teljesen kimeríteni, azért csak igen röviden és teljes tárgyilagossággal fogom megkísérteni, igazoln i azon ál-