Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.
Ülésnapok - 1881-111
111. országos ülés májas 2-1. 1S82. 75 neheztelni, sem Németh Albert t. képviselőtársam haragját nem fogom magamra vonni, ha azon szerény meggyőződésben élek, hogy én, mint esztergommegyei lakos, mint esztergommegyei volt szolgabíró és mint Esztergommegye törvényhatóságának volt és jelenleg is bizottsági tagja, hármunk között ezen ügyben a részleteket talán legjobban ismerem. Németh Albert képviselőtársam előadta röviden, hogy a szentgyörgymezei bánya betiltatott, holott semmi ok fenn nem forgott a betiltásra és megnyittatott koriesczélra. Erre a ministetelnök ur azt mondta: „Megnyittatott a bánya azért, mert nem forgott fenn többé ok arra, hogy meg ne nyittassék. Bezáratott a bánya azért, mert alapos okok voltak annak betiltására." Nekem jutott a szerencse , hogy ezen egymással szemben levő állítások fegyverének élét tompítsam, mert én a t. ministerelnök állítása egy részének igazat akarok adni, a nélkül, hogy Németh Albert t. képviselőtársam állításának értékét leszállítsam, A t. ministerelnök urnak tökéletesen igaza van abban, midőn azt mondta, hogy megnyittatott a bánya azért, mert akkor már semmi ok nem forgott fenn arra, hogy a bánya meg ne nyittassék; de Németh Albert t. képviselőtársamnak is tökéletesen igaza van abban, hogy mikor a t. ministerelnök ur a bánya beszüntetését elrendelte, akkor sem forgott fenn semmi ok arra, hogy a bánya betiltassék. Az egész bányaügynek t. ház, rövid története a következő: Vallenfeld Mátyás állami vállalkozó, a ki a Ferenez-csatornához kőszállítással foglalkozott, féltékeny szemmel nézte, hogy a Szentgyörgymező tulajdonát képező bánya, mely dunámenti előnyös fekvésénél fogva is reá nézve veszélyes lehet, hatalmas concurrentiát csinál neki; s miután a község tulajdonát képező ezen bánya megegyezésére irányzott kísérletei hiu törekvések maradtak, még ezelőtt öt évvel beadott Pestmegye törvényhatóságához egy kérelmet, a melyben hangsúlyozta, hogy ez a szentgyörgymezei bánya az utazó közönségre nézve veszélyes. Pestmegye törvényhatósága ennek folytán átirt Esztergommegye törvényhatóságához ezen bánya beszüntetése tárgyában. Ennek eredménye az lett, hogy Pestmegye törvényhatósága és Esztergommegye törvényhatósága vegyes bizottsági vizsgálatot tartottak. A pestmegyei szakértők veszélyesnek tartották a bánya nyitva maradását; az esztergommegyei szakértők pedig semmi veszélyt nem láttak e részben fenforogni s nem látták szükségét a bánya betiltásának. Esztergommegye alispánja a helyszíni vizsgálat alapján végzést hozott; ezen végzésben kimondatott, hogy a bánya betiltásának szüksége fenn nem forog s erről Pest megye törvényhatóságát értesítette. Wallenfeld vállalkozó ezen végzést megapellálta; (Halljuk!) a fellebezés következtében a belügyminister ur egy határozatot hozott, a melyben mindenek előtt megrójja az alispáni hivatalt, hog}^ miként tudott beleavatkozni ezen kérdésbe első fokúlag, midőn erre illetékes fórum az iparhatóság, a szolgabiróság. Második indokában pedig, megfeledkezve arról, hogy az illetékesség szempontjából az ügyet tulajdonképen a szolgabírósághoz kellett volna utasítani, a mint a ministerelnök ur ki is mondta, önmaga avatkozott be az első fokú határozatba, (Derültség a szélső balon) azon alapon, hogy saját szakértőjének véleményezése szerint ezen bányamívelés veszélyes, a bányát betiltotta. Az alispáni hivatal ezen határozatot kiadta a járási szolgabírónak foganatosítás végett. A járási szolgabíró, tekintve, hogy soha panaszok e tárgyban hozzá be nem nyújtattak s tekintve, hogy azon indokok, a melyek a miaister ur által felhozattak, nem állanak s különösen tekintve, hogy a minister ur által e határozatban megnevezett ministeri szakértő járása területén soha nem is volt, a vizsgálatot soha nem is eszközölte: vissza terjesztette a határozatot végrehajtás előtt az alispáni hivatalhoz, ez pedig ugyanazon értelemben felirt a kormányhoz a határozat visszavonásáért. A t. belügyminister ur erre egy második határozattal felelt, a melyben első határozatát egész terjedelmében feníaríani rendeli s a bánya betiltását felelősség terhe alatt meghagyja. Leérkezvén ezen második határozat, Esztergommegye törvényhatóságának bizottsága összehivatott, hogy a bánya-ügyben tanácskozzék. A törvényhatóság bizottsága gyűléséből felirat intézteiéit a belügyminister úrhoz, melyben ugyanazon ifidokok érvényesíttettek, melyek az alispáni felterjesztésben felhozattak és a törvényhatósági bizottság is hangsúlyozta, hogy azon szakértő, kinek nevét a ministerelnök ura határozatbanemlíti, a járás területén nem is volt és kérte a határozat megváltoztatását. Ezen felirat következménye az lett, hogy a belügyminister ur Nagy János ministeri osztálytanácsos urat most már kiküldte, hogy a helyszínén vizsgálatot eszközöljön. A helyszíni vizsgálat a kiküldött ministeri osztálytanácsos közbenjöttével megejtetett. Constatáltatott és jegyzőkönyv vétetett, hogy az utazó közönség közbiztansága egyátalán nem zavartatik, sőt a ministeri osztálytanácsos külön egy véleményt is szerkesztett és azt a miuisteri iratokhoz csatolta, mely azonban másolatban az esztergomi járás szolgabírójának iratárában betekinthető, a mely véleményben azt mondta, hogy semmi körülmény nem forog fenn arra, hogy a bánya ne műveltethessék, sőt annak is kifejezést adott, hogy a bányát megnyitni nemcsak lehet, hanem kell is. Daczára ennek, a belügyminister ur egy 10*
