Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-110

62 110. országos ülés májas 24. 1882. vényszékhez utasította, a helyett, hogy az elővizsgálatot kötelességéhez képest nyomban teljesítette volna. A törvényszék a panaszos anyát viszont a szolgabíróhoz utasította s igy törvényszék és szolgabíró illetékességi kérdést csinálva a dologból, a vizsgálat csak hetek múlva lett megindítva. T. ház! Lehet, hogy itt csak egyszerű gyilkosság esete forog fenn, ember által emberen elkövetve. De nincs kizárva az a lehetőség sem, hogy itt kereszténynek mint kereszténynek, zsidó mint zsidó által vallási czélból való meggyilkoltatása forog szóban. (Ellenmondás bálfelöl) E gyanút fokozza az a körülmény, hogy a gyilkosság a zsinagógában, közvetlenül a zsidó húsvéti ünnepek előtt, egy, a rituális ölésre hivatott hitközségi sakter által lett végrehajtva. {Derültség) Mióta a kereszténység fennáll, a keresztény népek öntudatából soha sem tűnt el végkép a zsidók'irányában az a gyanú, hogy a zsidóknak — itt persze az orthodoxok érdendők — húsvéti (szertartásaikhoz keresztény vérre van szükségük. Fennáll pedig e népgyanu, daczára annak, hogy a zsidók égre-földre esküdöznek, hogy ez alaptalan rágalom. Alapos-e ez az évezredes népgyanú vagy sem, én itt nem kutatom, csak mint tényt constatálom. Ez ügyre vonatkozólag Rohling Ágost, a prágai egyetem jelenlegi tanára „Der Talmudjude" czímü művében ezeket irja: „Hogy a gyilkossági fejezettel itt végezzek, röviden tudósítok itt Tamás kapuczinus atyának 1840. évben Damaskusban történt meggyilkoltatásáról. Laurent, franczia iró, különös módon rendkívül ritkán találhatóvá vált könyvében, a mebynek eltűnését a Fáma titoknak mondja, „Affaires de Syrie" czíni alatt a Parisban a külügyministeriumban levő aktákból a pert szó szerint lenyomatta. „Tamás atya •— irja Laurent — egyúttal orvos is volt. 1840. február 5-kén őt szolgájával együtt a zsidó városrészbe menni látták, 6-kán a basa orvosánál volt ebédelendő. 0 azonban nem jött s a zárda részéről már hiába kutattak utána. A franczia eonsul kezébe vette az ügyet s legelőször is kiderítette azt, hogy a zsidó városrész borbélya, koromsötét éjnek idején Harari zsidó kereskedőhöz hivatott. Továbbá kiderült, hogy a borbély ott Tamás atyát megkötözve a padlón találta s felhivatott őt megölni; eleinte vonakodott ezt tenni; azonban fenyegetések által megfélemlítve, reá engedte magát venni a gyilkosságban közreműködni. Harari mérte az első csapást, egy másik zsidó a másodikat, a melynek a halál lett következménye ; erre a húst a csontokról leválasztották, ezeket szétzúzták s egy kloakába dobták; meg is találták ott a csontokat a szakállas volt állnak egy darabjával, egy darab fejbőrrel, a mely még a tonzura jeleit mutatta, s a Damaskusban mindenki előtt ismeretes volt vörös szegélyű sapkájával együtt Tamás atyának. Tamás szolgáját is meggyilkolták, hogy ne legyen vádló. Az elfogottak közül hét zsidó kereskedő bevallotta a bűntettet és kivallották azt is, hogy a főrabbi uéhány nappal korábban értésükre adta, hogy keresztény vért kell szerezni a közelgő húsvétra. E mellett fontossággal bir a megjegyzése, hogy a vádlottak magán fogságban voltak, külön külön hallgattattak ki s egymással- a legcsekélyebb körülményekre nézve is egyezően vallottak. Egész Európa izraelitái mozgalomba jöttek, hogy a halálitéleteí megsemmisítsék s a felmentést kieszközöljék. Keserűen panaszkodtak azon vád fölött, hogy ma még lehet egy vallás, a mel}

T embervért kivan. De ha a zsidó testvéreket Damaskusban ártatlanoknak tartották , miért nem szerezték be ártatlanságuk bizonyítékait? Miért ajánlottak a franczia és osztrák consulátusok valamennyi tagjának pénzösszegeket és értékes ajándékokat? A kinek részén az igazság van, annak nincsen szüksége vesztegetésekre. (Közbeszólások: Háí a választásoknál!) A franczia coiisuláíus cancellárjáuak a zsidók 200,000 piasztert, egy ügyvédnek pedig 500,000 piasztert kínáltak stb. Minekutánna minden hiába volt, Crémieux — az „Álliance iraelite universelle" későbbi megalapítója — í^agy kísérettel a keletre utazott s egyszersmind Angliából támogatva, Mehtmed-Alitól egy fermánt eszközölt ki, a melyben ez állt: „Crémieux és a mozaizsmus követőinek küldöttei kívánságából megtudtuk, hogy ők a fogságban levők kiszabadítását óhajtják; s mivel illetlen dolog lenne, egy oly nagyszámú európai lakosság kívánalmát nem teljesíteni, elrendeljük a fogvalevó'k szabadon bocsátását." Ez a feimán nem szól az utólag kiderült ártatlanságról, hanem szól csak a fejedelem akaratáról Európa nagyszámú zsidó lakosságának kérelme alapján. Miért nem sürgette Crémieux a per revisióját, hogy az ártatlanság mindenkinek a szemei előtt világos legyen ? Az egész kelet meg van győződve a zsidók bűnösségéről, de az erőhatalom és a zsidók pénze hatalmas tényezők." (Felkiáltások: Elég lesz már!) így ir Laurent, a kinek könyve fölött a zsidó sajtó egész a mai napig mélységesen hallgat. Továbbá egy katoua gyermekének 1831-ben történt meggyilkoltatása ügyében Pétervárott lefolyt bunperből a következő derült ki: a birák ketíeje a zsidók által, babonás czéljaikra végbevitt gyilkosságot bebizonyulva látta; egy biró a zsidók bűnösségét teljesen kiderítve látta, azonban a büntetést enyhitíetni vélte, mert a zsidók azon hitben követték el a tettet, hogy ezzel istennek szolgálnak; egy biró valamennyi vád-