Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-110

llö. országes ülés május 24. 1882. 51 kérdésekben ily felszólalásokra és az illetékességi kérdés felvetésére vezetnek, kell hogy fokozott mértékben támadjanak, kell hogy ily vita provocálására vezessenek minden alkalommal, ba a legkisebb kérdés merül is fel, mert látjuk, hogy e politika védelmében a kormány már oda jutott, hogy minden törvény, mely meghozatott, nem a törvény meghozatala alkalmával kifejtett értelemben magyaráztatik itt, hanem folytonosan új meg új változó értelemben, a napi kényelem szempontjából. (Ugy van! Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Es t. ház, hogyha a t. ministerelnök ur azt mondja, hogy Bosznia közigazgatásának költségei alatt bizonyára nem lehetett hadi költségeket érteni, azt kérdem a minister úrtól, hogy ő, vagy bárki, akkor, mikor ezen törvény meghozatott, úgy értelmezte-e azt, hogy ha egy lövés történik Boszniában, vagy egy rablóesapat támad, ennek következtében rögtön hadiactiónak lesz magyarázandó? (Tetszés baljelöl.) És úgy éríelmeztetett-e akkor a törvény, hogy a közbiztonság költségei semmi esetre nem lesznek Bosznia jövedelmeiből fedezhetők? És midőn a pénzügyminister ur még rövid hónapokkal ezelőtt azzal kecsegtetett, hogy hisz Bosznia nem fog többe kerülni, mint eddig és ne tartsunk attól, hogy a bosnyák közigazgatás költségei túl fogják lépni azon költségek körét, melyek a boszniai jövedelmekből kikerülnek ; mikor a közös pénzügyminister előterjesztéseiben két éven át biztatta a delegátiót és a többség e biztatást elfogadva és a költségeket elfogadva, azért egyszersmind felelősséget vállalt; vájjon úgy magyarázták-e ezt, ha egy pár puskalövés történik és — mint akkor mondatott — egy pár rablóbanda támad, ez rögtön hadiactiót, háborút fog képezni? Azon intézkedés és védelem, mely a bosnyák politika eddigi folyamata mellett felhozatott, vájjon ezen szempontokból indult-e ki? És ha nem, vájjon nem kénytelenek-e önök megvallani, az igazságügyminister ur, a ministerelnök úrral együtt megvallani, hogy a bosnyák politika tekintetében krízishez jutottak, azon krízishez, melyben mindazon következmények, melyeket mi megjósoltunk és melyektol ennek következtében féltünk, most már beállottak ? Mert épen ebben rejlik a mai helyzet signaturája. Két érvel ezelőtt, három évvel ezelőtt és tavaly is, mikor a boszniai kérdés tekintetében vita forgott fenn, mi jeleztük a fekete pontokat a láthatáron és figyelmeztettünk azon veszélyekre, melyek ezen politikából származni fognak. Önök akkor egyenkint tagadták, tagadták az országban és a parlamentben ezen veszélyeket. Kigúnyoltak bennünket, hogy feketén látunk, hogy mi nem tudunk semmi egyéb politikát az önöké helyébe tenni, hogy mi kénytelenek volnánk nyomról nyomra a kormányon azon lépéseket követni, melyeket önök eddig követtek. És ma fordulat állott be. Ma már bevallják, hogy nem ideiglenes oceupátióról, nem ideiglenes megszállásról van szó. Ma a ministerelnök ur már proclamálta az állandó annexiót; proclamálta az annexiót az igazságügyminister ur is, azon igazságügyminister, a ki három esztendővel ezelőtt szavát adta arra nézve, hogy az annexió nem fog bekövetkezni. Ma proclamálta az annexiót és nemcsak az annexiót proclamálta, hanem megtörtént az, a minek bekövetkezését ezzel kapcsolatban megjósoltuk: hogy hullám hullám után fog törni alkotmányunk ellen, annak falait alá fogja mosni és hogy önök magyarázataikkal és önök a maguk politikájának újabb védelmével kénytelenek lesznek rombolni azon alapot, a melyen önök állnak. A mi most történik, az Hannibál ante portás. Az alkotmány veszélyeztetése nem a távolban fekszik. A közösügyek azon magyarázata, melyet — nem osztrák részről — folyton kitágítani látunk, oly irányban elferdíti a törvényt, a melyben soha senki a kiterjesztést nem contemplálta. Soha semmi körülmények közf még a közösügyek kiterjesztésének jelszava a magyar parlamentben nem lett hangoztatva. Mi figyelmeztettünk a veszélyre, a mely be fog következni. Az igazságügy minister ur szavai folytán a veszély előttünk áll. Midőn Boszniát közösíigynek declarálják és midőn azt mondják, hogy mivel közös, az 1867: XII. t.-cz. alkalmazandó reá, minden egyéb tekintet nélkül, ebben magában oly veszedelmes praecedenst támasztanak, mely minden körülmények közt visszautasítandó. Mert, ha ez egyszer elfogadtatik és ha megengedtetik, nincs többé határ, melyen önök megállhatnának. (ügy van! a baloldalon.) Mert t. ház, az 1867: XII. t.-ez. mindeddig a maga szoros értelmében raagyaráztaíott. A XII. t.-cz. megmondja, hogy melyek a közös ügyek és megmondja azt is, hogy „ezen közösügyek tekintetében" minő eljárás kövertetik. Ha újabb törvény közös ügyet teremtett, megmagyarázta ezt is, hogy annak tekintetében minő eljárás követendő. De önök mit mondanak? Azt: hogy a mennyiben saját törvényhozási alkotásuk nem magyarázza meg és nem felel meg azon követelményeknek, melyeket önmagok állítottak fel, annyiban megmagyarázza az 1867: XII. t.-cz., mely pedig határozottan stricto sensu magyarázandó. Mihelyt pedig azon lépést megteszik, a delegátió hatáskörének megóvására nem rendelkeznek többé semmi eszközzel ; akkor ezen hatáskör kiterjeszthető minden ügyre, a melyre directe vagy indirecte rá fogható, hogy az valamikép a monarchia két felét közösen érdekli, mert minden ily ügy directe vagy indirecte a hadseregre ésigy a hadi aedóra 7*