Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-110

^g 110. országos ü neki nincs szüksége arra, hogy odafenn védje Magyarország jogait, mert nincs senki, a ki azokat ott fönn megtámadja. Oly fölfogás mellett, mint a milyent tanúsít a ministerelnök ur Magyarország jogai megvédésének kötelességéről, nem csodálkozom, hogy azt állítja, hogy odafönn megvédem való nincs, (ügy van! a szélső balon.) Ha a korona első tanácsosa nem lát alkalmat az ország jogainak megvédésére, akkor, midőn az országot világosan nyilvánított akarata ellenére a bosnyák politikába bebonyolítják, — ha nem lát alkalmat az ország jogainak védelmében felszólalásra akkor, midőn, mint nem régen láttuk, a határőrvidék császári rendelettel kebeleztetett be és hatalmaztatott fel a kormány az ottani viszonyok további rendezésére, midőn az osztrák császár rendelkezik az ország vagyonáról, ha nem látja szükségét Magyarország jogai védelmezésének akkor, midőn császári rendelettel világos országos törvények ellenére elrendeltetik Boszniában s keresztül vitetik az ujonczozás, ha nem Iát alkalmat akkor, midőn most a delegatióktól kérik a befektetések megszavazását világos törvények ellenére, melyeket itt elcsavarni, félremagyarázni, bármint akarják sem képesek: akkor, mondom, nem csodálkozom azon, hogy nincs alkalma, nincs szüksége arra, hogy Magyarország jogait védelmezze, de akkor constatálnom kell azt is, hogy az ország jogainak védelmezése rósz kézben van. (ügy van! Ogy van! a szélső baloldalon.) De rósz kézben van akkor nemcsak Magyarország jogainak védelmezése, de rósz kézben van magának a dynastiának érdeke is. {ügy van! a szélső baloldalon.) Azt monda a t. ministerelnök ur, hogy az uralkodónak és az országnak érdeke egy; hogy voltak idők, midőn ezen érdekegység nem volt meg, de azon idők rósz idők voltak s jaj annak, ki megszerzi magának azon szomorú dicsőséget, hogy ezen érdekösszeütközést felidézze. Én teljesen elismerem annak igazságát, hogy a dynastia és a nép érdekének közösnek kellene lenni s hogy rósz, ha ezen érdekek közt nincs meg a kellő összefüggés. De sajnálattal kell kimondani, hogy ezen idők, fájdalom, elérkeztek, {ügy van! szélső bal/elől.) Mert ha a dynastia véglegesen ragaszkodik azon bosnyák politikához, azt az érdeket Magyarország magáénak soha el nem ismeri és soha nem lógja adoptálni ezen politikát (ügy van! a szélső baloldalon.) És ha szomorú annak a dicsősége, ki ez összeütközést előidézi, akkor a jelen esetben e dicsőség nagy részben a ministerelnök urat illeti. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mert annyi kétségtelen, hogy ha ezen politika részére ő nem ajánlotta volna fel szolgálatát, ha azóta figyelmeztette volna az uralkodóházat ezen politikának bekövetlés májas 24. 1882. kezhető' eredményeire, akkor, meg vagyok győződve, hogy ezen politikában azóta fordulat állott volna be. {ügy van! a szélső balon.) Méltóztassék már most megengedni t. ház, hogy áttérjek azon itten felvetett kérdésre, hogy a törvényesség szempontjából lehet-e, szabad-e nekünk megtagadni a delegatió által elfogadott 21 milliót. Dárday t. képviselőtársam azt mondta, hogy ez meddő kérdés, a ministerelnök ur azt mondta minden bővebb indokolás nélkül, hogy ezen 21 milliót megtagadni törvénysértés nélkül nem lehet. Hegedűs t. képviselő ur is kijelentette, hogy mi akkor, mikor megszavazzuk e 21 milliót, egyszerűen törvényes kötelességünket teljesítjük. Bátor leszek elmondani nézeteimet ez ügyre nézve. (Halljuk! a szélső balon.) Legyen szabad legelőször is azt megjegyezni, hogy ha tagadnák is Önök törvényességét annak, hogy az országgyűlés a delegatió által megszavazott költségeket megtagadhatja, azt nem fogják tagadni, hogy az országgyűlésnek, ha önök szerint nincs is jogában, de módjában igenis van ezen 21 miliió költségnek kiadását megakadályozni. Most az a kérdés, hogy szemben ezzel, hogy módjában vau megakadályozni, mi az országgyűlés feladata ? Minthogy a nemzetnek létérdekéről van szó, én azt hiszem, hogy még azon esetben is, ha a törvényesség kérdése nem állana tisztában, de mert módjában van az országgyűlésnek, kötelessége az országnak létérdekét ez alkalommal irányadóul tekinteni. Azért hiába bújnak önök az 1867 : XII. t.-cz. szakaszai mögé, hogy kénytelenek vagyunk megszavazni ezen összeget. A nemzet, mely létérdekéi látja fenforogni ezen kérdésben, nem azt kérdi a többségtől: megmentettétek-e azt a drágalátos közösügyi törvényt, melyet magatok is mint szükséges roszat tekintetek, de melyhez ragaszkodás, melyért lelkesülés a nemzet szivében soha meghonosulni nem fog ; nem ezt íogja kérdezni, hanem azt, hogy ti, kiknek módjában volt az ország létérdekeit fentartani, hová tettétek a nemzet azon millióit, a melyet a földönfutó földbirtokosoktól, a koldusokká tett iparosoktól elexequáltatok, hová tettétek az ország becsületét, melyet a beállaudó államtönk semmivé teend és azon népek hajlandóságát, a kikkel mint üzomgzédokkai élni hivatott a magyar? Ezeket, a kérdéseket fogja a nemzet képviselőihez intézni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ámde a jelen esetben nem erről van szó, nincs arról szó, hogy a törvényesség mellőzve lett-e; nincs pedig azért, mert én kereken tagadom, hogy az országgyűlésnek feltétlen kötelessége volna teljesíteni mindazt, a mit határoz a delegatió a közösügyi költségek fedezésére nézve. Lehetséges-e elméletileg, hogy az ország] gyűlés fizetési meghagyásokat fogadjon bárkitől