Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-110

110. országos ülés május 24. 1882. 39 fenyegette alkotmányát veszély alulról, hanem mindig csak felülről, (ügy van! a szélső baloldalon.) A magyar nemzet alig hiheti el, hogy ezen negyedfél százados traditiók egyszerre elenyésztek volna és épen a ministerelnök ur helyzeté ben nagyon tudtuk volna ezt méltányolni. A magyar nemzet a ministerelnök úrtól azt várta, hogy bátran fogja a nemzet jogait a trón előtt védeni és én azt hiszem, hogy ez nem történt volna eredmény nélkül; mert a jognak, az igazságnak szava köteles tisztelettel előadva, mindig megteszi a maga hatását, (ügy van! a szélső balon.) A t. ministerelnök ur ugyan megmondta nekünk, hogy ő megmondja a véleményét és hite szerint megvédelmezi az ország jogait; és ezt nem vonom kétségbe, de vájjon bebizonyította a t. ministerelnök ur azt, hogy meg tud állani a maga véleménye melllett és bebizonyította-e azt, hogy egy magyar államférfiunak a meggyőződése oly erkölcsi erő, a melyet ignorálni nem szabad ? Nem-e az tűnt ki a bosnyák tárgyalások alkalmával és még előbb a vámalkudozásoknál, hogy a ministelnök úrra mindennek végrehajtását rá lehet bizui és a ministerelnök ur oly többséggel rendelkezik, a melylyel mindent el lehet fogadtatni. (ügy van! ä szélső baloldalon.) A t. ministerelnök ur azt mondja, hogy ő egyaránt védi a dynastia és a nemzet érdekeit és hivatkozott arra, hogy már ellenzéki korában is ezen érdekeket azouosoknak tartotta. Ezt nagyon helyesen tette a t. ministereinök ur, mi is, kik azon elveket valljuk, a miket egykor a ministerelnök ur vallott, a nemzet érdekeit a dynastia érdekeivel azonosuknak tartjuk. De hogyan értette ezt a ministerelnök ur? Ha csak azt uem akarja állítani,hogy a dynastiák tnlajdomíl birják a népeket s hogy a népek a dynastiákért léteznek, meg fogja engedni, hogy azt, mi a Snemzet érdeke, mindig a nemzet történelme, a nemzet hagyománya, egyszóval a nemzet köztadata határozza meg. A dynastia érdeke pedig abban áll, hogy a nemzet köztudatához alkalmazkodjék, (ügy van! a széls'J baloldalon.) És végre is mi, Magyarország törvényhozói, nem tehetjük függővé a magyar nemzet lételét a dynastia lételétől. Magyarország létezett, mielőtt a dynastia Magyarország trónjára jutott volna s Magyarországnak léteznie kell akkor is, mikor a Habsburg királyok maradványai régen a történelem csontkamarájában lesznek egybegyűjtve. Azt mondotta ä ministerelnök ur, nagyon szomorú volna, hogy ha újra sikerülne a dynastia érdekét ellentétbe hozni a nemzet érdekével. Ha a történelem közössé tette a dynastia érdekét a nemzet érdekével: akkor ezen érdekközösség az által, hogy néhányan félreismerik, meg nem szűnik. Itt csak az a baj, hogy a dynastia félre vezettetve helytelen traditiók és rósz tanácsadók által, nem ismeri fel valódi érdekét. És ha mi azt mondjuk, hogy a ministerelnök ur dynasticus politikát szolgál, akkor mi korántsem azt értjük alatta, hogy a ministerelnök ur szolgálatot tesz a dynastiáoak ; oh, ez roppant nagy különbség. Szolgál, de nem tesz szolgálatot, oly kevéssé tesz szolgálatot ott, mint nem tesz szolgálatot a nemzetnek, {ügy van! a szélső baloldalon.) Nagyon keveset ér azért a ministerelnök ur kijelentése, hogy megvédi az alkotmányt az alulról jövő izgatás ellen. Valóban nem lesz a ministerelnök ur politikájának szomorúbb elítélése, mint az, ha csakugyan szükség lesz az alkotmányt az izgatás ellen védeni. És azt kell emlékébe idézni a bécsi udvarnak, hogy a magyar nemzet sohasem lázadt fel a törvény és alkotmány ellen; de igenis a magyar nép többször támadt fel a törvény és alkotmány védelmére. (ügy van ! Ügy van ! a szélső baloldalon.) Ne higyjék ott fenn, hogy mit el nem érhettek erőszakkal, azt elérhetik az álalkotmányosság fogásaival. Gondolják meg Bécsben azt, hogy dehetett bármi kormányrendszernek bármi demoralizáló hatása a magyar nemzetre, sohasem fog sikerülni, hogy kiöljék a magyar nemzet valódi érzetét; van szolgai parlamenti többség, de van még ezen a többségen kivül egy egész önérzetes magyar nemzet is. (ügy van! a szélső baloldalon.) Azért dicsekedhetik ugyan Berzeviczy képviselő ur a többség tömörségével és nagyságával, de ne gondolja, hibásan gondolja, hogy ennek csak az az egyedüli következménye, hogy az ellenzéket eltávolítja; a felelősség érzetétől előidézhet az még sokkal nagyobb bajokat is. Ha e többség esztelen kalandokra parazolja a nemzet vérét, e többségnek nem lehet sokáig femiállania. (ügy van! a szélső baloldalon.) El fog érkezni egyszer az az idő, mikor a fülébe fogják dörgeni, mint Cromwell a parlamentnek : „Ti nem vagytok parlament, menjetek szét Isten nevében!" (ügy van! a szélső baloldalon^) S ezért t. ház, a ház elnöke igen helyesen cselekszik, hogy ha rendre utasítja azokat, a kik e házban a dynastiáról tiszteletlenül szólnak, de el fog következni az az idő, midőn bár rendre utasítanak is bennünket, de mégis elmondjuk azt, a minek kimondásától mindig tartózkodtunk. Ezek után nincs egyéb hátra, mint kijelentenem, hogy az Eötvös Károly t. képviselőtársam által benyújtott határozati javaslatot pártolom; (Helyeslés a szélső baloldalon.) ha pedig az elesnék, akkor szőrszálhasogatás nélkül elfogadom Szilágyi Dezső képviselőtársam indítványát. (Helyeslés a szélső balon.) Lükő Géza: T. ház! A vita jelen stádiumában, midőn mindazok, miket elmondandó I valék, már elmondottak, nem fogom a t. ház