Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-110

34 I10 « országos ül készítő tárgyalás végett a közlekedési és a pénzügyi bizottságokhoz utasítani. Elnök: A törvényjavaslat indokolásával együtt ki fog nyomatni, szét fog osztatni és előzetes tárgyalás végett a közlekedési és pénz­ügyi bizottságokhoz utasittatik. Lukács László, a zárszámadási bizottság előadója: Van szerencsém a zárszámadási bi­zottság jelentését benyújtani azon módosításokról, a melyeket a főrendiház a képviselőháznak folyó évi 1342. és 1385. sz. határozatain eszközöltetni kivan. Kérem a t. házat, méltóztassék ennek kinyomatását, szétosztását és az osztályok mellő­zésével a napirendre való kitűzését elrendelni. Elnök: Ki fog nyomatni s szét fog osz­tatni és azt hiszem, hogy valamelyik ülésben első tárgyul ki lesz tűzhető, hogy a tárgy vég­legesen el legyen intézve. Következik a napirend : az indítvány- és interpellátiós könyvek felolvasása. Tibád Antal jegyző: Az indítvány könyv­ben újabb bejegyzés nincs. Az interpellátiós­könyben két interpellátió van bejegyezve, mind a kettő a mai napról; az egyik Istóczy Győző képviselő által, a belügyi- és igazságügyi ministe­rekhez: Tisza-Eszláronazsinagógábau,kÖzvetlenül az ez évi zsidó húsvéti ünnepek előtt Schwarz Salamon zsidó sachter által meggyilkolt Solymosi Eszter meggyilkoltatása ügyében. A második: Irányi Dániel, a belügy- és igazságügyministerek­hez, a hazai zsidók érdekében. Elnök: A képviselő urak az ülés végén meg fogják tenni interpellátióikat. Következik az 1882. évi SÍ.700,000 frtnyi rendkívüli badiköltségből a magyar korona or­szágaira eső részről szóló törvényjavaslat általá­nos tárgyalásának folytatása. Mezey Ernő: T. ház! Az ünnepek közel­sége nagyon meglátszik a háznak tagjain. Ugy látszik, a szent lélek már is leszállott a kormány­pártra, ha nem is apostolok, a kik tüzes nyelv­vel beszélnek. Mindenesetre kíváncsiak lehettünk volna azon érvekre, melyeket önök a kormány politikája mellett felhoznak., mert ugy, a mint a mi ügyünknek igen keveset árthatnak, ha ennek indokolására oly absurd meséket s furcsa állításokat hoznak fel, a minőket Ünody kép­viselőtársunktól tegnap hallottunk, ép ugy bizo­nyos az, hogy önöknek a leguagyobb furfangra és legerősebb elmékre van szükségük, hogy csak névleg fentarthassák magukat. Az ily helyzetben t. ház, mi okvetlenül nagylelkűségre érezhetjük magunkat kötelezve. Én hát nem is akarok foglalkozni gyengébb állításokkal, melyek nem bizonyítanak mellettünk semmit és önök ellen semmit; be fogom érni azzal, hogy egyedül a kormánypárt szónokainak lényegesebb argumentumaival foglalkozzam. De és májns 24. 1882. itt is megvallom t. ház. némileg idegen helyzet­ben érzem magam. Én eddig azt tartottam, hogy a politika egyszerű foglalkozás, legalább a legtöbb politikai kérdés sem valami elvont tudományos kutatásokat nem tesz szükségessé, sem pedig a szellemnek magasabb alkotói tehetségét nem veszi igénybe. Hisz tapasztaljuk mindennap, hogy politikai kérdésekben egészben véve kevés combinátió lehetséges. Hanem ugy látszik, hogy a bosnyák kérdés még ezt a helyzetet is meg­változtatta. A mmisterelnök bebizonyította nekünk, hogy a politika néha az összehasonlító nyelv­tudományra is szorul; Jókai t. képviselőtársunk pedig azt bizonyítja, hogy még a tények isme­rete is, a politikai helyzet megítélése, az alkotó phantasia erejét is teszi szükségessé. A franczia dictionaireból tudtuk meg azt, hogy az annexió, vagy oceupátió kérdése, mely felett mi vitatkozunk, rég eldöntött kérdés. Jókai képviselő úrtól tudtuk meg azt, hogy ott a ke­leten tulajdonképen egy rémes titkos hatalom működik, a melynek nincs közössége sem az orosz néppel, sem a czár hatalmával, nincs közössége még a Balkán keresztény népeivel sem és mégis elég hatalommal, elég pénzzel rendelkezik, hogy államokat felforgasson és bennünket is veszélybe döntsön. Hát meglehet t. ház, a legközelebbi bosnyák vita alkalmával arra is szükségünk lesz, hogy egyfelől Müller Miksának a sanskrit nyelvtanulmáuyaival és másrészről az egyptomi álomfejtő könyvvel is felfegyverkezzünk. (Derültség a szélső baloldalon.) De én, t. ház, még is csak a régi iskola híve akarok maradni és azt hiszem, hogy a politikai igazság felismeréséhez a logica szüksé­ges. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) T. ház, ha mi a keletről fenyegető válsá­got bíráljuk meg, ha azt kérdjük, hogy mi az a veszély: az-e, mely bennünket a szlavismus részéről fenyeget? épen azt találom az önök el­járásában, hogy önök szándékosan egy távo­labbi veszélyre irányozzák a nemzet figyelmét hogy elfordítsák azt a sokkal közelebbi veszélytől. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha azt kérdezzük: fenyeget-e bennünket a szlavismus részéről veszély? e kérdésre a válasz az, hogy igenis fenyeget, csakhogy ezen veszély­nek a fészke nem Péíervárott van, nem is Stam­bulban, a mint Jókai t. képviselő ur mondotta, hanem Bécsben. (Elénk helyeslés a szélső bal­oldalon.) A Habsburg-dynastiának századokon át az volt a traditiója, hogy a germanisatió érdeké­ben fenyegette Magyarország állami létét. Ez most megváltozott. Most új korszak kezdődik, most a szlavismusnak hódol a monarchia szláv missiójának korszaka. {Igaz! Ugy van! a szélső haloldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents