Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-109

$k 109. országos ülés májas 23. 1882. mélyebben akarunk a dologról gondolkodni, kell hogy felmerüljön azon kérdés, hogy micsoda mandátumokat vállalt magára az ugyneyezett Ausztria-Magyarország a berlini szerződésben? Ausztria-Magyarország a berlini szerződésben két mandátumot vállalt magára. Egyet végzetes politikai hibából, önző érdekből és ez a bosnyák mandátum nem fog belőle kibonyolódní soha. De egy más mandátumot is vállalt AusztriaMagyarország egy véghetetlen fontos dologban, a mely úgyszólván egész Európát s annak kereskedelmét, de különösen Magyarországot érdekli : s ez a Vaskapu szabályozása, mely Magyarországot anyagilag több oldalról, de különösen a vizszabályozás szempontjából is érdekli, mert ha Magyarországon a vizek akként szabályoztatnak, a mikép a szabályozás megindult, azt hiszem, hogy a Vaskapu szabályozása nélkül Magyarország folyói soha sem lesznek sikerrel és végkép szabályozhatók. Már most t. ház, az a kérdés merül föl, hogy melyik mandátumnak s miként tett eleget Ausztria-Magyarország? A tények mutatják, hogy véghetetlen nagy mohóvágygyal fogott hozzá a bosnyák foglaláshoz, de kérdem — és sajnálom, hogy a t. közlekedési minister ur nincs jelen, egyébiránt a t. kormány többi tagjaihoz Is intézhetem a kérdést — kérdem, hogy tehát a Vaskapu szabályozása érdekében Európa, Magyarország s a kereskedelem érdekében mi történt? Felelet: semmi. Legalább, hogy történt volna, arról nekünk nincs tudomásunk. De t. ház, lehet tudomásunk valamiről, ami összeköttetésben van a Vaskapu szabályozás kérdésével s ez a valami azon interpellátió, mely közelebb a román kamrákban történt, a hol nem tudom, a külügyministertői vagy általában a kormánytól azt kérdezték, hogy mit csinál Ausztria-Magyarország a Vsskapuszabályozással ? A felelet az volt: semmit. Ez még nem volna nagy baj ez edeíg, hanem hangok emelkedtek a román kamrában — és sajnálattal kell megjegyeznem, hogy méltón és jogosan — oly értelemben, hogy ha tehát Ausztria-Magyarország ezen európai mandátumnak nem akar vagy nem tud eleget tenni, akkor azt tőle el kell venni és rá kell bízni oly hatalomra, a mely annak megfelelni képes is, akar is: és rá volt mutatva Romániára és Szerbiára, mint parti államokra. Kérdem tehát a t. kormánytól, mikép érvényesiti AusztriaMagyarország vagyis annak kormánya — mert legyen szabad közbevetőleg megjegyeznem, én ezzel a kifejezéssel: Ausztria-Magyarország, nem szeretek élni, mert a hivatalos Magyarország nem képviseli a valódi Magyarországot — e részben befolyását ? s bátor vagyok hangsúlyozni, hogy az eddigi tapasztalatok után ítélve, AusztriaMagyarország, Európa és saját népei érdekében semmit sem fog tenni. Nézetem szerint eddigi eljárásával, a Vaskapu kérdésében teljes tehetetlenségét és megbízhatatlanságát bizonyította be. És nemcsak itt áll a dolog t. ház, mert ha még ugy vállalta volna is magára a Vaskapu szabályozását, hogy a berlini szerződés egyszersmind a szükséges költségekről is ne gondoskodott volna, akkor azt lehetne mondani, hogy a feladat megoldása most nem telik tőle, hanem majd később valamikor meg fogja a szabályozást kezdeni: de t. ház, a berlini szerződésnek 57. czikke következőleg szól: „A vaskapunál és zuhatagoknäí levő hajózási akadályok elhárítására szükséges munkálatok végrehajtása AusztriaMagyarországra bizatik. A folyam ama részének partmelléki államai meg fogják adni mindazon könnyebbítéseket, melyet ezen munkálatok igényelnek ; az 1871. márczius 13-iki londoni szerződés 6. czikkének határozatai, melyek e munkálatok költségeinek fedezéséül szolgáló ideiglenes díjszedésének jogáról szóknak, AusztriaMagyarország javára fentartatnak." Tehát gondoskodott a berlini szerződés még a fedezetéről is és mindamellett, hogy gondoskodott, ezen európai érdekben, Magyarországnak ezen speciális érdekében nem történik semmi és nem történik akkor, mikor felvett kölcsönökkel igáztatik le Bosznia. Ez a száraz tény. Azt hiszem, intézhetem azt a felszólítást a t. kormányhoz, hogy a vita folyama alatt válaszoljon az éa felszólalásomra, tulajdonkép nem nekem -— év. szerényebb embernek tartom magam — hanem az ügy érdekében. Ha Ausztria-Magyarország oly nagyon hatalmas, ha Ausztria-Magyarország a civiíisatió érdekét képviseli a keleten, akkor a szabályozásnak meg kell történnie és következni kell a nyilatkozatnak is a kormány részérői, habár azon értelemben, hogy hiszen igaz, hogy a dolog késett, de ez és a jövő esztendő ki fogja pótolni az eddigi mulasztásokat. Majd meglássuk, mi lesz a vége. Az eddigi vita folyamának legjelentékenyebb stádiuma az én felfogásom szerint az igen t. ministerelnük ur felszólalása volt. Értem az ő második beszédét és értem azt a híressé válandó idézést a franczia akadémia szótárából. (Halljuk!) Nem egyszerű idézés ez t. ház, hanem gyanittatása annak, hogyan fog a kérdés megoldatni. És ez teszi a kérdést fontossá és ad neki úgyszólván európai fontosságot. A ministerelnök ur értésére kívánta adni — mint mondám, ezen híressé válandó idézésével — saját pártjának, hogy hiszen az occupátióban benne van már az annexió is. Mert ha nem az az értelme a ministerelnök felszólalásának, ugy nincs értelme ; de igenis ez az értelme. No hát t. ház, legyen