Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.
Ülésnapok - 1881-120
120. orseágos aló* juniis 9. 1882. 295 koltatik kiépíttetni s e kiépítés már meg is kezdetett, hogy az a part hosszában elnyúló Ferenczváros (IX kerület) a vámháztól kezdve le egész az összkötő vasúti hidig, mintegy bástyafal által elzárassék és a fővárosi kereskedelmi forgalom életéréhez, a Dunához való közlekedéstől teljesen megfosztassák. Minthogy pedig ezen máris 32,000 lelket számláló s folyvást népesedő, élénk forgalmú gyáriparos városrész fejlődését illetőleg a folyami közlekedés fentartása létkérdést képez s a dunai ki- és berakodás némely jelentékeny forgalmi czikkekre, pl. a kő, tégla, építő és tűzifa, bor stb. szállítmányokra nézve múlhatatlanul szükséges és a Ferenczváros lakosai anyagi érdekeinek s eddig élvezett jogainak súlyos sérelme nélkül el nem tiltható : tisztelettel kérdem a t. közmunka- és közlekedési minister urat : 1. van-e tudomása a szóban forgó intézkedésről ? És ha igen, tehát, 2. Mivel indokolja azt ? Végre 3. Nem volna-e hajlandó a t. minister — a lakosság említett érdekeit tekintve — a Ferenczváros helyi forgalma részére a bor árústér környékén a Dunához egy — legalább a nap bizonyos óráiban nyitva tartandó kocsi-közlekedést fenhagyni és ugyanott egy lépcsőzetes rakodó partot építtetni ? Ezen utóbbi kérdésemnek magyarázata t. ház az, hogy eddigelé régi idő óta az építő- és tűzifa, kő-, tégla-, borszállítmáuyok és egyebek is tömegesen épen a IX. ker. rakpartjain szoktak partra szállíttatni és az illető, ezen nagy üzletágakkal rendelkező czégek ott vannak berendezve telkekkel, házaikkal, felszereléseikkel stb. Most ezek elzáratváu ezen hosszú vonalon azon jótéteménytől, a melyet a főváros minden lakosának élvezni jogában van, t. i. a dunai közlekedéstől, üzleteiket egyszerre vagy megszüntetni, vagy roppant kárral az illető berendezéseket eladni és máshova költözködni kénytelenek. Ezen üzlettulajdonosok már felszólalást tettek e miatt a fővárosnál, mely azután nekik az V. kerület dunaparti részén jelölt ki egy bizonyos helyet, de az egyrészt nagyon kicsi, másrészt pedig nagyon mélyen fekszik, ugy hogy absolute alkalmatlan az említett czélra. De továbbá mindezen, már berendezett üzletek további virágzását tekintve, ezrekre menne azon veszteség, melyet az ez üzletekkel foglalkozó nagy számú lakosság szenvedne, a város egyik részérő] a másikra való üzleti áthelyezés által, másfelől pedig a gyáripar sem fejlődhetnék kellőleg jövőre a IX. kerületben, holott épen ez van hivatva arra, hogy gyárvárossá legyen. Jól tudom én, hogy a vámház és az építendő doog-ok és elevátorok számára szükséges lesz ott a vasúti vonatok ki- és beközlekedésére épen azon rakpart; és nem is az a czéloin, hogy a t. közlekedési minister urat olyan irányban kérjem fel, hogy ezen nagyfontosságú, mondhatnám világforgalmú gabnaközlekedés útjába gát gördittessék a localis érdekek által — ez kisszerű felfogás volna; — csak azt óhajtom, hogy a localis érdekeknek is adassék meg anynyi, hogy annak idején, midőn ezen vasút elkészül s a vonatok a vámház és az elevátorhoz közlekedni fognak, a nap bizonyos szakában, a hogy az minden indóháznál szokás és lehető, jelöltessék ki délelőtt és délután egynehány óra, midőn a város lakói-közlekedést folytathassanak a Dunához, az odaérkező szállítmányokat átvehessék, hogy igy mentek legyenek üzleteik áthelyezésétől. A mennyiben pedig egy rakodópartot is említettem, a lépcsőzetes rakpart hasznavehetőségéről épen a IV. kerület is tanuskodhatik ; méltányos, hogy ily hosszú vonalon létesíttessék talán a középponton a borárus-téren, a mi ha már rakpartot ugy is építeni kell, igen kis árkülönbséget tenne. Minthogy az ügy most van folyamatban, azért bátorkodom interpellátiómat benyújtani és felhívom a t. közmunka- és közlekedésügyi minister ur becses figyelmét a helyi érdekre is, a mennyiben t. i. a világforgalmi és országos érdekek megengedik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: A képviselő ur már felolvasván interpellátióját, az közöltetni fog a közmunka- és közlekedésügyi minister úrral. Lázár Ádám: T. ház! {Zaj.) Sajnálom, hogy a sorrend meg nem tartása miatt a türelmetlenség fokozottabbá lett és igy mint legutolsó interpelláló vagyok kénytelen a t. ház becses türelmét nem felizgatni, ámbár óhajtanám az állam érdekében teendő felszólalásommal felzaklatni legalább azon fokig, hogy valahára a ház régi határozatának a kormány által elég tétessék. Mielőtt interpellátiómat felolvasnám, engedje meg a t. ház, hogy egy pár szóval ismertessem az ügy állását. Ezelőtt mintegy 10 évvel aü erdélyi naszódvidéki államjavak Kerkapoly Károly akkori pénzügyminister által az ottani vidéki községeknek és bizonyos iskola-alapnak százezer forintért, 20 év alatt évi 6 ezer frtos részletekben való lefizetés kötelezettségével, a törvényhozás kikerülésével, királyi jóvóhagyás mellett eladattak. Midőn a képviselőház a költségvetés alkalmával 187 3-ban ezen allamjavak alkotmányellenes eladásáról értesült, indítvány | tétetett ezen kérdés kinyomozására és ugyan-