Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.
Ülésnapok - 1881-120
120. országos ttléi jsams 9. 18S2. 393 előadásában foglalt ellentétek az 8 előadására, j nem pedig személyére vonatkoznak. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. Kérdem: Elfogadja-e a t. ház a kérvényi bizottság javaslatát, igen vagy nem? Ha ez el nem fogadtatik, akkor következik Herman Ottó képviselő ur ellenindítványa. Mielőtt a kérdéseket feltenném, méltóztassanak meghallgatni a beadott határozati javaslatokat. Duka Ferencz jegyző (olvassa). Elnök: A kik a kérvényi bizottság határozati javaslatát elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja, ennélfogva Hermáim Ottó képviselő ur határozati javaslata elesett. Gr. Pejacsevich Tivadar jegyző' (olvassa a 11. sor jegyzék 11—13. szám alatti kérvényeket, melyekre nézve a kérvényi bizottság javaslata elfogadtatván, olvassa): A czeglédi általános iparegylet az ipartörvény több rendelkezését módosíttatni kéri. Berzeviczy Albert előadó: A kérvényi bizottság határozati javaslata következő: Ezen kérvény a házszabályok 175. §-a értelmében bejelentetvén, a ház 146. sz. a kelt határozatához képest a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi ministernek adatik ki. Verhovay Gyula: T. ház! Tudom, hogy a háznak e tekintetben határozata van és igy indítványt nem nyújthatok be e kérvény mellett, hanem csak egyszerűen azért szólalok fel, hogy a t. kereskedelmi minister ur figyelmébe ajánljam e tárgyat. Annyiszor volt már megbeszélve e kérdés mind a házban, mind a házon kivül, hogy tisztában lehet magával a kormány az ügy elintézésére nézve. A minister ur legközelebb Polonyi képviselő ur interpellatiójára kijelentette, hogy majd benyújtja a törvényjavaslatot, mikor kész lesz. Én azt hiszem, hogy a három hónap, mely előttünk áll, tökéletesen elégséges lesz arra nézve, hogy mindjárt az ülés elején nyújtsa be az erre vonatkozó törvényjavaslatot. Annál inkább fel kívánom erre hivni a t. kereskedelmi minister ur figyelmét, mert nem tagadhatom, hogy a kereskedelmi minister ur minden, még a legapróbb kérdésekben is, figyelemmel szokta a tárgyat tanulmányozni és igyekszik valamit tenni. Ez egyszer tagadhatatlan. Az az iparos osztály az, a mely évek hosszú során át küzd saját existeutiájáért; ez az osztály az, a melyért nem történt törvényhozásilag semmi, ez az osztály az, mely folytonosan, congressusokon, népgyűléseken, törvényhatósági határozatokban küzdött a mellett, hogy ügyei rendeztessenek: azt hiszem, hogy a kormány kötelességét teljesííi, ha a jövő ülésszakban alkalmat nyújt a törvényhozásnak, hogy ezen kérdést valahára rendezze. Elnök: A kérvényi bizottság javaslata értelmében a kérvény a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi ministernek adatik ki. Gr. Pejacsevich Tivadar jegyző (olvassa a kérvényi bizottság jelentésének 16—20. sz. a. kérvényeit, melyekre nézve a kérvényi bizottság véleménye észrevétel nélkül elfogadtatott). Elnök: E szerint a 17-ik sorjegyzékben foglalt kérvények letárgyalva lévén a mai napirendből hátra vannak még az interpellátiókra adandó válaszok; előbb azonban Csernatonyi képviselő ur fogja megtenni az általa sürgősnek zet interpellátiót. Csernatony Lajos: T. ház! Folyó hó 4-én Fiúméban, éjjel, nem nagy számban, de csoportosulások történtek, a melyeknél Starcsevicset éltetve „Le Magyarországgal" és hasonló kiabálásokkal jártak az utczán; összeütközések is voltak, nem akarok nagyítani, kismérvű összeütközések. A mi komolyabb, az történt Susak nevű helységben, melyet Fiúmétól csak egy hid választ el. Ott ugyanezen emberek másokkal összejőve, egy ház elé mentek, melynek lakója és tulajdonosa egy fiumei polgár, névszerint Martiale Malle. Ezen polgár háza előtt, hogy ezen kifejezéssel éljek, macskazene - félét adtak, elkezdtek kövekkel dobálni, próbálták az ajtót ablakokat felfeszíteni, szóval bizonyos megrohanási kísérletet tettek. Erre ezen ur némelyek szerint puskát vett elő, de én azt hiszem revolver volt, mert nyolczor lőtt a levegőbe, hogy figyelmeztesse az őrséget, ha közelben van, hogy jöjjön segítségre. Hanem nem jött senki s mikor a garázdálkodók megunták a dolgot, elvonultak. Ilyen provoeáló jelentek egy vagy más alakban, az utóbbi időben nem ritkán fordulnak elő. Ennek előtte kevés idővel épen egy hajó is érkezett Fiúméba, mely hajó ellen insultálások történtek, épen akkor mikor egy magyar kirándulás volt Fiúméban. Más hasonló scenák kisebbnagyobb mérvben az újabb időben majd minden, nap fordulnak elő. Én nem akarom ezek előfordulását általában a horvátoknak tulajdonítani, hanem a horvátok egy töredékének, mely magának Horvátországnak legnagyobb ellensége, az úgynevezett Starcsevics-pártnak. De legyen bárki azok szerzője, lehetetlen, hogy a kormány azokat megtűrhesse, illetőleg, hogy Horvátországnak magának a kormánya azokat elnézhesse és teljes erővel ne igyekezzék azokat meggátolni. (Igaz! Ügy van!) Ennélfogva bátor vagyok az igen t. ministerelnök úrhoz azon kérdést intézni, hogy van-e tudomása hivatalosan — mert másként mindenesetre vau tudomása neki is — de hivatalosan van-e tudomása ezen tényekről, illetőleg az említett megrohanási tényről ?
