Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.
Ülésnapok - 1881-119
119. országos ülé jumns 9. 1882. 273 igyekszik assimilálni magát az uralkodó fajjal. Megvallom, ezen felelősséget nem irigylem azon uraktól, a kik azt készek voltak vállaikra venni. T. képviselőház! De hát mi kifogásuk van e képviselő uraknak a magyar zsidók ellen ? Az irodalom terén nem tartoznak-e ők a magyar irodalom legszorgalmasabb munkásai közé az országnak? Igaz, a német irodalom terén is, de magyar érdekekben. A mi a kereskedelmet illeti, hiszen majdnem az ő vállaikon nyugszik összes kereskedelmünk. Sajnos, de ugy van, hogy a magyar faj a közvetítési munkára, legalább eddig, nem nagy hajlamot tanúsított. Képzeljék el Önök azt a helyzetet, hogy ma a zsidó kereskedők eltávoznak ez országból, nemde a legutolsó pusztától fogva egész a fővárosig, minden üzlet pangásnak indulna, fennakadna ? Elgondolták-e azon urak a következményeket, a melyek oly izgatásokból állanak elő, midőn bizalmatlanságot keltenek az ország egyes osztályai között, hol aztán senki sem érezheti magát nyugodtan a saját fedele alaít. Hova vezet ez? De jó szolgálatot tesznek-e maguknak saját pártjuk szempontjából azok, a kik oly könnyű állást adnak a kormánypártnak és az azt vezető kormánynak, hogy népszerűvé tegye magát ily liberális és r Europaszerte elfogadott eszmék pártolásával? Én azt hiszem, hogy azon felfogás, a melyet ők kifejeztek, nem volt helyes saját pártjuk szempontjából sem. De utóvégre Istóczy képviselő urnak tetszett a főváros határozatára hivatkozni és azt oly színben állítani elő, mintha az ellentétes szellemben volna az ország összes megyei törvényhatóságainak szellemével. Hát t. képviselőház, jó lesz megjegyezni a képviselő urnak, ki sajnálom nincs jelen és mindazoknak, a kik a fővárossal fezemben bizonyos irányzatos insiauatiókkal állanak elő, a főváros törvényhatósági elemeit megismerni; áll pedig: magyar tud. akadémiai tagokból, nagybirtokosokból, áll ügyvédekből, orvosokból, mérnökökből, nagykereskedőkből, bankárokból, iparosokból. Egy ilyen testület határozata valamely ügyben, azt hiszem, bizonyos súlylyal bir és alig férhet hozzá akár illiberalismus, akár a viszonyok nem ismerése, avagy országos vagy helyi érdekek nem méltánylása alapján 1 * határozás vádja; és azon t. képviselő urak kik a fővárosnak ezen ilyen elemek által alkotott bizottságában hozott határozatát ellentétbe kívánják helyezni a munieipiumok szellemével, azt hiszem, nem jó szolgálatot tesznek épen ezen megyei niunicipiumoknak. (Halljuk!) T. ház! A zsidók magyarosodásának haladása ellen alig lehet alapos kifogást tenni; semmi KÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. VI. KÖTET. esetre azoknak ez iránybani jóakarata ellen. Nekünk, kiknek a fővárosban alkalmunk vau a zsidóknak színe-javával érintkezni, biztosíthatjuk a t. házat, hogy a zsidó családi élete kizárólag magyar, hogy azok gyermekei kizárólag magyarul tanulnak, hogy a gyermekek saját szülőikkel, nagyszülőikkel, kik esetleg a magyar nyelvet nem ismerik, nem képesek társalogni, nem képesek azokkal szótváltani és csak kivételesek azon családok, a melyekben a viszony nem ily kedvező. És midőn ily helyzetben megtámadjuk ezen elemet, helyesen cselekszünk-e? Vájjon szükségünk van-e arra, hogy saját kebelünkben nyugtalanságot idézzünk fel ? Én azt hiszem, t. ház, hogy azon törekvéseknek, melyek az országban a kedélyeket a zsidók ellen felizgatni törekszenek, nem fog ez sikerülni, daczára, hogy mint minden fajban és osztályban, ebben is vannak, kik visszaélnek ismereteikkel, vagyonukkal és munkásságukkal s kizsákmányolnak másokat. De azt megteszi helyei-közzel a keresztény is. Egy van, a mi a zsidóban csakugyan megvan és kívánatos, hogy ez országszerte követtessék és ez a zsidónak munkássága, számítása és takarékossága, a mely neki vagyont szerez, a melyet ő tud is megtartani és meg is tart, azt gyarapítja és e gyarapodás által uralkodik minden más, ezen elvet nem követő fajok és osztályok felett. De miért? Épen, mert mi nem vagyunk, nem voltunk képesek kellőleg méltatni azon elveket, melyek a vag} r on megtartását biztosítják. Méltóztassanak az olaszukat, angolokat vagy a francziúkat megnézni. Ott nem tűnnek fel a zsidók, mert amazok ép oly jó gazdák és oly jó számítók, mint a zsidók maguk. Ezen nemzeteknél beolvadnak a zsidók és sohasem hallatszik panasz azon országokból, hogy a zsidóság külön kaszt. Nálunk az igaz, külön kaszt. De t. ház, bárhogy akarjuk a dolgot szépíteni, vájjon a zsidók vultak-e okai annak, hogy eddig nem voltak képesek beolvadni a keresztények közé? Nem-e saját törvényhozásunk mely lehetetlenné tette eddig a beolvadást ? Nem-e saját törvényhozásunk jelentette ki, hogy azon házasság, mely zsidó és keresztény között köttetik, érvény telén ? a zsidók-e okai auuak, hogy nincs polgári házasság? T. ház! Legyünk csak méltányosak és ne keressük kizárólag ott a hibát, a hol csak részben van, hanem keressük azt azoknál is, a kik annak okozói. Mert midőn a zsidókat a fekvő birtokszerzéstől, a közhivataloktól, az ügyvédkedéstől elzártuk és nem maradt a zsidónak más tere, mint az orvosi vagy a kereskedői pálya és ő csak akkor volt ember az emberek közt, ha vagyonnal, ha pénzzel rendelkezett, hogy ennélfogva vagyonszerzésére törekedett, az a helyzetnek természetes következménye volt; ezen 35
