Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.
Ülésnapok - 1881-119
119 országos ülés jnnins 9. 1S82. 263 Az ő bölcsessége most is, mint februárban, a zsidókérdést illetőleg abban culminál, hogy „törvényhozási intézkedés szükségét nem látja 3 . Sőt annyira fumigálja a nagyszámú törvényhatósági kérvényekben kifejezésre jutott hazafiúi aggodalmakat, hogy e kérvényeket még arra sem tartja méltóknak, hogy a kormánynak, a melynek figyelmét pedig ez ügyre felhívja, azokat, mint anteaktákat kiadatni véleményezné. Magánfeleknek még a leglappáliaszerűbb kérvényei is kiadatnak az egyik vagy a másik ministernek s itt egy egész sereg megyének, az ország és a nemzet életérdekeibe vágó hivatalos felterjesztései nem tartatnak érdemeseknek arra, hogy a kormánynak csak ki is adassanak. (Igaz! ügy van! a szélső' balon. Ellenmondások) Ennél rikítóbban semmi sem víiágíthatja meg azt a légkört, a melyben a zsidókérdést illetőleg a kérvényi bizottság s vele együtt a képviselők túlnyomó része mozog. Én tehát a kérvéuyi bizottság véleményét, mint semmi tekintetben ki nem elégítőt, el nem fogadom. De viszont nem fogadhatom el, a zsidókérdésben elfoglalt álláspontomnál fogva, a Herman Ottó t. képviselőtársam által benyújtott határozati javaslatot sem és pedig annyival kevésbbé, mert a muszka zsidók tömeges bevándorlásának puszta megtiltása, mint már kifejtettem, még egyátalán nem végleges megoldása ennek a nehéz kérdésnek; sőt ellenkezőleg, a muszka zsidók tömeges bevándorlásának puszta megtiltása olyan menykőhárítóféle a magyarországi zsidókra nézve, a kiknek belátóbbjai méltán rettegnek ama, látszólag bennünket, voltaképen azonban zsidóinkat fenyegető invasiótól, a mely invasió a hazánk és nemzetünk testén évődő mérges kelevény érlelésére már eddig is igen hatékony szernek bizonyult. Én tehát ma csak arra szorítkozom, hogy elégtétellel constatáljam azt, miszerint az antisemitizmus ma már e házban is nevezetes hódításokat tett. (Derültség.) Tán rövid idő múlva még nagyobb hódításokat is fog tenni. Wahrmann Mór: T. ház! (Halljuk!) Azt hiszem, nem fogja a t. ház rósz néven venni, ha a parlamentaris szokástól eltérve, az előttem szólt képviselő ur nyilatkozatára nem reflektálok. Olyan ember, a ki e házban az ultima ratióról szól, a ki nem elégszik meg egy csomó zsidónak imitt-amott megölésével, hanem ennél többet vár, a ki határozottan azt nyilatkoztatja ki, hogy c'est la guerre, ez a háború, határtalan háborúra izgat, az, megengedem, hogy mint képviselő az immunitás védpajzsa alatt ily szónoklatokat e házban mondhat, de jogot arra, hogy én vele szóba álljak, nem tarthat. (Élénk helyeslés) Egyáltalában nem volt elhatározott szándékom t. ház, hogy a szőnyegen levő kérdéshez szóljak; a vita folyamától tettem függővé, hogy abban részt vegyek-e és csak akkor véltem helyén levőnek abban részt venni, ha oly nyilatkozatra volna szükség, a mely határozottan csak általam tehető meg. De azon méltó szónoklatok után, melyek e házban tegnapelőtt tartattak, a t. miüisterelnök urnak hatásos nyilatkozata, a képviselőház t. elnökének enuntiatiója, Somssich Pál t. képviselőtársam lelkes szavai után nekem erre most már szükségem nem volna. És most csak azért érzem magam indíttatva arra, hogy mégis szót kérjek, mert a t. ministerelnök ur tegnapelőtti beszédében, midőn azt mondta, hogy az orosz zsidók tömeges bevándorlását ez országba senki sem óhajtja s mint ő hiszi, a magyarországi zsidók sem óhajtják, némileg reám tekintett. Meglehet, hogy tévedtem e tekintetben; ennélfogva kötelességemnek tartom erre nézve nyilatkozni; (Halljuk!) nem, mintha megbízatásom volna a magyar zsidók részéről, vagy mintha egyátalában jogom volna a magyar zsidóság nevében szólni; erre jogom sincs; mert a magyar zsidóságnak erre hivatott közege nincs, a magyar zsidóságnak és általában a zsidóságnak a világon serami olyan szervezete nincs, (Ellenmondás a szélső balon) mely nevükben fellépésre jogosíthatna fel valakit. (Mozgás a szélső baloldalon.) Én tehát csak a magam nézetét leszek képes kifejezni; meglehet, hogy egy érzelemben vagyok többi barátaimmal is. Én a kérdéshez a legnagyobb tárgyilagossággal és elfogulatlansággal fogok szólani; megkönnyítette e tekintetben törekvésemet azon körülmény, hogy azon szónoklat, a melyet tegnapelőtt önody képviselő ur tartott, általános visszatetszéssel találkozott e házban. (Élénk helyeslés.) Szigorúan a kérdéshez akarok tehát szólani. (Halljuk!) Mi történt Oroszországban? Az orosz nép barbarismusa és vandalisxnusa; karöltve az ottani bureaucratia kapzsiságával és corruptiójával, (Felkiáltások: ügy van!) mely a zsidóságnál elegendő kielégítést nem talált s melyhez hozzájárult az ottani kormány qualifikálhatatlan eljárása, kitette az ottani zsidókat a legnagyobb fosztogatásoknak, tüzzel-vassal való pusztításnak, életük fenyegetésével, ugy, hogy nagy részük, csak hogy puszta életét megmentse, onnan elmenekült. Azok száma, kik onnan elmenekültek, azon kutforrások szerint, melyek rendelkezésemre állanak, 25—30 ezer. (Egy hang a szélső baloldalon: Elég sok!) Ezeknek Oroszország geographiai fekvésénél fogva első sorban a határon át Gralicziának egyik városába, Brodyba kellett a határon átmenekülniük. A kérdés most az, vájjon általában károsnak kell-e tartanunk idegen fajnak tömeges bevándorlását Magyarországba? Szándékosan így
