Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.
Ülésnapok - 1881-118
236 118 országos ülés jnnius 7. 1SS2. hetem ki, hogy a kormány a legnagyobb jóakarattal tárgyaíja ezen ügyet." A közmunka- és közlekedési minister ur ezen nyilatkozata folytán a rendelet csakugyan kibocsáttatott a kormánybiztoshoz, ki az itt érintett gyűlést, hivatkozva az 1879: XXXIV. t.-cz. 16. §-ára, mint egyedül csak a kölcsön kérdésére szorítkozót, f. é. május 25-én Győrött meg is tartotta. A gyűlésen három nézet alakult: egyik volt az, hogy a szabályozás teljesítése tökéletesen a kormánynak engedtessék át s a kormány, mint olyan, a műveletnek költségeit, mivel az által, hogy az adóalap biztosíttatik, a kormány egyúttal a társulatnak compossessorává válik, teljesen viselje. A másik nézet pedig azt mondta, hogy bizonyos quotális részletet, de nem annyit. a mennyit itt a kormány megígért, a mi az iuterpellátióra adott válaszban is érintetik, t. i. Győr város és Győrsziget ármentesitésére nézve szükségeseket, hanem sokkal többet és pedig számszerűit kitéve vállaljon magára a kormány. E mellett biztosítsa a kormány, hogy azt a tervet és akkép bajtatja végre, a melyet a társulat fog elfogadni. — Abban a helyzetben nem vagyok, hogy a kormánybiztos levéltárát felmutathassam, hanem azt constatálhatom, hogy azon indokolásnak, mely ezen két nézet megállapodását beterjesztette, még pedig egyik főrangú ártéri birtokos ur személyesen is ezen előterjesztés alkalmával hangsúlyozta, hogy csakugyan a mai helyzet rosszabb az előbbinél, még pedig a malmok eltávolítása folytán és hogy a mai helyzet Győr városát és vidékét végeuyészettel fenyegeti. Ezen két áramlat mellett volt azután egy harmadik, a mely támaszkodott az eddigi törvényes fejleményekre és arra, hogy a Tisza, Maros és Kőrösök között felmerült szabályozási miseriák miatt a törvényhozás a szabályozásnak állami vezetését kimondani, törvénybe iktatni méltóztatott. Midőn az ártérbirtokosoknak ezen harmadrésze látta, miként kénytelen szenvedni az ez időközben elkövetettek s felmerített expediensek miatt és miután tudomása volt még azon törvényjavaslatról is, melyet tegnap a t. ház elfogadni méltóztatott: nem volt egyéb tennivalója, mint önvédelmül és megmentésül maga részére a törvénynek ugyanazon kegyét, ugyazon kiterjesztését kérelmezni, melyet más hason szenvedőknek a törvényhozás, nyújt. (Helyeslés a szélső baloldalon) És épen ez indokból voltam bátor az 1881: LII. t.-cz.-et szórólszóra leirni, azon különbséggel, hogy Kőrös vagy Maros helyett Eába vagy Eábcza említtetik; s ekként a törvényjavaslatot beterjesztem azon kérelemmel: méltóztassék a t. képviselőház, ha a Tisza vidékén a szabályozási calamitäsok és miseriák csakugyan oly fokra jutottak, hogy a törvényhozás gondjaiba venni szükségesnek tartotta, (Halljuk!) méltóztassék ugyanazon szemmel nézni, ugyanazon kegyben részesíteni a Dunának túlvidékét is és méltóztassék az igazságszolgáltatást ugyanazon mértékkel mérni annak a vidéknek is. (Helyeslés a szélső balfeldl.) A törvényjavaslatban szükségesnek látom annak indokolását, hogy miért vétetett az egész összeg, a mely itt kivettetni szándékoltatik, általam egy összegben s miért nem vétetett a megkezdésre szükséges valami összeg, vagyis miért vétetett bele a 8 millió. Mert a mi szabályozási társulatunk előmunkálataival egészen másképen van, mint az ország bármely szabályozó társulata; mi nekünk az 1871: XXXIX. t.-cz. 12. és 15. §§. szerint teljes jogérvényre emelkedett előmunkálataink vannak; minden egyes terv, minden egyes költségelés, minden egyes vonal, az ärtérfejlesztésnek minden legkisebb izülete, mozzanata jogérvényes. Tehát ezen költségelés összegeiből adatik az a szám, a melyet — hozzáadva a tartaléktőkét — a törvényjavaslatban kerek összegbe foglalni czélszeríínek véltem. Kijelentem azonban, hogy miután a versenytárgyalás és a kivitelnek egyes mozzanatai ezt a számot alterálják és miután ezt nem a társulat, vagy nem egyes vállalkozó, hanem az ország kormánya kezeli és pedig a t. pénzügyminister ur, a t. közlekedési minister úrral együtt: igen természetesen fenn van tartva az, hogy a közlekedési minister ur később a számszerűsített összegre nézve a t. háznak jelentését beterjessze. (Helyeslés a széh'ó baloldalon.) Annyival inkább kérem ezt, mert még egy ok van, t. i. ez a Paris almája, (Bálijuk!) hogy ebből e számszerűsített összegből mit viseljen az állam? Mi nem akarunk megfúlni, mig az állam 490,000 frtot, vagy pedig 5 millió, avagy bármilyen összeget ad erre a szabályozásra, mi azt mondjuk: határozza meg egy későbbi törvény, hogy mit viseljen az állam, hanem segítsetek rajtunk, mert elveszünk és a közben még mi praecisirozását várjuk annak, hog,y az állam miként akar gondoskodni, megtörténhetik, hogy meg lesz a szabályozás, de az minket nem talál oítan. Erre nézve tehát megnyugszunk abban, hogy egy későbbi törvény határozzon; e mellett nincs kizárva, hogy ha kapunk 10 frtot, inkább nyúljunk ahhoz, mint a 2 frthoz. Hogy az államosítás alatt a tisztviselőkkel a kormány rendelkezzék, ez olyan, hogy ezt az okozatot nem is lehet másképen képzelni. De végre arra nézve, hogy ha a kormány meggyőződik arról, hogy csakugyan egyik a másik ellenében cselekszik és az autonóm élet erre nem használtatik a mint használtatott bizonyos áramlat által, hogy e malmok minél drágábban kisajátittassanak, hanem arra fognak az
