Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-117

232 117. országos ülés jnsiins 6. 1882. meggyőződik a vádlottnak netaláni ártatlanságáról, bűntelenségéről, itt még anuak érdekében is befolyást érvényesíteni köteles. De világosan mondja ezt a királyi ügyészeknek adott, 1872. január 1-én a „Rendeletek Tárá"-ban közrebocsátott utasítás, niglyuek 19. §-a azt mondja, hogy a királyi ügyészek mindenekelőtt különös gondossággal tartoznak megvizsgálni, hogy a tudomásukra jutott vagy nekik feljelentett cseíekvények vagy mulasztások képeznek-e büntetendő cselekményt vagy nem ; alaptalan üldözések és zaklatások kerülendők. Mindenkire nézve tehát kötelessége ez az ügyésznek, itt pedig az különösen kötelességévé tétetett, figyelmeztetve lett és ennek módja is indicáltátott, a mi a közszolgálat érdekében leli magyarázatát. A tisztviselő, ha megindittatik ellene a vizsgálat, a törvény szerint hivatalától felfiiggesztetík. Már most hogy minden alaptalan feljelentés folytán a nélkül, hogy a királyi ügyész kellőleg tájékozva volna, oly lépés tétessék, mely ezt eredményezi, az nemcsak a tisztviselőkre, de a közszolgálatra és a hatóságok tekintélyére nézve felfogásom szerint káros volna. {Helyeslés a jobboldalon.) Még tévesebb az a praesuppositio, hogy ez által a bíróságok cognitiója elől elvonatnék az ügy, azaz hogy a királyi ügyész belátásától függne az adatok közlése után abban hagyni az eljárást, vagy pedig folytatni. A rendelet a bűnvádi eljárás iránti szabályokat semmikép sem alteráíja. Az a bűnvádi eljárás pedig, melyet t, elődöm a bíróságoknak ajánlott, melyet azok el is fogadtak, de mely az ügyészekre nézve kötelezőleg ki lett adva, kimondja 2. §-ában, hogy: „A bűnvádi eljárás rendszerint hivatalból indítandó meg. Ha a törvényszék illetőségéhez tartozó valamely büntetendő cselekmény miatt a sértett fél a kir. ügyésznél tett feljelentést és az utóbbi eljárás megindítását indokoltnak nem tartaná, vagy pedig mint kihágást a járásbíróság illetőségéhez tartozónak vélné, köteles a feljelentést saját véleményével együtt legkésőbb 8 nap alatt a törvényszék elé terjeszteni s ez utóbbi akként jár el, mintha a feljelentés egyenesen a törvényszéknél tétetett volna." Az ügyésznek annálfogva, ha az adatokat vette, nem áll hatalmában lemondani az ügy megindításáról, nem vált a vád urává, hanem a fennálló szabályok szerint köteles az indítványt a törvényszék előtt megtenni. Hogy ez az értelme a rendeletnek, azt ezen szavai is mutatják: „Még az indítvány tétele előtt a feljelentés alapossága iránt szerezzen meggyőződést." Az indítvány megtétele előtt; a miből következik, hogy indítványt tennie kell, nem pedig belátása szerint, mert az alispán vagy a polgármester adatait elégségeseknek tartja, abban hagyni a dolgot. A rendeletnek nincs egyéb czélja, mint az, hogy rövidebben, gyorsabban és minden zaklatás nélkül bonyolítassanak le az ügyek, líem is származhat belőle késedelem, mert 8 napi záros határidő tűzetik ki, sőt sürgős esetekben rövidebb idő is. TJgy gondolom tehát, hogy nem csak nem vétettem a törvények és törvényes gyakorlat ellen, de annak a szellemében cselekedtem, mert az én felfogásom szerint az állam közigazgatási és bírósági szerveinek hivatása egymást támogatni. Elkülönítette a törvény az igazságszolgáltatást a közigazgatástól, de azokat egymással ellentétbe nem helyezte, helyezni nem akarhatta, A midőn én oly intézkedést teszek, mely az igazságszolgáltatás követelményeinek megfelel, de egyszersmind alkalmas arra, hogy a netán itt-ott felmerült súrlódásoknak, összeütközéseknek elejét vegye, én ugy hiszem, csak hivatásomat teljesítem s azért kérem u t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. {Élénk helyeslés a jobboldalon.) Lánczy Gyula : T. ház! Én készségesen elismerem a t. igazságügyminister urnak igyekezetét, hogy azon kiadott rendeletnek és intézkedésnek horderejét lehetőleg enyhítni iparkodott, azonban azon sajnos helyzetben találom magamat, hogy a t. minister urnak felvilágosítása daczára, a dolog természetéből folyólag, korábban elfoglalt álláspontomat továbbra is fenn kell tartanom. Engedje meg a t. ház, hogy az idő előrehaladottsága daczára, ezt csak röviden indokolhassam, (Halljuk!) A t. minister ur ellenvetéseire, azoknak tartalma szerint főbb tételenkint fogok válaszolni. Mindenekelőtt, a mi a formát illeti, a t. minister ur engem felvilágosított arra nézve, hogy ez egy igazságügymiitisteri rendelet, mely ugy a bírságokkal, mint a belügyminister ur által a törvényhatóságokkal közöltetett, azonban nyilvánosságra bocsátva, a nagy közönség és e ház tagjainak köztudomására hozva e rendelet nem lőn s ez az oka t. ház, annak, hogy én kénytelen voltam és vagyok ma is, egy interpellátió keretében foglalkozni egy oly kérdéssel, a mely a legnagyobb elvi kérdésekkel kapcsolatos, a mely minden törvényhozásban nagy és kimerítő vitákra szolgált alapul és igy akár az idő rövidsége, akár azon forma nem alkalmatossága által, a melyre a viszonyok által kényszerítve lettem, e tárgyat ki nem fejthettem s igy e nagy kérdésben a ház alapos tárgyalás nélkül lesz kénytelen szavazni. A mi a dolog érdemét illeti, engedje meg a t. ház, hogy mindenekelőtt megjegyezzem azt, | hogy a t. minister urnak azon felfogása, mi-