Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-116

116. országos ülés juniss 5. 1882, oj05 szemben a következő megjegyezni valóm van: Az egész rokonszenv, melyet például Baross t, képviselőtársam iránt különben érzek, nem tartóztat attól, hogy kifejezzem, hogy én sajnálkozva láttam ma azon szerepben, melyre ő vállalkozott. Hiszen mióta a kiegyezés van, sőt még a kiegyezés előtt is, az egész osztrák kormányzati ratió az: sarokba szorítani a nemzeteket ; mikor nagy követeléseket tesznek, akkor oda dobni nekik egy kis konczot. És méltóztassék bevallani, hogy evvel a katona-akadémiával tízött nagy lárma, melyre a delegátió oly igen nagyon büszke volt és a mely igen hasonlít ahhoz a két millióhoz, a melyet a bosnyák költségekből lecsíptek, az mind egy és ugyananazon systema és előre lehet mondani, valamint a multakból is be lehet bizonyítani, hogy valahányszor elindulnak Bécsbe, parturiunt montes és mikor onnan haza jönnek, nascitur ridicxüus mus. És az a „mus" az is csak arra való, a mit a magyar ember nyersen így szokott kifejezni, hogy „vakulj magyar!" A hadsereg mai összealkotásában csakugyan legfőbbképeu attól a neveléstől függ, a melyben tisztikara részesül; az kétségbevonhatatlan tény és ha egyszer az általános véderő behozatott, ha egyszer az által a hadseregek mindenütt nemzeti hadseregekké és nem zsoldos tömegekké alakíttattak, akkor a katonai nevelésre csakugyan igen nagy gondot kell fordítani és igen nagy súlyt helyezni. [Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Fölemlítette b. Prónay Dezső igen t. barátom, hogy mit lehet katonai neveléssel egyáltalában elérni az elnemzetietlenesedés iránya tekintetében. Tökéletesen osztozom véleményében, csupán csak azt az egyet sajnálom, hogy oly messze ment vissza a történelemben, egészen a janicsárok koráig. Hiszen mindezen hangok, a melyeket itt a túloldalról hallottunk, mindaz, a mi a magyar hadsereget illetőleg a minisfer szájából jön ki, mindaz az osztrák egységes hadsereg eszméjének kiegészítésére törekszik. Akkor, a mikor arra, mint institutióra a nemzetnek semmiféle befolyása nincsen, a mikor annak a nemzet semminemű directivát nem adhat, akkor nem szükséges a múltba menni vissza a janicsárokért, hiszen itt élnek e házban, tagjai a magyar képviselő-testületnek. [Derültség a szélső baloldalon.) Hát már magában véve, méltóztassanak fölmenni Budára és méltóztassanak megtekinteni a Szent-György terét, ott áll ma a fényes honvédelmi palota, melynek tetején Árpádnak és néhány nemzeti hősnek szobra áll, de azok csak a csúcson állanak, olyan messze fenn, hogy alig téved odáig az ember tekintete ; hogyan is, mikor ez a tekintet ama palotának díszes kirakatára esik, a mi nem más, mint a Hencziszobor. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És kár volt Thaly t. barátomnak Bécs-Ujhelyre menni, hiszen a Henczi-szobor dicsőítése annak, a mit mi semmi körülmények közt meg nem engedhetünk. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Felhozatik t. ház — de legelőször felhozatott, ha jól emlékszem, Ivánka t. képviselő úr által más alkalommal s ma felhozatott Baross t. képviselőtársam által is, folyton folyvást azon szabadsághősök emléke, a kik mint nem magyarok, vagy pedig mint volt osztrák tisztek a magyar szabadság ügyéért harczoltak, részbet elvéreztek, részben valóságos kínos martyrságon szenvedtek. Hát én Baross t. képviselőtársamat arra akarom figyelmeztetni, hogy Láng Lajos t. képviselő úr egy alkalommal az ő nevében is kifejezte azt, hogy ők az új nemzedék emberei, ők hozzáférheti ének azon eszmék számára, a melyek 48-ban lüktettek az emberek szivében, mert ő előttük a gyakorlati politika áll, t. i. annak megtartása, a mi most van. T. ház, az én emlékeim tovább mennek vissza a múltba és ha nem mennének s ha közvetlenül nem merítettem volna azon lelkesedést, melyet én a szabadság és a magyar nemzet jogainak visszavívásáért érzek, maga a történet meg kell, hogy tanítsa az embert, hogy mit kell éreznünk. Azon megalkuvás, mely kiváítképen a rai képviselőházunk ifjabb nemzedékében van, megalkuvás, mert hiszen ma hallottunk ugyanazon szájból katonai ügyről szóló beszédet, melyből holnapután meg fogjuk hallani a phylloxera-törvéuyjavaslat indokolását és néhány hét vagy hó múlva a középtanodai törvényjavaslatét. (Derültség a szélső baloldalon.) Hát t. ház, a hol az ifjúság már annyira megy, hogy a gyakorlatiságban már a valóságos tisztviselőségig ér abban a korban, mikor leginkább lelkesülni kellene és szemei előtt kellene lenni a szabadság eszméjének; a mikor, ha itthon nem akad alkalom, meg kellene tennie, mint az az olasz hős, a ki most a ravatalon fekszik, hogy t. i. más országba, idegen világrészbe indulva a szabadságért küzdjön, ha kell, haljon; ez a mai gyakorlatiaskodó nemzedék megközelíthetlen e tekintetben. Önök akarnak egynehány helylyel a közös hadsereg magyar szellemén javítani. Bocsánatot kérek, hát birnak-e önök egyetlen esetet kimutatni, akár a közel múltból, akár a messze múltból, hogy ilyen dolgokban, a melyekben Ausztria voltaképen gyökerezik, nem jog, hanem csak méltányosság is uralkodott volna a hatalom részéről? Hiszen Ausztria nem engedhet az ő soldateskájából, mert hiszen az tény, hogy Ausztria a burokratiából és a katonai rendszerből ál]. Hol van Ausztria a geogra-