Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-116

116. országos ülés juiilBS 5. 1882 J99 tása, mely alatt pl. a gyalogsági, lovassági csapatoknak önállóvá alakítása hamarább, a műszaki csapatoknak és a vezér karnak fokozatosan hosszabb idő alatt létesítését értem. Ezt mindenki, a ki katonai ügyekkel foglalkozik, a ki ezt a nagy apparátust ismeri s az egész kérdést megfontolás alá veszi, el fogja ismerni. Én pedig ugy fogom fel a dolgot, hogy Prónay t. képviselőtársam ezen nehézségekre vonatkozott a jelzett viszonyokat említvén és ezért tette azon nyilatkozatot, melyen Baross képviselő ur olyan kapva kapott. {Ugy van! a szélső baloldalon.) Azonban t. ház, nem a jelenleg tárgyalás alatt levő törvényjavaslat nyújtja az alkalmat arra, hogy ezen themára, melyet csak azért érintettem, mivel hog)

T előttem felhozatott, bővebben nyilatkozzam; majd eljön annak az ideje és ott lett volna helye a védtörvény reformjának tárgyalása alkalmával. A mint tudom, hangsúlyoztatott is ez egyik és másik részről a véderő-törvény reformjának tárgyalásánál. Az 1868 :XL. és XLI. törvényczikkeknek most ezen legközelebbi ülésszakban történt, hogy ugy mondjam meghosszabbítása —• mert hiszen lényeges változtatás benne nem történt — mindenkit e hazában, a ki az önálló magyar hadsereget akár rögtön — a vérmesebb reményüek —- akár pedig fokozatosan — a kik szakszerüleg tekintik a kérdést— felállítani óhajtaná, mindazokra ezen a véderőről szóló törvény meghosszabbítása a tisztelt többség részéről, nagyon szomorú benyomást tett; akkor lett volna alkalom és elvárta volna a nemzet a tisztelt honvédelmi minister ur és a tisztelt többség tagjainak hazafiságától — melybe én legkevésbé kételkedem — hogy meg fogják ragadni az alkalmat arra, hogy valóban kivívják a nemzet számára azt az önálló magyar hadsereg felállításához vezető fokozatos lépcsőzetet, a minőnek Baross Gábor tisztelt képviselő ur a jelen törvényjavaslatot méltóztatott hangsúlyozni, holott ez csak egy pót vagy fótintézkedés; akkor lett volna helyén, mikor a véderő törvény megújíttatott, hogy mint egy férfi állott volna fel a kormány és a többség, timogatva — a menynyire elveink engedik — az ellenzék által is, hogy az önálló hadsereg iránti igényeink megvalósítása előkészíttessék és ez alkalommal kivivassék, ha nem egészen minden, de legalább egy rész: nevezetesen a lobogó és a magyar verzényszó kérdése a magyar ezredeknél s a mire különösen nagy súlyt fektetek, a tiszti kar concretal státusának ketté választása; mert addig nekünk magyar tiszti karunk soha sem lesz, mig nem mondja ki a törvény, hogy a magyaiezredekben szolgáló tisztek csakis magyar ezredekbe, az osztrák ezredekben szolgálók pedig I esakis az osztrák ezredekben fognak előlép- | tetni; vagyis, mig a közös tiszti kar összetes státusa fenn áll: addig haszontalan minden törekvésünk, magyar tiszti karra szert nem fogunk tehetni. {Helyeslés, a szélső baloldalon.) Továbbá sokszor említtetett a magyar katonai akadémia felállításának kérdése. Elégségesnek tartotta a t. többség a delegátióban hangsúlyozni e kérdést, a helyett, hog}

7 akkor férfiasan hozzá kötette volna feltételeit a véderő törvény meghosszabbításának, a helyett, hogy megmondta volna: a magyar vezényszó behozatala nélkül, a tiszti kar concretal státusának ketté választása nélkül, a magyar katonai akadémia felállítása nélkül nem alkudozunk! Majd alkudtak volna ők, mert ránk vannak szorulva. — De hát ezen hiba elkövettetett. A honvédelmi minister ur ma is kijelentette, hogy ő a véderő-törvény értelmében óhajt mozogni és elkövetni mindent, a mi a véderő-törvény által neki előiratik, hogy annak keretében fejlessze a közös hadsereg intézményét. Hát ebben nem is kételkedem, számos bizonyítékát adta a minister ur, hogy mindent elkövet, a mit Bécsben a közös hadsereg intézményének kiterjesztése tekintetében kivannak; de én inkább óhajtottam volna a honvédelmi minister úrtól, hogy mindent elkövessen a honvédség fejlesztésére, de fájdalom, nagyon kevés az, a mit itt elkövet és nagyon sok, a mit elmulasztott. {Ugy van! a széhä baloldalon.) Itt gyakran hangoztatott, sőt a véderöbizottság jelentésében is ki van fejtve az, hogy ezen 120 alapítvány kérdése a magyar katonai akadémia felállításának lehetőségét egyáltalában nem hátráltatja. Ez nem egyéb, mint csalétek, mézes madzag. E két kérdés nem függ össze, vagy ha összefügg, csak ugy függ össze, hogy ezen alapítványok rendszeresítése, különösen a WienerNeustadti katonai akadémia számára alapítandó új helyek, csak gátolja, hátráltatja a magyar katonai akadémia felállítását. Ezt azonban már mások ia hangsúlyozták, én csak constatálni akartam. Eu a jelen törvényjavaslatot főleg a következő okokból nem fogadom el. (Halljuk ! a szélső baloldalon.) Először, általános alkotmányelvi szempontból; ugyanis a souverain jogot az alkotmány tanelvei szerint egyáltalában két íactor van hivatva gyakorolni: a korona és a nemzet, illetőleg a nemzetnek törvényes képviselői. Ha tehát ezen factorok egyikének, a koronának hűséget esküszik a hadsereg, elmúlhatatlan kötelességének vélem azt. hogy a másik factornak is hűséget esküdjék: a n nnzetnek, az alkotmányra. {Elénk helyeslés a szélső' baloldalon.) Ugyanis azon hadsereg, a mely csak a koronának esküszik hűséget, eszköz csak a korona kezében, eszköz, ha kell,