Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-116

116. orsíágoi fi lés j Biiiii? 5. 1SS3. Í85 javaslatot ugy átalánosságban, mint részleteiben el nem fogadom, (Helyeslés szélső bálfelöl) nem tehetem, hogy az igen t. honvédelmi minister urnak azon őszinteségéért, a mely különben is az ő legtiszteletreméltóbb jellemvonásai közé tartozik, köszönetet ne mondjak; mert azon őszinteséghez képest onnan a ministeri székekről senki sem jelezte találóbban Magyarország jelenlegi politikai helyzetét, mint épen a tisztelt minister ur, midőn törvényjavaslata indokolásában a következőket mondja szó szerint: „Tagadhatlan az, hogy Magyarország sem a közös hadsereg tisztikarában, sem pedig a katonai 'nevelő- és képző-intézetekben nincsen oly arányban képviselve, mely őt hatalmi állásánál és a hadsereg és a katonai képzo-intézetek fentartására hozott áldozatoknál fogva megilleti." Hasonló értelemben njilatkozik a véderő bizottság is az ő jelentésében. Vagyis más szóval ez annyit jelent, hogy Magyarország meghozta mindig a tőle megkövetelt áldozatot, de nem hozta meg azt soha saját érdekében, hanem meghozta Ausztria érdekében. (Ugy van!a szélső baloldalon.) És itt legyen szabad megjegyeznem, hogy a minister ur a törvényjavaslat indokolásából ezen kifejezést: „hatalmi állásánál fogva," nyugodt lelkiismerettel kihagyhatta volna, mert nézetem szerint az olyan államot, mely az o saját véderejéről sem rendelkezhetik függetlenül, a hatalmi állás czímével csak gúnyból lehet felruházni. (Tetszés a szélső baloldalon.) Én megvallom őszintén, hogy a t. minister úrtól más törvényjavaslatot vártam, nem ilyet, a mely nem egyéb, mint szaporítása és kibővítése a közösügyeknek. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Igenis vártam és reméltem a t. minister úrtól, hogy egy katonai akadémia felállítását fogja javaslatba hozni, {Helyeslés a szélső balon) a mely megfelelt volna a nemzet közóhajtásának. Tudom éu azt igen jól, hogy az ilyen intézet felállítása sok nehézségbe ütközik; tudom azt is, hogy többen a delegátió hatáskörére és illetékességére utalnának. De kérdem : mit jelent ez? Nem jelent mást, mint helyeslését épen azon álláspontnak, a melyet az ellenzék ezen az oldalon elfoglal; (Ügy van! a szélső baloldalon) mint igazolását annak, hogy a nemzet saját létérdeke felett sem intézkedhetik függetlenül. (Igaz! Ugy van ! a szélső baloldalon.) A törvényjavaslatnak az indokolás szerint kettős feladata volna: az egyik volna a magyar ifjúság magasabb fokú tiszti kiképeztetése ; a másik meg a tisztikar szám arányának emelése. Én nagyon kételkedem a felett, miszerint ezen feladatok egyike is oly megoldást nyerjen, miszerint kárpótolja a nemzetet azon áldozatért, a mely tőle követeltetik. Hogy a magyar ifjak kiképeztessenek jó katonákká, arra nem elégséges KÉPVH. NAPLÓ. 188Í — 84. VI. KÖTET. csupán az, hogy mód nyujtassék a kiképeztetésre, hanem első sorban igenis szükséges volna a katonáskodásra raló hajlamot és ösztönt fejleszteni és fokozni az ifjúságban. Már pedig azon szellem, mely az osztrák hadseregben dívik s a mely ellen osztatlan a közvélemény panasza, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) nem alkalmas arra, hogy az önérzetes magyar ifjúsággal az_ osztrák katonai szolgálatot megkedveltesse. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) A mi a magyar tisztikar számarányának emelését illeti, erre nézve is azon meggyőződésben vagyok, hogy a t. minister urnak ebbeli törekvése nem fog zöld ágra vergődni mindaddig, mig közös hadsereg lesz, mindaddig, mig a közös hadsereg tisztikara felett önhatalmilag és kizárólag a közös hadügyminister rendelkezik. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Hanem Ivánka t. képviselőtársam ugy tudja, hogy a magyar ifjakat szívesen látják a közös hadseregben, vagyis, a mint Ő magát kifejezte

s „édes örömest tartogatják". Megengedem, hogy a t. képviselő ur tudja, hogy a magyar ifjakat édes örömest tartogatják. De én meg azt tudom, hogy a magyar ifjakat nem léptetik elő érdemeikhez képest édes örömest. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Állításomat igazolja a mindennapi tapasztalás. Hivatkozhatom az előbbi évtizedekre, az 1848. év előtti időszakra, midőn nem volt egyetlenegy eset sem, hogy a magyar huszárezred parancsnoka ne lett volna magyar ember, vagy ha nem is volt az származására nézve, legalább értette a magyar nyelvet. (Ugy van! a szélső baloldalon.) De most nem egy példa van rá, hogy a leggyökeresebb magyar huszárezredek élén nem egy oly parancsnok áll, a ki a magyar nyelvet nemcsak hogy nem beszéli, azt nem érti, de, a mint a magyar ember mondani szokta, ahhoz nem is konyít. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ez szomorú jelenség; ez visszaesést mutat. Ez nem jelenti azt, a mit a t. képviselő ur kimutatni akar, ez nem tanúsága a magyarság iránti rokonszenvnek, hanem elvitázhatlan jele, nem mondom a megvetésnek, hanem — hogy szelídebb kifejezéssel éljek — a háládatlan nélkülözésnek. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Nem vitatom én azt t. ház, hogy az osztrák katonai intézetek nem felelnek meg rendeltetésüknek. Azt sem állítom, hogy a magyar katonai akadémia képesítés tekintetében talán túltenne az osztrák katonai intézeteken; de egyet merek állítani — és ebben rejlik a nemzet erkölcsi nyeresége — hogy mig a magyar katonai akadémia magyar szellemű ifjakat nevelne: (Ugy van ! a szélső baloldalon) addig az osztrák katonai intézetek, habár magyar származású növendékei 24