Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-115

170 135. országos ülés jnnins 3. 1882. ; lökkel nem fog alkudozásba ereszkedni, akkor concnrrentiäról beszélni vagy azt mondani, hogy tzen vagy azon ajánlat figyelembe vétetett, anynyi, mint lehetlent állítani, mert ha a concurrentiából mindenki ki volt zárva, ajánlatot senki sem is tehetett. Midőn ezekben a péuzügyminister urnak állításaira megfeleltem volna, engedje meg a t. ház, hogy még két megjegyzést tehessek, az egyiket Joauovits t. képviselőtársamnak, ki egy áj jogforrást, egy új Verbőczyt fedezett fel, t. i. azt mondja, hogy Lónyay minister ur megmondta, hogy ez örök haszonbér. No már én tudom azt, hogy Magyarországon kit tiszteljünk jogforrásnak s én igen mélyen tisztelem gróf Lónyay Menyhértet, mint pénzügyi eapacitást, hanem mikor a római jog csak enrphyteusist, a germán jog, mely a mi hazánkba bevándorolt, csau feudal viszonyt ismer, mind a két viszony pedig erre nem alkalmazható, akkor oly jogforrásra, melyet mint jogforrást senki sem tiszttd és el nem ismer, hivatkozni épen a királyi privilégiumok ellenében, az usus ellenében, de a ministeri előadás ellenében is, hogy a felosztás 18 i 7 óta már negyedszer foganatosíttatott, nem tudom miként lehet. A másik pedig az, melyet Rohonczy képviselő ur említett, miszerint nagyon sajnálja, hogy az ő választókerületéből hét község a szélső balhoz fordult s ezután a szélső baloldaliak kiaknázzák saját érdekükben azt, a mit tesznek. Biztosítom a hét falujának tökéletes, teljes, szűzies ártatlanságban meghagyott bizalmát Rohonczy képviselő irányában, hogy sem én, sem pártomnak egy tagja a hét falujabeli választóinak egyikével nem beszélt. Minekünk a tettünk egyedül az, hogy axon köztudomású dolgot, hogy a mit egyszer 10 millióért akartak eladni, miért adatik el 3 millió s néhány százezer forintért és miért vétetik az elhanyagolt, be nem hajtott haszonbér quasi modo akként, hogy decorálja az eladási árat? mi iparkodtunk a tények miben állásáról tökéletes tudomást szerezni. Ezt pedig tettük azért, mert képviselők, a nemzet által megválasztott képviselők vagyunk, kik, mikor e törvényhozói tisztünkben valamihez szólunk, kezünket szivünkre tesszük és tudjuk kötelességeinket és nem akként hogy közölünk valfiki felálljon és azt mondja: én nekem pedig Ígértek 123,000 frtot. (ügy van! a széhö baloldalon.) És mikor megtesszük e kötelességeinket, ha czélt értünk, az igazság diadalát üli, akkor pusztán és egyszerűen a kötelesség teljesítésének megnyugtató érzete a mi jutalmunk. Azért e tettünk mellett is Rohonczy képviselő ur ne féljen és ne féltse választóinak bizalmát miattunk, hisz mi semmi néven nevezendő álarczos, alattomos módon nem harczolunk, hanem nyüt sisakkal, nyilt fegyverekkeh Ajánlom határozati javaslatomat a t. háznak elfogadás végett. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Gróf Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház l Midőn a vita bezárása után a törvény által a ministereknek adott joggal élni kívánok, fogom azt tenni a discretió határai közt. Felszólalásomnak tulajdonképeni ezélja az, hogy megmondjam, hogy miért nem tartom elfogadhatónak azon határozati javaslatokat, melyek a javaslat tárgyalásának elodázására beadattak. De mielőtt ezt tenném t. ház, kénytelen vagyok a ma történt felszólalásoknak, ha csak egynémelyikére reflectálni. (Halljuk!) Nerezetesen előttem szólt Krisztinkovich képviselő ur azt kérdezi, miért lett volna szükség, hogy Somogyi ur ezen beadványához meghatalmazást vagy megbízóinak nyilatkozatát is mellékelje, miután egyszer felségf'olyamodvány alakjában, be lett adva, sőt még egy ministeri elődöm is tárgyalt épen Somogyi úrral. Hát t. képviselő ur, én igen különös felfogásnak tartom azt, hogy azért, mert valaki 10 évvel ezelőtt, mert 187l-re hivatkozott, bizonyos ügyben, megbízatásban járt el, tiz év letelte után ismét azon ügyben legyen megbízottnak tekintendő. Ezt a gyakorlatban legalább nem szokták elismerni. (Helyeslés jobbfelöl.) A t. képviselő ur szíves volt egy igen parlamentííris kifejezéssel engem Ignotusnak nevezni. 0 azt mondta ugyan, hogy a kérdés igen tiszta és hogy annak épen telekkönyvi állapota igen világos, de minden tudatlanságom daczára t. ház, mégis kénytelen vagyok kijelenteni, hogy én a kérdést oly nagyon tisztának nem tekinthetem akkor, mikor a telekkönyvben magában bizonyos jogigények be vannak jegyezve. Vájjon helyesen történt-e 30 évvel ezelőtt a telekkönyvben ezen feljegyzés vagy nem, ezen kérdésbe bocsátkozni nem tartozik hatáskörömhöz, de azt hibául felróvni a mostani kormánynak semmikép sem lehet (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Tény az, hogy a tulajdonjogi igény a telekkönyv B) lapján be van kebelezve és Krisztinkovich képviselő ur 30 éves praxisa alapján kénytelen lesz beismerni, hogy ezt ignorálni sem a bírónak, sem a kormánynak, sem a vevőnek nem lehet és hogy a tulajdonjog bejegyezve marad mindaddig, mig bírói határozattal meg nem szüntettetik. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Azt monda továbbá a t. képviselő ur, hogy ne érnének többet, hogy ne érnének 9 milliót ezek a földek, mikor az illető jelzálogbank, mely csupán pupillaris biztosítékra ád kölcsönt, 5 millió előleget igért? Hát t. ház, erre bátor vagyok megjegyezni először is azt, hogy a törvényben is biztosíttatik a kölcsön törlesztési