Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-115

168 [/115. országos ülés jnnius 3. 1882 ügyminister ur, de 8 határozottan kijelentette, hogy emlékezete szerint négyszer történt tényleges felosztás, t. i. 1817-ben, 1823-ban, 1827-ben és 1837-ben, mindannyiszor t. i., mikor az arendalis szerződés megújitatatott. A t. minister ur meg hozzá tette, hogy ezen felosztások helybenhagyattak. Bocsásson meg a t. minister ur, de én, habár elfogadom a felosztási kísérleteket, de tagadom, hogy helybenhagyattak volna; hogy oly Büdeskuty-féle és Trifunátz-féle felosztások történtek, melyek ellen az illetők folytonosan a trón zsámolyához folyamodtak, ez igaz, de helyben hagyva egy sem lett. Azt mondja továbbá Dániel Pál t. képviselő ur, hogy a felosztások az urbériség arányában történtek és hogy ha a felosztás a mai birlaló által megtámadtatik, akkor majd agrár viszonyok fejlődnek ki és megemlíti azt, hogy az ottani lakosság egyhatod része megfosztatik az */

6-od kedveért. Tudom, hogy minden statistikai adat olyan, melyben mathematicai pontosságot nem lehet találni, hanem hogy azon statisticai adatok közül melyik vétessék : az-e, melyet Dániel Pál t. képviselő ur mondott, hogy s

/e-od, vagy pedig az_, melyet t. pénzügyminister ur mondott t. i. 58,000 ember csakugyan bir, 12,000 ember pedig nem bir, vagy pedig, a Somogyi-féle, a melyre később rátérek, mely azt mondja, hogy 9

/j0 nem bir ? nem tudom, — hanem tudom azt, hogy az általam felolvasott okiratokban sehol sem foglaltatik az, hogy a felosztás az úrbéri constitutumok szerint, hanem németül „per Kopf'"' latinul pedig „individualiter" eszközöltessék. Dániel Pál képviselő ur által említett más helyzet pedijí semmi néven nevezendő individuális proportiót nem tartalmaz. Ha tehát agrar-viszonyoktól kell félni, azoknak nem az fogja okát adni, ki a privilégiumokat és fej szerinti felosztásukat követeli és a privilégiumokra támaszkodik, a mely azt mondja, hogy : Azért, mert a háborúba'.) hűségtekét és vitézségteket kimutattátok, azért adom haszonbérletül nektek fejenként a 119,000 hold úrbéri földeken felül 123,000 hold kincstári birtokot" és nem fog e jogalap oly viszonyokat létesíteni, mint Irlandban : hanem igen az, hogy ha a törvényhozás kimondja, hogy azon birtokokat a közönségnek nem szabad megvennie, hanem csak azoknak a birlalóknak, kik nem osztották ugy fel azokat, a mint a privilégiumok és ő Felségeik rendeletei tartalmazzák, hanem saját kényük kedvük szerint, Büdeskutyféle felosztással, tulajdon-birtokot foglalni óhajtanak. Tegye kezét szivére bárki és megmondja, hogy ki fogja e kettő közül az agrar-viszouyokat okozni : az e a ki azt mondja, hogy ha privilégiumra hivatkoztok, tartsátok meg azokat: vagy pedig az e, ki az oly becsuszamlásokat akarja megörökíteni, mint a törvényjavaslat szándékolja? Én különben elismerem azt, hogy itt közkormányzat és közgazdasági kérdések forognak fenn és ép azért nekem felszólalásom és indítványom végczélja nem az, hogy ott csak felosztás legyen, avagy hogy X vagy Y legyen bir?okos, hanem az, hogy igazság szolgáltassák és ha már el kell adni az államnak e birtokokat, a lehető legdrágábban adja el; mert én az összes commuiiitásoknak, vagyis a Csernovits Arzéu vezérlete alatt bejött népnek és birlalóknak semmi más jogot nem tudok tulajdonítani, mint pusztán azt, hogy ha elrendeltetik az eladás, a kialkudott árnál nekik elővásárlási joguk van. Hogy ez nem oly valami, a mit Dániel képviselő ur mond, hogy t. i. azt sohasem veszi 1 vissza az egyik privilégiumot kiszolgáltató sem és nekiek örökös concessiójuk van, ez nem áll; tegnap felolvastam, Mária Teréziától Ferencz Józsefig, minden uralkodó fesvtartotta magának, hogy a privilégiumot kisebbítheti, kiterjesztheti, sőt visszaveheti, mikor 10—12 szerződés van és az elsőtől az utolsóig a szerződésekben különösen pedig az úgynevezett reservalisban nem az mondatik, hogy örök időkig átadatik a haszonbérlet 80 ezer írtért, hanem csak addig, mig ő Felsége a kérvényt, melybe az eladásba való legfelsőbb beleegyezéséért folyamodtak, elintézi, a status quo fentartassék. De mikor azt látjuk, hogy a status quo fentartása feltételének kérdése már régen elintéztetett ós sem a 80,000 fit az államhatalom által nem követeltetik, sem a depossedállásra eljárás meg nem indíttatik: akkor mégis csak furcsának kell ezt mondani. Ennyit kívántam megjegyezni Dániel Pál képviselő ur tegnapi előadására. A t. pénzügyminister ur megjegyzésére bátor vagyok előadni, hogy a t. minister ur hivatkozott a Somogyi Pál-féle beadványra; erre nézve azt kijelentem, hogy semmi néven nevezendő correlatióban nem állok — a mint a túloldalon ilyes megjegyzésféle hallatszott — hanem én ez ügyet s annak lefolyását ex asse tanulmányoztam és ha a t. pénzügyminister ur is kevés személyes figyelmet fordítani méltóztatott volna, belátja vala, hogy 1871. január 19-én Somogyi Pál köz- és váltóügyvéd aláírásával ugyanazon folyamodók adtak be felségfolyamodványt s meglátta volna, hogy e felségfolyamodván y a legmagasabb kézjegyre méltattatván, kiadatott Kerkapoly pénzügyministernek és Somogyival a tárgyalás megkezdetett. Egyszersmind a minister megtétette ugyauez ügyvéd közbenjötte mellett Somodi József pénzügyministeri tanácsos által lent a helyszínén az