Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-115

166 115. országos ülés jncins 3. 1882. ügynek minden egyes részlete annyi fórumon és stádiumon ment keresztül, a hol az illetőknek a községi határozat hozatala alkalmával lett volna ideje és módja jogait érvényesíteni, a hol az illetőknek a törvényhatósági határozat hozatala alkalmával lett volna módja jogait érvényesíteni, hogy ha akkor nem tették, most ez utólagos ajáulkozáeokat komolyan számba nem veszszük: azt hiszem, azt részünkről rósz néven senki sem veheti. (Helyeslés a jobboldalon.) De előnyös a kincstárra nézve a szerződés azért is, mert a kamatkülönbözet folytán ma 57a millió többet ér, mint a peres úton 5—10 év múlva netalán elérhető 7—8 millió. A másik szempont, a miért a jogügyi bizottsághoz kívánják utasíttatni, az, hogy esetleg az állam ellen támasztathatnak igények és arra nézve azt méltóztattak mondani, hogy akár alaposan, akár nem alaposan támasztathatnak az ilyen igények, de azok tényleg megvannak, mutatják a beterjesztett kérvények, melyek azt bizonyítják, hogy vannak sokan, a kik nem részesültek a földekben és ezen esetleg támasztható perek minden esetre károkat fognak okozni. T. ház! Ez a kérdés sem változtathat a dolog érdemen semmit, akár conetatálja az igazságügyi bizottság, akár nem, hogy ezen igényeknek van némi alapjuk, mert az a szerződésnek állásán nem változtat semmit, (ügy van! a jobboldalon.') Miről lehet itt szó t. ház? Arról, hogy a kik nincsenek megelégedve a földek kiosztásásával, hogy azok is, ha ezen jogokat érvényesíteni akarják, ki ellen fordulhatnak. Nem a kincstár ellen, mert az a földek kiosztásába nem avatkozott és a privilégiumok erről nem is szólnak semmit, mert a földek kiosztása a községeknek belügye volt. Ha tehát történt valami igazságtalanság, ez illetőknek az ellen kell fordulniok, a kire a felosztás bizva volt. Itt pedig ismételhetem, nem az állam osztotta ki. Azok a birtokok kiadattak a községek és kerületeknek haszonélvezetre, de soha a kincstár a felosztásba nem avatkozott s nem is avatkozhatott. Itt tehát nem lehet arról szó, hogy az állam osztotta-e ki igazságtalanul. Ha van ok, csak az illető községi közegek ellen lehet fordulni s nem az állam ellen, melynek a felosztáshoz semmi köze nem volt, (Felkiáltások a szélső baloldalon: De eladta!) Addig sem volt köze, a míg el nem adta, azután sem lesz köze, a mint eladta. (Egy hang a, szélső balon: Nagyszerű!) Lehet, hogy a képviselő ur igen nagyszerűnek tartja ezen dolgot, de én ezt nagyon egyszerűnek tartom, mert oly dologban, a melyhez az államnak semmi köze nem volt, nem is lehet azt megtámadni. Én egyébiránt elismerem, hogy ily nagy dologban a lehető legnagyobb orvosokat keressük, a mint magát egy t. képviselőtársam kifejezni méltóztatott, csakhogy azt lehet mondani, hogy itt 20—30 év óta — hogy ezen kifejezéssel éljek — keressük áz orvoslatot s oly orvosok működnek, a kik folyton e kérdéssel foglalkoztak. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Olyanok, mint Gödi Károly!) Ismét Grödl Károly képviselő urat hozzák fel, hiszen ő soha sem vett részt a földek kiosztásában, sem most a tárgyalásban. Én is helyeseltem azt, hogy a szavazásban ne vegyen részt. De hogy ebből, mint •'argumentum, mi következzék a törvényjavaslatra nézve, azt én nem tudom felfogni. Most pedig méltóztassanak megengedni, hogy az állandó pénzügyi bizottság és annak előadója ellen intézett felszólalásokra feleljek. Azt mondta egy képviselő ur, hogy mikor ő az illetők érdekében itten a kérvények felolvasását kivánta, akkor én mint előadó az ellenkező iratoknak felolvastatását is kértem volna. Bocsánatot kérek, én nem azt mondtam, hogy az ellenkező iratokat kérem felolvastatni, mert olyanok talán nincsenek is, hanem azt mondtam, hogy minden az ügyre vonatkozó iratot méltóztassék felolvastatni. (Helyeslés a jobboldalon.) Méltóztassék nevezetesen felolvastatni azoknak iratait, kik a kincstár igényeit és jogait megtámadják, valamint azokét is, a kik a kincstár igényeit és jogait védik, hogy az ügy minden irányban megvilágittassék és necsak egy oldalról egy bizonytalan forrású panasz olvastassék fel. Az mondatott, hogy az előadónak lett volaa kötelessége az ügy jogi oldalát megvilágítani és minden részében kifejteni. Én azt hittem, t. ház, hogy előadási kötelességemnek eleget teszek, midőn az ügy jogitermészetéről megemlékezem és azok után, a miket most bátor voltam mondani, minthogy az én álláspontom szerint a jogi kérdésnek akár ide dőlése, akár oda dőlése nem változtathatja meg azon közgazdászati és közkormányzati szempontokat, melyek a törvényjavaslatnak alapját képezik: azt hittem, eleget tettem kötelességemnek, midőn utaltam az ügy jogi természetére vonatkozólag mindazokra, a mik az indokolásban és a jelentésben ki vannak fejtve és a melyek a képviselő urak közt kiosztattak és kezeik között voltak. Méltóztassanak elolvasni az indokolást; majdnem szóról szóra mindaz elő van abban adva, a mit Krisztinkovich Ede képviselő ur előadott; a dolog minden egyes fázisa meg van említve. Erre hivatkoztam s az 'ügy érdemére nézve elégnek tartottam s tartom ma is arra hivatkozni, hogy a birtokviszonyok állása ott complicált, folytonos zavarokra ad okot és hogy évtizedek óta folytonos pereskedéseknek,