Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-114

158 114, országos ftlís június 2 18S2. t. ház, ez alkalommal megnyugodni abban, miután a képviselő ur, ki maga is elismerte, hogy érdekelve van ez ügyben, hogy birni fog a kellő érzékkelés nem vesz részt a szavazásban, (Helyeslés) de határozattal megtiltani, megvallom, nem lehet. (Helyeslés.) Horánszky Nándor: T. ház! Szivesen megnyugszom abban, hogy a felmerült incidens elintézést nyerjen azon felszólalások által, melyek a ház különböző részéről a képviselői eljárás correctsége tekintetében szokatlan egyhangúsággal nyilvánultak. Azért e kérdésről szólani nem akarok. Azonban méltóztassanak megengedni, hogy a dologra vonatkozólag csak egy pár rövid megjegyzést tegyek. (Halljuk!) Az egyik és ez nem a dolog lényegére vonatkozik, hanem Móritz Pál képviselő urnak szól, ki azt mondta, hogy hiszen e törvényjavaslatot akkor kellett volna az igazságügyi bizottsághoz utasítani, mikor az benyujtatott. Ezt nézetem szerint teheti a kormány, mely tudja, hogy mi van a javaslatban és tehetik azon képviselők, kik előzetes tudomással biniak arról, hogy mi foglaltatik benne; de hogy azt miképen utasítsa valamely bizottsághoz maga a ház, mielőtt a javaslat tartalmáról tudomással bírna, azt magamnak megmagyarázni nem tudom. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezen formális megjegyzés után, a dologra térve, én épen a pénzügyminister ur nyilatkozatára hivatkozom és építek. A pénzügyminister ur felszólalása ugyanis legerősebb bizonyíték volt arra, hogy a javaslat jogi tekintetben kellőleg felderítve nincs. A pénzügyminister ur — és ez legfőbb argumentumom — első felszólalásában azt mondotta, hogy a szóban forgó földekre nézve a tulajdonjog nyolcz községre nézve a kincstár nevén áll, de ugyanezen birtokokra nézve az igény telekkönyvileg a községek javára fel van jegyezve. Méltóztatnak tudni, hogy ezen községek lakói, legalább a tényállás ugy tünteti fel, kétféle elemből állanak, t. i. egyik részből, a melyik e földekből birlal és a másik részből, a mely a földekhez igényt tart. Most már kérdem a t. minister urat, mi biztosítja a magyar államot az ellen, hogy e községek azon lakói, kik a földekhez igényt tartanak, nem fogják-e perbe fogni a magyar államot ezen eladás folytán talán a szerződés azon része alapján, mely a szavatosságról intézkedik? Ezen szerződés egy példánya ki volt téve az irodában, tehát megtekintettem és merem mondani, hogy a szerződés annyira homályos, hogy ily homályt mondva is nehezen lehetett volna készíteni; ebben tehát nincs biztosíték, ugyanis a szerződés erre vonatkozó része igy hangzik, felolvasom az egész passust; „Tekintettel azonban arra, hogy az eladás tárgyát képező királyi | kincstári földterületek holdszám szerinti mennyisége mai napig egész pontossággal meg nem állapítható — és tekintve — hogy ezen községben az úrbéri rendezési munkálatok és ezzel kapcsolatban az „Ueberl and "-földek földkönyvezése folyamatban vannak, kiköttetik, miszerint ha az úrbéri rendezés folyamán bíróilag meghitelesítendő földkönyvek szerint a kir. kincstár részére a fentebbi holdszámmal nagyobb terület „Ueberland"-föld czímén biróilag fogna megállapittatni, ezen többletnek a ....hold terméketlen föld levonásával, minden holdja után vevő község a következő pontban meghatározott véíelárt és pedig a földkönyv hitelesítésétől számítandó hat hónap alatt a kir. kincstárnak megfizetni tartozand, nyilván kijelentetik azonban, hogy a fentebb kitett minimalterületért — és most jön azou kitétel, melyért ezen passusát a szerződésnek egészen kénytelen voltam felolvasni — valamint ezen területeknek ezutáni mikénti és ki általi birtoklásaért eladó kir. kincstár szavatosságot semmi tekintetben nem vállal". Most ezen véghetetlen homályból következik vagy az, hogy csak a jövő birtoklásért nem vállal a kincstár szavatosságot, a jelenért azonban igen, pedig ha per támasztatik, a jelen birtoklás fog megtámadtatni és igy az eladásért a kincstár szavatolni fog, vagy következik az, a mi kedvezőbb, hogy t. i. a kincstár egyátalában semmiért sem szavatol. Felfogásom szerint pedig \& szerződés mindig szó szerint és szorosan lévén magyarázandó, a kincstár egy legalább is kétes kimenetelű pernek leend kitéve e szerződés által. Egy szóval a szerződésből, mely kétségtelenül nem világos és a telekkönyvnek állásából ítélve, a magyar állam nincs megmentve az ellen, hogy ezen kötésből per ne származzék; annak substratumát pedig a magyar állam lesz kénytelen viselni és fizetni. Én egy barátságos egyességnek még akkor is barátja vagyok, ha az némi áldozattal jár és ha régi, bonyolódott ügy megoldását ezélozza, de semmi esetre sem vagyok barátja annak, hogy egy kérdés megoldásából újabb bonyodalom származzék. (Helyeslés a baloldalon.) Épen azért, azon szempontból, mert e kérdés jogi oldala nincs kellőleg megvilágítva, csatlakozom Somssich t. képviselőtársam javaslatához, ki az ügyet a jogügyi bizottsághoz kívánja áttétetni, azért, hogy a jogi kérdés, mely minden oldalról ventil láltátott, tisztába hozassék és a t. ház e kérdések tiszta ismeretében és tudatában határozhasson. (Élénk helyeslés balról.) Elnök: T. ház! Csak egyet vagyok bátor megjegyezni. Gyakran hallottam feleinlittetni s maga Somssich Pál képviselő ur is ugy adta elő, hogy egyszerűen halasztásnak kívánja tekintetni