Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.
Ülésnapok - 1881-114
138 114. országos ülés június 2. 1882. änderen antragenden Kaufs Pretii vorzüglich vor diesen, das Recht sioh selbst einzulösen, vorbehalten habén wuilen." Tehát mig a pénzügy ministeri előterjesztésben, a törvényjavaslat indokolásában az van mondva, hogy akkor, mikor Mária Terézia ezt a privilégiumot kibocsátotta, ott csak mocsár és hasznavehetetlen föld volt, itt már meg van mondra Mária Terézia privilégiumában, hogy minden egyes főért 6 frt 20 kr. és minden egyes hold szántóföldért, vagy rét, avagy kaszálóért 20 krt kellett fizetni — és ezen kötelezettségért fejenként in solidum felelősök. De ugyanazon általam felolvasott 8-ik tételben csakis az osztrák törvényekben ismert elővásárlási jogot biztosított az illetőknek, biztosított pedig akképen, hogy a privilégiumban határozottan benne van még az is: „Doch behalten Wir Uns, Unseren Érben und Nachkommen ausdrücklich bevor, oft gedachte Freiheiten und Prärogativen nach Unserera gnädigsten Wohlgefallen, nach Erforderniss der Zeit und Urastandén zu mehren, zu mindern oder vollends aufzuheben". Nos tehát a privilégiumban semmiképen meg nem szüntettetett a magyar kincstárnak, illetőiéi; magyar államnak tulajdonjoga, hanem Mária Terézia akkori királynő átadta az usust és birtoklást, a „Besitzef az illetőknek, még pedig fejenkint és nem az egyes községeknek. Utóbb változtak az idők s egy kissé alkotmányosabb világ lévén, a szerb községek, hogy nagyobb biztosságuk legyen, ő Felségéhez, Ferencz királyhoz folyamodtak és Ferencz király akkor már a magyar cancellária ellenjegyzése mellett újabb privilégiumot bocsátott ki, melyben szintén az mondatik: „Usum Fundorum Tenutorum Coustitutionum, quae huc dum per Incolas-praefati Districtus Nostri colebantar et quacunque ratione possidebantur, juxta extensionem Terrenorum ad Lóca eidem Districtui ingremiata spectautium, demptis tamen illis Plagis et Tenutis, quae pro eircumjacentibus aliis Possessionibus extra grémium memorati Districtus sitis, excisa, et eo applicita sünt íisdem Incolis — salvo JureTerrestrali et Dominali Fisci Nostri Regii — porro quoque et ea ratione relinquimus, ut Fundorum et Tenutomm Extravillauorum seu sic dictorum remanentialium, vei Traedialinm repardtio et subdivisio inter ipsos Incolas, vei verő eoruudem Fundorum conversio in alios Communes industriales usus modalitate per distinctam benignam Resolutionem Nostram defigenda suscipiatur, et ad eífectum perducatur." Itt is meg van a clausula, miszerint: „Reservata tamen Nobis et Succesoribus Nostris Authoritate, illa aut illas pro Rerum, temporum et Circumstantiorum diversitate ad beneplacitum Nrum et successarum Nostrorum augendi, mimendi vei immutandi, aut penitus tollendi." Hogy ezen kiváltságlevelet Ferencz király csakugyan nem adta egyes egyéneknek birtokába, hanem a 10 communitás minden egyes tagjának, mutatja azon körülmény, miszerint rendelkezik arról, hogy ezentúl is megvárja, hogy az ottani lakosok szintúgy kisérjék harczba a hadsereget, mind addig kisérték : „Occasione Generális Instructiouis vei secus etiam inopinae necessitatis Casu exigente, Incolae, Districtus hujus pro aris et Focis, pro defensione Regni et pro Nobis ac Successoribus Nostris Hungáriáé Regibus semper insurgere tenebuntur, qua occasione universi illi, qui insurrexerint ab anni Contributione et Datiis Terrestralibus tam a Personis quam a Facultatibus pro tempore duratiirae Insurrectionis manebunt immunes defectu Gontributionis per Elibertationem Insurgentium enascifuro per Districtum supplendo, onere verő non insurgentium in suo esse et statu quo permanente." Mit tartalmaz tehát t. ház, mind a két privilégium? Azt tartalmazza, hogy a dinastia különös előszeretetében részesülő és Csernovits Arzén metropolita alatt Magyarországban bevándorolt mintegy 60 ezer és a nagy-kikindai területbe letelepedett szerb nép a kincstári birtokokba, a majorsági földek birtokába valóságba behelyezteteít, mint az első privilégium mondja, hogy fejenkint kell őket megszámlálni és a birtokot fejenként birlalják. Már most, midőn 1817-ben Ferencz király privilégiumát kiadta, azután keletkeztek 10 évről 10 évre szerződések. A szerződéseknek ezen megújítása azt bizonyítja, hogy ott semmi néven nevezendő olyan jogi bonyolultság nincs, a melyért a magyar kincstárnak érdekében volna 31 frtért elvesztegetni 123,644 hold földet. Erre nézve 1851-ben, mikor a bélyegtörvény beütött Magyarországba, az akkori financzrathok ezen tíz éves szerződést Pausal-Pacht-Vertraggá alakították át, hogy a bélyegilletéket megkapják. Ezer. Pacht-Vertrag megköttetett 1851. márcz. 30-án és ez azt mondja: „Hinsichtlich der dem benannten priv. Districte und eigentlich den dazu gehörenden zehn Districts-Gememden zur pachtweisen Benützung überlassenen Kameraiherrschaftlichen Regal-Beneficien und Ländereien." E szerződés megkötésénél már megszűnt az urbarialisok kötelessége és a mi úrbéri föld volt, azt megkapta a jobbágy. Hogy mi volt úrbéres föld, azt majd később ki fogom mutatni. Azt mondja továbbá: „In den zehn DistrictsGemeinden befindliche, welchen Namen immer habenden kameralherrschaftlichen Rechte, RegalBeneficien und Ueberländer, ferner allé constitutív oder Urbarial- und Industrial-Grilnde, wie nicht
