Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-114

138 114. országos ülés június 2. 1882. änderen antragenden Kaufs Pretii vorzüglich vor diesen, das Recht sioh selbst einzulösen, vorbe­halten habén wuilen." Tehát mig a pénzügy ministeri előterjesztés­ben, a törvényjavaslat indokolásában az van mondva, hogy akkor, mikor Mária Terézia ezt a privilégiumot kibocsátotta, ott csak mocsár és hasznavehetetlen föld volt, itt már meg van mondra Mária Terézia privilégiumában, hogy minden egyes főért 6 frt 20 kr. és minden egyes hold szántóföldért, vagy rét, avagy ka­szálóért 20 krt kellett fizetni — és ezen köte­lezettségért fejenként in solidum felelősök. De ugyanazon általam felolvasott 8-ik tétel­ben csakis az osztrák törvényekben ismert elő­vásárlási jogot biztosított az illetőknek, bizto­sított pedig akképen, hogy a privilégiumban ha­tározottan benne van még az is: „Doch behalten Wir Uns, Unseren Érben und Nachkommen aus­drücklich bevor, oft gedachte Freiheiten und Prärogativen nach Unserera gnädigsten Wohl­gefallen, nach Erforderniss der Zeit und Ura­standén zu mehren, zu mindern oder vollends aufzuheben". Nos tehát a privilégiumban semmi­képen meg nem szüntettetett a magyar kincs­tárnak, illetőiéi; magyar államnak tulajdonjoga, hanem Mária Terézia akkori királynő átadta az usust és birtoklást, a „Besitzef az illetőknek, még pedig fejenkint és nem az egyes községek­nek. Utóbb változtak az idők s egy kissé alkot­mányosabb világ lévén, a szerb községek, hogy nagyobb biztosságuk legyen, ő Felségéhez, Ferencz királyhoz folyamodtak és Ferencz király akkor már a magyar cancellária ellenjegyzése mellett újabb privilégiumot bocsátott ki, melyben szintén az mondatik: „Usum Fundorum Tenutorum Cou­stitutionum, quae huc dum per Incolas-praefati Districtus Nostri colebantar et quacunque ratione possidebantur, juxta extensionem Terrenorum ad Lóca eidem Districtui ingremiata spectautium, demptis tamen illis Plagis et Tenutis, quae pro eircumjacentibus aliis Possessionibus extra gré­mium memorati Districtus sitis, excisa, et eo applicita sünt íisdem Incolis — salvo JureTerre­strali et Dominali Fisci Nostri Regii — porro quoque et ea ratione relinquimus, ut Fundorum et Tenutomm Extravillauorum seu sic dictorum remanentialium, vei Traedialinm repardtio et subdivisio inter ipsos Incolas, vei verő eoruudem Fundorum conversio in alios Communes industri­ales usus modalitate per distinctam benignam Resolutionem Nostram defigenda suscipiatur, et ad eífectum perducatur." Itt is meg van a clausula, miszerint: „Re­servata tamen Nobis et Succesoribus Nostris Authoritate, illa aut illas pro Rerum, temporum et Circumstantiorum diversitate ad beneplacitum Nrum et successarum Nostrorum augendi, mi­mendi vei immutandi, aut penitus tollendi." Hogy ezen kiváltságlevelet Ferencz király csakugyan nem adta egyes egyéneknek birto­kába, hanem a 10 communitás minden egyes tagjának, mutatja azon körülmény, miszerint rendelkezik arról, hogy ezentúl is megvárja, hogy az ottani lakosok szintúgy kisérjék harczba a hadsereget, mind addig kisérték : „Occasione Generális Instructiouis vei secus etiam inopinae necessitatis Casu exigente, Incolae, Districtus hujus pro aris et Focis, pro defensione Regni et pro Nobis ac Successoribus Nostris Hungáriáé Regibus semper insurgere tenebuntur, qua occa­sione universi illi, qui insurrexerint ab anni Contributione et Datiis Terrestralibus tam a Personis quam a Facultatibus pro tempore duratiirae Insurrectionis manebunt immunes de­fectu Gontributionis per Elibertationem Insur­gentium enascifuro per Districtum supplendo, onere verő non insurgentium in suo esse et statu quo permanente." Mit tartalmaz tehát t. ház, mind a két privilégium? Azt tartalmazza, hogy a dinastia különös előszeretetében részesülő és Csernovits Arzén metropolita alatt Magyarországban be­vándorolt mintegy 60 ezer és a nagy-kikindai területbe letelepedett szerb nép a kincstári bir­tokokba, a majorsági földek birtokába valóságba behelyezteteít, mint az első privilégium mondja, hogy fejenkint kell őket megszámlálni és a birtokot fejenként birlalják. Már most, midőn 1817-ben Ferencz király privilégiumát kiadta, azután keletkeztek 10 évről 10 évre szerződések. A szerződéseknek ezen megújítása azt bizonyítja, hogy ott semmi néven nevezendő olyan jogi bonyolultság nincs, a melyért a magyar kincstárnak érdekében volna 31 frtért elvesztegetni 123,644 hold földet. Erre nézve 1851-ben, mikor a bélyegtörvény beütött Magyarországba, az akkori financzrathok ezen tíz éves szerződést Pausal-Pacht-Vertraggá alakí­tották át, hogy a bélyegilletéket megkapják. Ezer. Pacht-Vertrag megköttetett 1851. márcz. 30-án és ez azt mondja: „Hinsichtlich der dem be­nannten priv. Districte und eigentlich den dazu gehörenden zehn Districts-Gememden zur pacht­weisen Benützung überlassenen Kameraiherr­schaftlichen Regal-Beneficien und Ländereien." E szerződés megkötésénél már megszűnt az urbarialisok kötelessége és a mi úrbéri föld volt, azt megkapta a jobbágy. Hogy mi volt úrbéres föld, azt majd később ki fogom mutatni. Azt mondja továbbá: „In den zehn Districts­Gemeinden befindliche, welchen Namen immer habenden kameralherrschaftlichen Rechte, Regal­Beneficien und Ueberländer, ferner allé constitutív oder Urbarial- und Industrial-Grilnde, wie nicht

Next

/
Thumbnails
Contents