Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-109

lOő, országos ülés május 1". 1882. 7 országgyűlésnek és a birodalmi tanácsnak hozzájárulása megkiváníatik. De ez nem vonatkozik a költségekre, azokra nem alkalmazható, ebből a költségek megszavazására való illetékességre következtetést vonni nem tudok. Minthogy tehát a Bosznia közigazgatásáról szóló törvény oly költségekről intézkedik, melyek Bosznia jövedelmeiből fedezendők, — hogy ismételjem a mondottakat — oly költségekről, melyek a közigazgatásra, de nem a hadi actióra, a monarchiának akár kül- akár belháborújára vonatkoznak, fenmarad az 1867 : XII. t.-cz. intézkedése. Már pedig, hogy a hadiköltségek egész kiterjedésükben közös terhet képeznek, azt a törvény világosan bizonyítja, ezt az alkotmány egyik eardinális pontjának gr. Andrássy Gyula mondta, kinek ezen törvény alkotásában magna pars fűit, a ki tehát annak értelmezésére mindenesetre képességgel bir, Nagy-Kőrös városának képviselőjeaztmondta, hogy nem ál] az, hogy a hadügyek összesen közösügyek volnának. Hivatkozva a törvénynek, ha jól emlékszem 12. §-ára, a mely azt mondja, hogy az újonczozásra, a katonaságnak élelmezése és elszállásolására nézve az eddigi törvények értelmében az ország tartja fenn magának mind kormányzati, mind törvényhozási tekintetben az intézkedést. Hogy ez az intézkedés nem a háború, hanem a béke idejére vonatkozik, ezt nemcsak a törvény szövege, de a hivatkozás az eddigi törvényekre mutatja. Mert azon törvények szerint, Magyarország törvényei szerint mi felett intézkedett az ország? A felett intézkedett az ország, hogy újonczokat milyen feltételek alatt állítsunk, intézkedett az a katonaság elszállásolására és élelmezésére nézve, a mint annak idején nevezték, a dislocátió és alimentátió iránt, melyek az országnak igen súlyos terhét képezték és melynek szabályozására az 1836 : XI. és 1840 : III. t.-cz. által külön országos bizottságok küldettek ki. Erre vonatkozik ez a §.; de nem vonatkozik a hadügyi költségekre, mert azok közösek és minket azoknak csak 30%-je, a Lajtántúliakat pedig 707,-je terheli. Hogy a hadügyi költségeket nemcsak a béke idejére, hanem a háború idejére is kell érteni, azt gondolom, nem kell magyarázni, hisz a hadügynek a főczélja a háború. (Mlenmondások a szélső' baloldalon.) Hogy ezek a delegátió keretébe tartoznak, mint közös ügyek, nem tagadhatja senki és nem állíthatja senki, hogy csak béke idejében azok, de háború idejében nem. Volt ugyan mondva, hogy háború idején nem fogják kérdeni sem a delegáti ót, sem az ^ országgyűlést a szükséges hadimííveletekre és építkezésekre nézve, hanem a hadvezér fogja megtenni saját felelősségére ugyanazokat. Megengedem, hogy a szükség törvényt hont, de azt is meg fogják engedni, hogy ezen költségeket utóbb a kellő fórum előtt igazolni kellemi, nem a vezérlő tábornoknak, hanem magának a hadügyministernek. Sőt hogy a közös védelem költségei még oly tárgyakra nézve is, a melyek egyébiránt az országot illetik, kizárólag háború ideién közösekké válnak, arról az 1868 : XLIV. t.-cz. világos tanúságot tesz, mely a honvédségről szól, mert világosan kimondja a 21. §-ában, hogy a honvédség minden költsége a honvédelmi minister tárczáját terheli, de ha a honvédség hadi czélokra lett mozgósításából vagy alkalmazásából erednek, azok már nem a honvédelmi minister, hanem a közös pénzügy uiinister tárczáját terhelik, tehát még az országot kétségtelenül illető védelmi terhek is, mihelyest háború van és azok hadiczélokra kívántatnak, már nem ezen országot, hanem az összes monarchiát terhelik; ha ez áll a honvédségre nézve: hogy lehet a boszniai közigazgatási intézkedésekből az argumentumokat vonni a hadi költségeknek Bosznia általi fizetésére? A mi a delegátió határozatait illeti, Hegedűs Sándor t. képviselőtársam a tegnapi napon oly viíágosar;. magyarázta meg azoknak értelmét és tartalmát, hogy ahhoz alig adhatok hozzá valamit. Az 1879-iki delegátió a múltra nézve megszavazta az építkezésekre szükséges költségeket is. Miért^? Mert azokat a hadi actió kiegészítő részének tekintette. A jövőre nézve azonban, hogy a hadügyi actió költségei ugyanazon mérvben folytattassanak, kimondta, hogy a hadügyminister az élelmezési és elszállásolási költségeken túl ne terjeszkedjék. Ez utóbbi is mutatja, hogy a háborúról egyáltalában nem volt szó és ezért az 1882-iki delegátió nem jött ellenkezésbe az 1879-iki delegátió által hozott határozattal és megmagyarázhatónak tartom, hogy Szlávy József, a kinek elnöklete alatt az 1879. évi határozatok hozattak, mint közös pénzügyminister a hadügyministerrel egyetértőleg 1882. évben oly költségvetést terjesztett a delegátió elé, melyben kaszárnyák és utak építése és fentartása is foglaltatik, mert az 1879-iki határozatnak azon intézkedése, hogy a múltra nézve a hadi építkezések költségeit megadja, a jövőre nézve pedig a hadügyminislert korlátozza, hogy a megszállás költségei békés időszakban oly magasra, mint a hadi-actió folyamában, ne emelkedjenek, mutatja, hogy maga részéről is a hadi-actióra szükséges költségeket a delegátió által megszavazni, jóknak tartotta. Nem is történt akkor az illetékesség ellen tudtommal kifogás. És ha a minister elnök utalt arra, hogy ott a hol az illetőségről van szó, nem az összegnek nagysága, hanem a hatáskör megsértése képezi úgyszólván a kérdés lényegét, és ha gr. Apponyi erre azt felelte, hogy akkor csak azért fogadták el, mert az összeg csekélységénél fogva nem tartották oly flagrans