Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.
Ülésnapok - 1881-112
112. országos ülés májas 26 1882. jjg Az 1867 : XII. t.-cz. szoros meghatározott ügyekkel rendelkezik. Nem szabad annak a törvénynek értelmét — ugy a mint tették — és ezt az igazságügyminister ur nagyon jól tudja, ő publicista — kiterjeszteni az indokok alapján. Közjogi törvényeket nem szoktak ugy kiterjeszteni, hogy mert erre az ügyre ugyanazon motivum állhatna, a mely a megállapított ügyekre irányadó volt, tehát ez az ügy is már közösügy. így nem szabad azt a törvényt magyarázni, ha nem hiszi a ministerelnök, kérdezze meg collegáját, az igazságügyministert. De hát magyarázzuk szorosan: a mi a törvényben szorosan közösügynek van declarálva, az közösügy; a mire ugyanazon motivum alapján azt lehetne mondani, hogy ezt közösügygyé lehetne declarálni, az még azért nem közösügy. Hát a ministerelnök urnak összes okoskodása csak annyit jelent — bátor vagyok rá figyelmeztetni —• hogy ugyanazon motivum alapján, a melynek alapján ott a közösügyek vannak meghatározva, ezt is lehetne azzá declarálni. De hol van azzá declarálva? Erre kell felelnie a ministerelnök urnak és erre nem tud felelni. Azaz, hogy helyesebben t. ház, már meg is felelt. Megfelelt a közös ministerium és bátor vagyok a t. háznak ezt az adatot felhozni. A közös ministerium a maga előterjesztését ezekre a középítkezésekre együvé foglalta Dalmátiára és a megszállott tartományokra nézve; Dalmátiára kihagyta belőle az őrházakat és kihagyta a katonai utakat; a megszállott tartományokra nézve e hitelbe bevette az őrházakat és a katonai utakat is. És miért ? A delegátiónak t. előadója — nem látom itten ebben a házban, már Baross G-ábor képviselő urat értem és nem Hegedűs képviselő urat — egy egész küzdelmet vivott ebben a kérdésben az ausztriai delegátióval. Meg lett állapítva, ugy a mint mindig magyaráztuk az 1867: XII. t.-cz.-et, hogy azok az őrházak és azok a katonai utak nem közösügyek. No már most, t. ministerelnök ur, vagy áll a ministerelnök okoskodása, hogy a mi és csak az, a mi a monarchiában közösügy, az közösügy Boszniára nézve is mint beruházás: és akkor mi alapon foglaltak helyet ezen költségekben a katonai utak és őrházak költségei, a melyekre nézve nyilván elismerte, hogy az 1867: XII. t.-cz. szerint nem közösügy? Pedig bemse van! Vagy pedig valami más törvényre hivatkozik a t. minister ur, hogy nem közös ugyan a monarchia területén, de közös a megszállott tartományokban és ezen közös törvény egyéb nem lehet, mint az, a melyre mi hivatkozunk, az 1880: }:~ GZ ; ^ e a kkor ez országgyűléstől kell kérni a költségek megszavazását. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső balfelöl) Méltóztassék erre yilágosan felelni, mert könnyű ott felállaoi, egy majdnem gyermekes, majdnem, mondom, mert nem akarok sérteni, szótár-magyarázattal occupátió és admiuistrátió közt különbséget tenni és abból leszármaztatni a tant és azt hozni ki belőle, hogy az occupátió annyit tesz, hogy ura maradni azon területnek; de azután megijed a ministerelnök ur, hogy meghallja a külföld, meghallják Konstantinápolyban és a szultán ideges lesz és ha ideges a szultán, akkor a boszniai mohamedánok is idegesek (Derültség a bal- és szélső baloldalon) s azért már a második magyarázatban gr. Apponyi ellenében azt mondja a ministerelnök ur, hogy nem urának maradui, hanem megszállani és azt megszállva tartani. De nem ily, mondom, majdnem gyermekes utón kell törvényeink értelmet keresni és őrködni a pénzmegajániás; joga felett; ép oly kötelesség a törvénymagyarázatnál sem a tényeket, a mikre alkalmaztatik, sem a magyarázat szabályait el nem ferdíteni. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső búoldalon.) Nem a 67-iki törvény alapján járnak el önök, midőn a kormány nézetét támogatják. íme, saját előterjesztésük mutatja ezt. Mert hiszen most szavazta meg a Reichsrath, mert most terjesztetett ott eiő a törvény az utakról és őrházakról Dalmátia területén? Hát kettő közül az egyik áll. Vagy az í867-iki törvény az irányadó. És akkor ki kell törülniöke hitelből, a mi utakra és őrházakra vonatkozik, vagy nem a törvény a döntő: akkor az országgyűlés a pénzmegajánló testükt. Tény az, hogy saját okoskodásának hurka önnön állítására tekerődzött és ebből nincs menekülés. DÖ megkísérli a menekülést az igazságügyi minister ur. Sajnálom, hogy a nevét kell említenem és szokás szerint túl tesz rajta Hegedűs képviselő ur. Pauler minister ur azt mondja — azokra az érvelésekre, a miket Pulszky, Hodossy t. képviselőtársaim megczáfoltak, nem akarok kiterjeszkedni, de mint egy széttört tükör darabjai, ugyanazon képet mutatják: ugy a minister ur okoskodása mindenik részében ugyanazon hamis felfogás van — ha a törvény értelrae kétes voina, t, i. hogy e ház hatáskörébe tartozik-e, vagy a delegátió hatáskörébe, hát akkor az interpretatiónak egyik fő szabálya, hogy törvényt, a törvényhozó intentiójának, a törvény alapjának és czéljának megfelelően kell magyarázni. Hát lehet-e az olyan magyarázatot a törvényhozó intentiójának, a törvény alapjának és czéVjának megfelelőnek mondani, mely eoitsequentiájában oda vezetne, hogy azon törvény kétségtelen értelmű intézkedéseit is meg kell támadni? Azaz t. ház ez, annyit jelent, hogy ugy kell magyarázni a törvényt, hogy az átalányban foglalt minden alkatrészre egyaránt határozó testület az országos bizottság: mert ha nem igy magyarázzuk, akkor — átalányösszeg evén — meg kell tagadni aj fedezetet azon
