Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.
Ülésnapok - 1881-112
jl4 112. országos ülés veszélyeztesse állását, nem mert sem valaminek i meggátlása, sem valaminek keresztül vitele czéljából őszintén és erélyesen tanácsolni a koronás királynak, habár ezt tenni a trón és haza érdekében kellett volna is, mihelyt attól kellett tartania, hogy ez által a törvényhozás egyik, vagy másik részét vagy az ausztriai befolyásos köröket magától elidegeníti." (Zajos tetszés és taps a szélső baloldalon.) íme ily erkölcsi tanok képződtek ki a t. miuisterelnök úrban ellenzéki szereplése alatt. Bár azon régi tanoknak egy ezredrészét, érvényesítené most, akkor nem kerülne a sor olyan törvényjavaslatra, mint a mely előttünk áll, melyet én el nem fogadok, hanem ajánlom a kisebbség külön véleményét. (Zajos tetszés és többször megújuló taps a szélső' baloldalon. Fel' kiáltások; Ötpercznyi szünetet!) Szilágyi Dezső: Én azt tartom t. ház, hogy ebben a dögleletes atrnospherában, mely ben e teremben vagyunk, indokolva volna, mindnyájunk egészsége tekintetében, öt percznyi szünetet tartani. (Helyeslés.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! Méltóztassanak helyüket elfoglalni; az ülést folytatjuk. Szó illeti Szilágyi Dezső képviselő urat. (Halljuk!) Szilágyi Dezső: T. ház! Valóban nem szívesen teszem, hogy a vitának ilyen stádiumában és ilyen athniosphaera, mellett (Felkiáltások: Igaz! Igaz!) a háznak becses türelmét igénybe veszem. (Halljuk! Halljuk!) És ha mégis azt teljes joggal fogom tenni, annak magyarázatát abban találják, hogy a ferdítéseknek azon hosszú sora, a meiylyel a ministeri padoktól kezdve, a t. kormánypárt némely tagjai a fenforgó kérdést elhomályosítani akarta, a t. előadó ur által ma kettővel gyarapodott. A t. előadó ur — idézem őt mindjárt beszédem elején — arra hivatkozott, hogy a monarchia pénzügyi híreiének fentartása végett szükséges Boszniában benn maradnunk. (Halljuk!) T. ház! Minden érvet a világon értek, de hogy azt merje valaki állítani, hogy az az állás, melyet mi ottan elfoglaltunk és melyet a t. ministerelnök úrtól kezdve, Hegedűs Sándor képviselő úrig mindenki, ha politikai tekintetben igazoltnak tartja is, de annak pénzügyi káros voltát mindenki beismeri, hogy ettől függjön a monarchia pénzügyi hitele, ezt az állítást a legvakmerőbbnek tekintem. (Igaz! a bal- és szélső baloldalon.) Ugy kell tekinteni ezen állítást, mint a próbaállításokat szokták tekinteni. Előállanak egy próbaállítással. A ki azután azt elhiszi, arról csakugyan el lehet mondani, hogy az mindent elhisz. (Derültség a szélső baloldalon.) május 26. 1882 A ki azt elhiszi, hogy a külföldi pénzpiaezok e monarchia hitelét abban látják, ha Boszniában marad, az oly hiszékeny, hogy annak a kormánypárt mindent állíthat. (Igaz! a bal és a szélső baloldalon.) Mig közönséges józan ész lesz és mig annak ebben a házban hatása lesz, addig azt hiszem, mindenki abban a nézetben lesz, hogy egy államnak hitele függ közgazdasági állapotától s pénzügyi rendezettségétől. (Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Ha már most egy állam gyarapodik, ha felvesz a maga kötelékébe mellékesen egy terméketlen passiv tartományt, melynek csak rendben tartására milliókat kell költeni, akkor ezen kiadásokat ennek az államnak saját segélyforrásaiból kell pótolni s akkor az a tartomány az illető állam meddő kiadásait szaporítja. Ha mégis valaki azt mondja, hogy a monarchia hitele az európai pénzpiaezon Bosznia megtartásától van feltételezve, akkor az merész és — merem mondani — csaknem a jó hiszemüséggel ellenkező megfordítása a dolognak. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Még merészebb és még tévesebb az arra való hivatkozás, hogy ezen occupátió egy nagy nemzeti politikának felel meg és midőn Bosznia megszállását a régi magyar királyok politikájával akarja kapcsolatba hozni. Ismerjük jól ezen hangokat; de a t. előadó ur, valamint Hegedűs Sándor képviselő ur is, kik a ministerelnök ur állításait a torzításig túlozzák. (Derültség a bal- és a szélső baloldalon.) Ugy vannak mind a ketten — hogy a példát parlamentáris alakban mondjam el — mint az egyszeri tanítvány mesterévei. Igaz, hogy a példában nem mester és tanítvány van, de igy kell mondanom a parlamentáris illem szempontjából. A mester tanítványai az ő állításait mindig túlzással akarták igazolni. Ha most feláll az igazságú gyminister ur és feláll a ministerelnök ur — legyen nyugodt Hegedűs Sándor képviselő ur, nem feledkezem meg róla sem, jól emlékembe véstem — és azt mondják, hogy a magyar királyok súlyt helyeztek a régibb időben, a mohácsi vész előtt, arra, hogy Boszniát birják, ez nem elég az előadó úrnak, ő, mint az egyszeri tanítvány, tovább megy és azt mondja: az az igazi nemzeti politika, mely Bosznia annexiójára törekszik. (Derültség a bal- és a szélső baloldalon.) És mivel akarják ezt igazolni? Mikor helyeztek a magyar királyok súlyt a Boszniában való állás-foglalásra? Mikor a török birodalom egy fiatal birodalom volt, mely vallási lelkesedésének hevében és fiatal erejének teljében a legagressivabb hatalom volt Ázsiában és Európában, midőn annak a hatalomnak a támadásai keletről nyugat felé folytonosan mint óriási villámcsapások következtek l egymás után, akkor a magyar királyok szükségét
