Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-112

110 112. országol ülés májas 26. 1SS2. azt. Önök nem lesznek itt és nem lesznek sehol. Mert önök az oroszszal együtt csinálták meg azt a tacticát most, melyet alkalmaztak a török ellen 1875-ben, de mi ellenünk 1848-ban. (Kitörő éljenzés és taps a szélsőbalon) Ivánka Imre képviselő nr azt mondotta — megjegyzem, hogy ő is leleplezett, leleplezésekbe bocsátkozott — azt mondotta szóról szóra, hogy nincs köztünk senki, a ki Kossuth Lajost inkább tisztelné, mint ő. Igen kérem, ne vegye fel e nevet oly könnyen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Olvastam figyelemmel Kossuth Lajos emlékiratainak harmadik kötetét. Emlékszem rá, meg van ott irva, hogy a t. képviselő ur a ministerelnök úrral együtt az április 14-iki detrouisatió acta alapján csinálták itthon a forradalmat, azaz, hogy akarták csinálni. Tudom, hogy szövetségben állottak Kossuth Lajossal, ki az akkori európai és Ausztriával ellenséges hatalmakkal szövetkezve csakugyan most dicsőségesen uralkodó dynastiánkat meg akarta szabadítani Magyarországtól (Mozgás) — ezt csak mellékesen jegyzem meg — de ezért nem hiszem, hogy a ministerelnök ur, a ki megtanulta azt a forradalmi nótát, de aztán megtanulta a másik nótát, az udvarét is, ide (az ellenzék padjaira mutatva) régi helyére eljöjjön. Nem hiszem, mert a Duna forrásánál megeredve, elmegy a fekete tengerbe, de vize nem megy ismét vissza a forráshoz, megy oda más, de nem ugyanaz. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hanem Ivánka Imre képviselő urat figyelmeztetem, hogy épen Kossuth Lajos beszéli el a következőt. 0 irja le, hogy midőn az emigratió 1849-ben kiment, szökött, menekült, bujdosott kenyér nélkül, minden nélkül és keresett menedéket a töröknél, Belgrád várának akkor öreg parancsnokló basája fogadta az emigránsokat és azt kérdezte: „Ti vagytok azok a magyarok, a kik harczoltatok a független Magyarországért?" „Mivagyunk?" „Hát igaz, hogy elveszett Magyarország?" Midőn a felelet az lön, hogy igaz, a vén basa könnyei lecsorogtak hosszú ősz szakállán és azt mondotta : „Ha Magyarország függetlensége elveszett, akkor most már Törökországon a sor." Ezzel fogadta az emigratiót. Kossuth Lajos irja ezt, tudja Ivánka Imre képviselő ur. De a nemzet is érezte 1875-ben azt, hogy ha Törökország elveszett, a mely nekünk védbástyánk volt, akkor már a sor alig következhetik másra — nem mondom, csak mi reánk, hanem az úgynevezett osztrák-magyar monarchiára, a Habsburgok birodalmára; (ügy van! a szélső baloldalon) és mert mi ezt mélyen éreztük, az egész nemzet, önök is : a többség tagjai, mert az az általános érzelem, a mely ezt a nemzetet 1876., 1877. és 1878-ban megkapta, önökre is ugyanazt a hatást gyakorolta, mint reánk s mert ez a nemzet áltál általánosan táplált érzelem, sőt tudatos politika volt, mintegy a jövendőbe való ösztönszerű tiszta belátás alapján és mert az önök politikája ezzel homlokegyenest ellenkezik s az a veszély, mely bekövetkezik, nem hiszem ugyan, hogy reánk nézve romlásthozó legyen, vagy minket elsöpörjön, de hiszem, hogy be fog következni és hatalmat, befolyást és dynastiákat fog majd elsöpörni az önök politikájának eredménye s ez az, a mi egyenesen ellenkezik a dynastiának érdekeivel. (Elénk helyeslés a szélső bal/elől.) Mi akkor, a mikor ezen történeti alakulásnak, mely egyrészről Ausztria, másrészt Magyarország és a kettőnek szövetsége védelmezését akartuk s azon ellenséges politikának, mely azon politika név alatt a pánszláv liga politikája volt, kudarczát óhajtottuk és csináltuk volna is, ha a nemzet minden concentrált ereje e kormány kezében nem lett volna; mi akkor a történeti Magyarországnak és a dynastiának érdekeit is igazán melegen viseltük szivünkön. Önök elszalasztották az időt, a mikor a nemzet, mint egy ember sorakozott volna a fejedelem szavára a csatatéren. A midőn alkalom volt, hogy e történeti alakulás biztonsága félszázadra, talán hosszabb időre meg legyen szerezve, akkor az oroszszal karöltve, szövetségben öldökölték, pusztították a törököt és ásták alá annak hatalmát, (ügy van! a szélső baloldalon.) Ha be fog következni az az ido, a mikor csakugyan dynastiánk és nemzetünk érdeke nem lesz egy, emlékezzék meg arról Tisza Kálmán ministerelnök ur, hogy annak az időnek keletkező dátuma az ö kormányzata idejére esik. (Tetszés a szélső bal/elől.) A jó alkalom elveszett és most nekÜHk és a nemzetnek csakugyan más politika után kell látni. Elfogadom azt a felhívást, melyet Láng Lajos előadó ur hozzánk intézett; nem azt a nézetét, melyet ő kifejezett, hogy a nagy, új dicső feladatokat ő, a többség és a jelen kabinet tűzte ki a nemzet elé, mi pedig hirdetjük a nemzet gyengeségét, nyomorúságát és — mint ő mondja — kevesebb hitünk van a nemzetben, mint a külföldnek és ha reánk bízatnék e dolog, akkor Magyarország és prestige-je rég nem állana már fenn, a mivel különben a ministerelnök ur is szeret oly igen nagyon elénk állni; de — ismétlem — elfogadom azt a felhívást, melyet hozzánk intézett az előadó ur, hogy tűzzünk mi ki oly nagy nemes feladatokat a nemzet elé? Igenis, mi kitűztük már a nemzet elé a keleti kérdésben a nagy feladatot. S különösen figyelmébe ajánlom Polit és Wolf uraknak, hogy a mi politikánk, míg Törökország állott és erős volt — mint már említettem — az volt: ha Törökország népei a maguk erejéből,