Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-112

is május 26. 1882. j04 112. országos filé a vita hosszú legyen és nem akarom a t. ház már is kifárasztott türelmét igénybe venni, lehetetlen, hogy állításainak egyikére-másikára, a mennyire lehet, tüzetesen ki ne terjeszkedjem. A t. előadó ur igen könnyen dobálódzik az úgynevezett nagy nemzeti traditiókkal. Oda állítja nagy nemzeti királyaink hagyományait s állítja, hogy azok politikáját fejleszti tovább, a melyet most ő védelmezett, a melyet a kormány Boszniában követ. A vita kezdetén azt állította, hogy lelkesüljünk a nemzet azon dicső hagyományai fölött, hogy itt a kormányoknak mindig nagy többségük szokott lenni. Most pedig azt mondja, hojry mi vegyük fel a magyar nemzet által űzött külpolitikának fonalát ott, a hol az Hollós Mátyás kezéből kiesett. Ha én súlyt fektetnék arra, a mit a t. előadó ur Hollós Mátyásnak ezen politikájáról mondott, hogy az a többség által komolyan ugy van felfogva. Madarász József (közbeszól): Akkor el kell foglalnunk Bécset! Eötvös Károly: Akkor azt hiszem, nekem is bővebben ki kellene terjeszkednem Hollós Mátyás politikájára s azokra, a miket Hollós Mátyás tett s a miket abbanhagyott. így csak azt jegyzem meg, hogy ő igenis nevezett ki Bosznia számára alkirályt, az utolsó István nevű alkirályt ő nevezte ki, de midőn ez elhunyt és fiainak egyike a musulman hitre tért és szövetkezett Konstantinápolylyal és a midőn Hollós Mátyás azt látta, hogy azon sziklahegyek közt a magyar álh-meszme iránt való hűség sohasem volt meg s e hűséget meggyökereztetni sohasem is lehet s midőn másrészről látta, hogy Magyarországnak az előadó ur által oly komolyan hangsúlyozott életérdekei nem Bosznia felől, hanem Bécs felől fenyegettetnek, egész politikáját — melyet pedig apjának dicső emlékű hagyományául örökölt — mondom egész keleti politikáját nyomban megszüntette s nemzetének egész erejét Bécs felé fordította. (Ugy van! a szélső balon.) Igenis, a magyar nemzetnek Hunyadi János alatt az volt politikai credója, hogy a magyar nemzet életérdekei az aldunai tartományok körül összpontosulnak és ott kell azokat megvédeni s ámbár már maga Hunyadi János is azon osztrák befolyásnak, mely rabolni, pusztítani belátogatott Magyarországra s mely itt a pártok közt az egyetlenség magvait törekedett elhinteni, (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) ezen osztrák politikának egy párszor erőteljesen a körmére ütött; mindamellett — mondom — Hunyadi János politikája az aldunai részre fektette egész működése súlyát s feladatát, hasznát és dicsőségét a nemzetnek abban látta, hogy délfelé őrizze meg az ország határait s azon tartományokat, melyekben a nemzet függetlenségének bástyáit látta a berohanó török ellen. De már utóda Hollós Mátyás belátta, hogy az is veszély ugyan, a mely onnan jön, de az még nagyobb veszély, a mely nyugatról jön ; (Ugy van! a szélső baloldalon) s a nemzet érdekeit nem az veszélyezteti megsemmisítéssel, a melyet Mohamed hoz, hanem inkább veszélyeztetik a politikánkra már akkor is súlyosan ható erkölcstelenség azon eszközei, melyeket az osztrák politika ellenünk érvényesíteni törekedett, (ügy van! a szélső baloldalon.) De, mondom — én erre nagy súlyt nem fektetek és megvallom, nem is szeretném most, ha arra volnánk kényszerítve, hogy Bécs ellen hadat folytassunk. E pillanatban nem látom arra elég alkalmasnak az időt, nem tartom alkalmasnak a nemzet közerkölcseit s nem még azon ifjúságot sem, melyről az előadó ur is megemlékezett. Nemzetünk azon férfiai, a nemzet képviseletének azon tagjai, kik ma Bécsbe járnak és oda invasiót gyakorolnak, nem arra működnek ott, hogy a magyar nemzet erejét és hatalmát érvényesítsék, hanem hogy a magyar nemzet erejéről és hatalmáról ott lemondjanak, hogy nemzetellenes érdekek felett ott alkudozásba bocsátkozzanak. (Ugy van! a szélső baloldalon.) És a mit onnan ide haza hoznak, nem az, a mit Hollós Mátyás hozott, erejének, hatalmának és Magyarország prestigéjének növekedése, hanem hozzák haza a mostani törvényjavaslat alakjában a nemzet által már elviselhetetlen terheket (Ugy van! a szélső baloldalon) és hozzák haza a közerkölcsök azon meglazulását, melynek főforrása is csakugyan ott van. (Ugy van! a szélső balon.) Azt mondja az előadó ur, hogy az 1867. évben új szervezetet nyert a nemzet, ez a szervezet új czélokat, új politikai feladatokat tűzött a nemzet elé, melyeket a múlt hagyományai szerint helyesen

1 megítélni már nem lehet. Azzal a váddal illet különösen bennünket, hogy mi nem ismerjük fel azon új czélokat, feladatokat, melyeket az 1867. szervezet a nemzet elé tűzött, nem ismerjük főleg azért, mert a múlt hagyományaiból ítéljük meg a mai dolgok történetét is. Én azt gondolom, hogy a t. előadó ur abban is téved, mit az 1867, szervezetnek felró és abban is alaposan téved, mit mirólunk mond. Mi igenis a múlt hagyományairól nem akaruuk megfeledkezni, sőt igenis elménkben tartjuk, a mit ő is fölemlített, de kellőképen meg nem magyarázott, hogy tudnillik a mohácsi vész óta önállóságunk, függetlenségünk, nemzeti életünk fejlődése igen nehezen leküzdhető ellenség által ostromoltatik folyvást és ez az ellenség, akár mit mond a ministerelnök ur, akár hogy fogadkozik, hogy a dynastikus érdekek és a nemzeti érdekek ugyanazonosok, ez az ellenség, mely a mohácsi vész óta mindig üldöz benntiaket, mely