Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-112

102 112. országos ülés május 26. 1882. I i teherként snlyosodnék a nemzetre. {Élénk helyeslés jobbfelöl. Nyugtalanság a szélső baloldalon. Halljuk!) És akkor, igen is t. ház, nem költenénk Boszniára, de kérdéses volna, tudnáuk-e költeni egyébre is, mert ha egyszer állami hitelünk megrendülne, ha csak nagy kamatláb mellett tudnánk kölcsöüt kapni, beruházásaink legnagyobb részéről le kellene mondanunk. (Ügy van! Helyeslés jobbfelöl.) Ha van veszedelem, t. ház, az occupátionális politikában, én másutt keresem azt, keresem abban, hogy e vitának egész folyama alatt az ellenzék két árnyalatának alapja és harczmodora, czéljai és feladatai egészen eltolódtak, felcserélődtek. (Halljuk !) Az ellenzék azon árnyalata, mely velünk ugyanazon közjogi alapon áll, mely annak, felteszem, ép oly őszinte hive, mint mi vagyunk, az ellenzék ezen árnyalata segítette disereditálni a közjogi kiegyezést; az ellenzéknek ezen árnyalata a széibalnak jelszavaival harezol {ügy van ! jobbfelöl. Felkiáltások a szélső baloldalon: Függetlenségi párt! Szélsőbal! Nem szélbal!) Bocsánatot kérek, ha valakit sértene az, hogy ^szélbal", ennem sértési szándékkal mondtam. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Tehát a mérsékelt eilenzék a maga politikájában a függetlenségi párt vontató kötelére akasztotta magát és elég jóhiszemű — nem találok hamarjában más szót — feltételezni vagy tévedni abban, hogy azt hiszi, hogy ő vezettetik és nem őt hurezolják, vagy — bocsánat — hogy ő vezet és nem őt vezetik. (Mozgás a baloldalon.) A mi pedig az ellenzéknek másik árnyala tát illeti, t. ház, az a párt, melynek természetes feladata az volna, hogy fennen hirdesse a nemzet nagyságát és erejét, hogy merész kezekkel az új viszonyoknak megfelelő új czélokat tűzzön a nemzet elé, az a párt képtelennek mondja a nemzetet minden nagyobb erőfeszítésre és lemondásra ösztönzi. (Mozgás a szélső balon.) T. ház! Én azt hiszem, hogy Magyarországon, a hol az oppositió három százados hagyomány, egy ideig sok mindenfélével lehet opponálni, hanem ha azt hiszik önök, hogy Magyarország egy nagy részének idegenkedését Ausztria iránt fel lehet használni arra, hogy barátjaiul tekintse a dél-szlávokat, hogy azért, mert Ausztria ellenségünk volt a múltban, barátainkul tekintsük azokat, a kik ellenségeink voltak a múltban és ellenségeink lesznek a jövőben, akkor azt hiszem, nagyon téved. S e tekintetben igen tanulságos eset f*lyt le itt magában a házban. Méltóztatnak emlékezni, hogy Polit képviselő úr, a ki ma nincs itt — és részben annak köszönhetem, hogy rövid lehetek, mivel nem kellett vele hosszasabban foglalkoznom — méltóztatnak emlékezni, hogy Polit képviselő úr, a nemzet e meleg barátja, megtámadta önök előtt a magyar kormányt, hogy nem eléggé erélyes Bécsben és ezzel a vastag fogással annyira megnyerte az önök tetszését, hogy akkor is éljenezték és tapsolták (Mozgás) — azaz hogy nem tapsolták — mert a taps ritkábban használtatik e házban, tehát éljenezték, midőn hibáztatta a magyar kormányt azért, hogy a korona nem nevezett ki az ő Ízlése szerinti patriarchát. Mikor a képviselő úr vérszemet kapott, (Nyugtalanság a szélső baloldalon) a naplóban megtalálható, midőn tehát — mondom — a képviselő úr tovább ment és a szászokat is atyai védelme alá vette, akkor az igaz, nem hangzott fel több helyeslés ezen oldalról, de tiltakozás sem. Hanem mikor a t. képviselő úr még ekkor sem vette észre, hogy nem éri el ezélját és még tovább ment és a tót maticzát kezdte védelmezni a kormány ellen, akkor már önök is tiltakoztak ellene. íme ez lesz mai politikájuk sorsa a magyar közvéleményben. Önök igen sokszor hibáztatják a mai ifjúságot és nem gondolják meg, hogy annak a politikának, mely minduntalan kénytelen az ifjúság ellen kikelni, hogy nincs jövője, hogy a felett megkondult a balálharang. (Felkiáltások a szélső baloldalon: A Bachkorszakbeli ifjúságra vonatkozott!) Köztünk már korunknál fogva sem lehetnek a Bachkorszak emberei. De elismerem azt, hogy három százados küzdelem után, minőt vívtunk Ausztriával, minden keserű emlék egyszerre el nem enyészik. És én tisztelem ezen emlékeket egyénileg. De azt hiszem, hogy a politikának alapja nem lehet a szeretet, vagy a gyűlölet. A politikának alapja az érdek, a ridegen önző, számító ész. (ügy van! Uqy van! a jobboldalon. Mozgás a szélső balon.) És az a politika t. ház, mely a multak emlékein csügg és a jelent nem veszi számba, az a politika lehet szép, birhat költői varázszsal, de az a politika előbb-utóbb enerválja a nemzetet, mert megfosztja a mindennapi küzdelemtől, mely egyedül aczélozza meg a nemzet idegeit. (Helyeslés a jobboldalon.) T. ház! Egyedül a gyakorlati politika — (Ellenmondás a szélső baloldalon) megnyugtatásukra mondom, beszédem utolsó részében vagyok — (Halljuk!) egyedül a gyakorlati politika az t. ház, mely folyton friss vért ömleszt a nemzet ereibe, (Helyeslés a jobboldalon) egyedül a gyakorlati politika az, mely folyton újabb czélokat tűz a nemzet elé és ha önök teljesen ezen gyakorlati politika alapjára állnak, akkor kénytelenek lesznek elismerni azt is, hogy Magyarország 1867-ben nemcsak azt nyerte vissza, hogy korlátlanul rendelkezik belügyei felett, (Derültség) hanem egyszersmind a külügyekre oly befolyást nyert, a milyennel ez • ország Hollós Mátyás óta nem bírt. (Ellenmondás