Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-112

JOQ 112, országos filé a mely nem volt Magyarország érdeke; arra vezetett, hogy az utolsó században a keleten két nagy alkalmat mulasztott el, hogy positióját ott megerősítse ; és épen midőn a monarchia kénytelen volt visszavonulni a nyugatról, midőn ezen politikával szakított, akkor bekövetkezett egy más fordulat, a kiegyezés Magyarországgal. És ezen két körülmény: hogy a régi Ausztria szakított a nyugattal és kiegyezett Magyarországgal, oly történelmi tény volt, a mely egymást kölcsönösen feltételezi és egymást kölcsönösen kiegészíti. Azért egészen más szempont alá esik ezen monarchia külügyi politikájának megítélése a jelenben, mint a múltban. A múltban, ha lett volna is olyan osztrák államférfi, a ki Magyarország érdekét elő akarta volna mozdítani, nem tolta azt előtérbe, mert a monarchia, a mely birta a német birodalom egy részét, a mely uralkodott Németországban és Olaszországban, ez a monarchia nem tolta előtérbe a magyar érdekeket; ellenben a jelen viszonyok között, midőn a monarchiának nyugaton nincs semmi hatalma, hanem minden hatalma, súlya a keleten van, még ha oly államférfiú vezetné a külügyi politikát, ki a magyar érdekek iránt közönyös, lehetetlen volna más politikát követni mint azt, a mely Magyarországnak érdeke. (Helyeslés a jobboldalon.) És t. ház, ha egyszer elismerjük azt, hogy e monarchia érdeke keleten van, hogy e monarchia ma keleti nagyhatalom, akkor kénytelenek vagyunk megengedni azt is, hogy e monarchia nem engedheti, hogy határain oly zavargások legyenek állandólag, melyek az anarchiát megörökítik és melyek a monarchia tekintélyét a keleten semmivé teszik. És erre nézve ne méltóztassék azt mondani, hogy ezeket a zavargásokat talán Ausztria idézte elő. (Felkiáltások a szélső bálon: De igen!) A ki ismeri Bosznia történetét t. ház, (Halljuk!) az fogja tudni, hogy azon zavargások nem mostani eredetűek ; az fogja tudni az ottani viszonyokat, az fogja tudni, hogy azok lényegesen eltérnek a volt török birodalom minden más tartományának viszonyaitól, különösen eltérnek abban, hogy a mig minden más, a török uralom alatt levő keresztyén államban a moslimek a bevándorlott népek voltak, itt Boszniában a benszülöttek egy része tért át a moslim hitre. És mi volt ennek a következése ? Az t. ház, hogy keresztyének és moslimek között sehol sem volt oly éles a harcz és az elkeseredés, mint ezen provineziában; mindenütt másutt a porta a törököket volt kénytejen megvédelmezni a keresztyének ellenében, itt t. ház, a porta a keresztyéneket volt kénytelen védeni a török agák ellen. Ez a lényeges külömbség és azért t. ház, itt az ellentétek sokkal élesebbek. Ne tessék azt hinni, hogy ha mi be nem ä májas 28. 1882. mentünk volna, akkor ezek a zavargások tovább nem tartanának. Nem szűntek volna meg akkor sem, de valószínű, hogy más ment volna oda be helyettünk, a mi semmiesetre sem lett volna Magyarország érdekében. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon,) De t. ház, az is mondatott, hogy e politika súlyos következményekkel fog járni ugy alkotmányunkra, mint pénzügyeinkre nézve. (Halljuk!) Hát t. ház, én nem akarok igen hosszan foglalkozni különösen az első kérdéssel, mert nagyobb súlyt fektetek a pénzügyi körülményre. Én az alkotmánynak a garantiáit t. ház, azon kivül, a mi az alkotmánynak első garantiája: a törvényen és a fejedelmi szón kivül, keresem magukban a viszonyokban; keresem abban, a mit épen csodálom, hogy a mai korban, egy alkotmányos parlamentben oly kevéssé hangsúlyoznak: keresem magában a modern korban. Mert ez a modern kor t. ház, a civilizált államokban a szükségletek, a követelések oly hosszú és végtelen sorával lép fel, a mely mind pénzbe kerül és ezt a sok pénzt csak az alkotmányos monarchiák tudják előállítani, [az absolut monarchia nem képes arra. A financiális impotentia ölte meg az absolutismust minden civilizált európai államban; és ez a financiális impotentiája az absolutismusnak teszi lehetetlenné, hogy az újból fölelevenedjék. (Ugy van! a jobboldalon.) Én nem merem tagadni, hogy vannak, lehetnek egyesek, sőt talán egész körök, talán igen hatalmasok, kik a régi állapotokat visszasóvárogják; de a viszonyok ezen szikláján meg kell hogy törjön minden akarat. És ha van valami esélye a jelen időbeu az absolutismusnak — civilizált országokról beszélek — annak csupán egy alapja lehet: az anarchia; és ettől, meg vagyok győződve, a magyar nép józansága meg fog bennünket menteni. (Helyeshs jobb/elől) De áttérek most t. ház, azon vádakra, melyeket a legsúlyosabbnak tartok, mert látszólag a legvalószínűbbek. Értem azokat, a melyek pénzügyeinkre vonatkoznak. Nem egyszer mondatott e házban, hogy az a politika, a melyet mi ott folytatunk, tetemes költségeket von maga után, hogy azok kimerítik az országot, hogy azok majdnem lehetetlenítik a pénzügyi rendezést és hogy azok folytán képtelenek vagyunk legfontosabb szükségleteinket kielégíteni. Négy igen súlyos vád, a melyekre külön-külön kívánok megfelelni. A mi az elsőt illeti t. ház, hogy ezen áldozatok tetemesek, azt senki sem fogja tagadni ; azonban talán még is helyes lesz híven feltüntetni azon összeget, a melybe nekünk eddig ez a politika került. (Halljuk!) Nem akarom itt évenként felhozni a különböző össze-