Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-112

98 112. országos ülés május 26. 188S, czikk 5B-ik szakasza végkép töröltessék, a katholikus jellegű alapok és alapítványok a katholikus egyház akadálytalan kezelésébe menjenek át és hogy a keresztyének és zsidók közötti házasságról szóló törvényjavaslat napirendről levétessék. Elnök: Mindezen kérvények és feliratok véleményes jelentéstétel végett a ház kérvényi bizottságának adatnak ki. Az elnökségnek egyéb előterjesztem valója nincs. Szögyény László, a pénzügyi bizottság előadója: Van szerencsém a pénzügyi bizottság jelentését a közlekedési bizottság jelentésével kapesolatbau a Maros, Tisza és a Duna közt fekvő árterületek mentesítése érdekében teendő intézkedésekről szóló törvényjavaslat tárgyában. Kérem a t. házat, méltóztassék a jelentés kinyomatását, szétosztását elrendelni és közvetlenül az ünnepek után az osztályok mellőzésével napirendre kitűzni. Elnök : A jelenrés ki fog nyomatni, szét fog osztatni és ha a t. ház beleegyezik, az osztályok mellőzésével az tínnepek után napirendre fog kitűzetni. Mielőtt a napirendre térnénk, Kiss Albert képviselő ur személyes kérdésben kivan nyilatkozni. Kis Albert: T. ház! A mimsterelnökur tegnapi napon az ülés végén tartott beszédében hivatkozva egy, a lapokban megjelenendő nyilatkozatra, a következőket mondotta: „Nagy Györgynek volt eladó birtoka, ő felajánlotta, az egyházkerület megbecsültette, egy választmányt bízott meg a vétellel; ezen választmány bejelentette, hogy a birtok 50,000 forintot ér, de megadni nem lehet az egész összeget, hanem csak azt, a mi feumarad a bélyeg, átiratási stb. illetékek levonása után — gondolom 48,000 forintot. Ezt a választmány bejelentette; a közgyűlés sem Kiss Albert, sem más figyelmeztetése folytán el nem utasította, hanem a választmány javaslatát elfogadta." A ministerelnök ur által előre jelzett nyilatkozat, az „Ellenőr" mai reggeli számában csakugyan megjelent és ez az oka, hogy a jelen alkalommal tehetem meg személyes kérdésben szót kérve, erre vonatkozó észrevételemet. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatik a t. ház emlékezni, hogy a május 17-én tartott ülésben, mikor szót kértem, épen az ellen szólaltam fel, hogy itt az mondatott, hogy „a szándékolt vásárlás ellen tiltakozást adtam be és a vásárlás e miatt hiúsult volna meg". És mégis a t. ministerelnök ur beszédében, a mint felolvastam, ismét azt hangsúlyozta, hogy „a közgyűlés sem Kiss Albert, sem más figyelmeztetése folytán azt el nem utasította." Én azt állítottam, a mit igazolni is fogok, hogy a szándékolt vásárlás ellen a közvélemény felzúdult. Ebből vontam ki mint következtetést azon állításomat, a melynek igaz voltát a közzé Itett nyilatkozat is beismeri, hogy t. i. a venni szándékozók és eladók közt az egyezség létre nem jöhetett. Ezeti állításomat fentartom ma is és ha netalán valaki a jövőben ezen állításomat kétségbe vonná, bkom az egyházkerületi közgyűlés számos tagjainak becsületességében, a kiknek ezen tárgyról kellő alapos tudomásuk van, hogy ők állításomat igazolni fogják. — Neveket most nem nevezek meg, mert fájdalommal tapasztalom magamról azt, mennyire kellemetlen, ha valaki, mint jelenleg én, ilyen odiosus ügybe előleges tudta, előleges beleegyezése nélkül úgyszólván belevonatik. Még csak azt kell megjegyeznem t. ház, bogy az én, május 17-én mondott beszédemre a ministerelnök ur jónak látta tegnap az ülés végén nyilatkozni, tehát akkor, midőn már az általános tárgyalás befejezve volt, mikor többé már nekem ahhoz bővebben szólanom nem lehetett, csakis ekként személyes kérdésben, továbbá jónak látták a nyilatkozat keltezésének daczára, mely szerint ezen nyilatkozat kelt a debreczeni ref. collegium 1882. május 21-én tartott gazdasági tanács üléséből, továbbá daczára annak, hogy a ministerelnök ur már tegnap hivatkozott reá beszédében, hogy ő ezen nyilatkozatot tegnapelőtt ismerte, azt mégis csak a mai reggeli lapokban tenni közzé, hogy sem én, sem más ezen ügyben —• a Németh Albert határozati javaslata feletti szavazás előtt — még a sajtó terén se szólalhasson fel. Ez, t. ház, lehet egyesek szerint úgynevezett „jó taktika", de hogy ily ügyben méltányos eljárás-e ? ezen kérdés megitélését a t. ház bölcsességére bízom. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök : T. ház! Következik a napirend: az 1882. évi 21.700,000 frtnyi rendkívüli hadiköltségekből a magyar korona országaira eso rész fedezéséről szóló törvényjavaslat általános tárgyalása és pedig a zárbeszédek. Első zárbeszéd az előadó uré. Láng Lajos előadó: T. ház! Ily hosszú vita után, melyben oly fontos kérdések merültek fel. egymással majdnem ellentétes két feladat előtt áll az előadó: az egyik az, hogy lehetőleg kimerítően és részletesen világítsa meg a tárgyat; a másik pedig az, hogy a legnagyobb tekintettel legyen a háznak amúgy is kifárasztott türelmére. Ennek a körülménynek méltóztassék tulajdonítani, hogy előadásomat a szokottnál rövidebbre fogom szabni s ennek méltóztassék tulajdonítani különösen azt is, hogy a vitának egyik sarkpontjára, t. i. a competentia kérdésére, nem kívánok kiterjeszkedni és pedig annál inkább, mert azok után, miket e részben a ministerelnök ur kétszeri felszólalásában, az igaz-