Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-92

92, országos ülés április l. 1882, 67 tiszaszabályozás iránya kijelölését, ekként az átalános tervet felölelő határozati javaslatot mind ez ideig be nem terjesztette és minthogy az 1881 : LII. t.-ez. 9. §. határozottan utasítja a közlekedésügyi ministert, hogy az alsó Tisza­vidéken a védtöltések egyes szakaszának beljebb helyezéséről múlhatatlanul és pedig a legköze­lebbi idő alatt intézkedjék s mai napig ennek megfelelni nem tudott; én t. képviselőház, az igeu t. közlekedési minister ur válaszát tudo­másul nem veszem, hanem annak tárgyalását napirendre kitűzetni, tisztelettel kérem. {Helyeslés a szélső haloldalon.) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a minister ur válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nemi) Kérem azon képviselő urakat, a kik tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. [Megtörténik.) A többség tudomásul vette a minister ur válaszát. Következik most a minisíerelnök ur válasza Bartha Miklós képviselő urnak, a ki azonban jelenleg nincs itt. Tisza Kálmán, ni misterelnök mint bei­ügyminister: T. képviselőház! (Halljuk!) A házszabályok nem teszik ugyan kötelességgé, a mint nem is tehetik, (Hulljuk!) hogy az inter­pelláló képviselő jelenlétében adassék meg a válasz; én mind a mellett, nehogy a lehető vi­szonválasztól az utat elzárjam, forraaszerű vá­laszomat kész vagyok elhalasztani. [Helyeslés a szélső baloldalon.) De azt hiszem, nemcsak mél­tányosság és jog szerint kérhetem a t. házat, de kötelességem is azt tenni, hogy a képviselő ur tegnapi iuterpellátiója alkalmával a tények­ben elkövetett néhány tévedést rectifikáljak; {Halljuk!) mert azokat egy álló hónapon keresz­tül reetificálatlanul fenhagyni. azt hiszem, ré­szemről kötelességmulasztás volna. (Helyeslés jobbról. Halljuk!) Csak arra szorítkozom tehát, a mi ezeknek megmagyarázására szükséges és előre is bejelentem, hogy a szünidő elmultával kötelességemnek tartandom részletesebben vála­szolni, h képviselő ur jelen lesz. Az egész dolog megértésére szükséges meg­jegyeznem azt, hogy a Karolina-kórház felett, a mióta a kolozsvári egyetem megnyílt s a mióta ki lett mondva, hogy a Karolina-kórház betegei a tanképzés szempontjából az egyetem által is használtatnak, folytonos súrlódások, kellemetlen­ségek fordultak elő, mint az rendesen szokott lenni ott, a hol valaminek két gazdája van. Ezen szempoot megemlítésével föl kell hoz­nom azt is, a mit, azt hiszem, mindenki tud, a ki ilyen dolgokkal foglalkozott, hogy ott, a hol a betegek gyógyítása tanczélul is tűzetik ki, bizonyos, oly költségek okoztafnak, a melyek a tisztán kórodai elbánás mellett nem szükségesek. Meg kell jegyeznem továbbá azt is, hogy a ko­lozsvári egyetemen a gyógydíjak, hosszú évek során, ellenkezőleg mint más kórházaknál, épen azért nem emeltettek föl, nehogy a beteglétszám, a tanczél nagy kárára ezen kórházban meg­fogyatkozzék. Ebben is rejlett a deficiteknek egyik oka, a mi eltíírhetőnek véleményeztetett és mutatkozott; és azért e hiánynak bizonyos fokig, a mennyiben t. i. az egyetem tanczéljai következtében előállott, az egyetemi költségek­ből kell pótoltatnia. Ezen szempontból történt a múlt évben, hogy midőn a számadási kimutatás, még csak a mérleg felérkezett, az a közoktatásügyi minis­teriummal közöltetett a végből, hogy leszámolás utján az egyetem által megtérítendő túlkiadások iránt megállapodás jöjjön létre. A cultusminister ur igen helyesen kívánta, hogy arra, hogy ő is tájékozhassa magát, a számadási okmányok is közöltessenek vele. Ezen számadási okmányok később maga a kórházi igazgató által a tanári kar rendelkezésére bocsáttattak. Ezen okmányok alapján tett a tanári kar felterjesztést, a melyben előadja a többi között, hogy azt látja, hogy az egyetemnél némely beszerzések, ugy mint a kép­viselő ur is mondotta, drágábban vannak meg­téve, mint azok Kolozsvárott beszerezhetők len­nének. Nem vizsgálat tehát ez még, hanem a ta­nári kar által ez irányban tett bejelentés; és ez a képviselő urnak egyik tévedése, melyet ezen jelentés egyik passusának félreértését illetőleg helyreigazítani kötelességemnek tartom. (Helyes­lés.) „A képviselő ur ugyanis azt mondja, hogy kitűnik e vizsgálatból —• a mint azt ő nevezi, de hát ez nem vizsgálat, hanem a tanári karnak az okmányok áttekintése után adott véleménye — hogy a kórház a maga szükségleteinek beszerzé­sénél 60'9-nyi százalékkal vásárolt drágábban, mint a hogy azt a rendes piaczi ár szerint meg­tehetné. Ez árkülönbség igen jelentékeny, mert a kórházi szükséglet 77,000 frtot tesz évenként." De t. ház, a kórházi szükségletnek legnagyobb része állandó szerződések által, még pedig nyilt árlejtés utján van kiadva. Már maga ez kizárja annak lehetőségét, a mit a képviselő ur állít. De félreértésen alapszik azért is, mert maga a ta­I nári karnak ezen jelentése az okmányok átte­kintése után nem azt mondja, hogy az összes beszerzések történnek 60"9 százalékkal — a tanári kar jelentése szerint helyesebben 61 "9 százalékkal drágábban, hanem bizonyos felsorolt czikkekre, melyeknek összes beszerzési ára az elszámolásban, mint a tanári kar mondja, 1848 frtot tesz ki, holott azon beszerzés 1132 írton lett volna megtehető. Ezeknél mondja azon je­lentés, nem pedig az egésznél, hogy azok a 61*9 százalékkal drágábban szereztetnek be. Ha tehát a tény igaznak fog is bebizonyulni, nem ugy fog az állani, mintha 77,000 írtnak 61*9 százalékáról azaz körülbelül 40,000 frtról volna 9*

Next

/
Thumbnails
Contents