Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-92

m 92. országos Ués április 1. 188S, történjenek a vallásfelekezetek közt. Jól tudom, hogy sem az igazságügy mini ster, sem a törvényhozás a birói ítéletet meg nem változtathatják. De még sem lehet ránk nézve közömbös, hogy azon itélet által vagy egy positiv törvény semmisittessék meg, vagy a törvény intentiója megmásittassék. Pedig itt ez történik. Nevezetesen az itélet azt mondja, hogy a szülők megegyezése esetére ezen törvény büntetést nem szab. Már pedig méltóztatnak tudni, hogy az 1879: XL. törv.-cz. 53. §-a és az 1868: LIII. t.-cz. minden rendelkezésére nézve bütitető közjogi oltalom alá vétetik. Arra is méltóztatnak emlékezni azok, kik a büntető törvénykönyv tárgyalásánál jelen voltak, hogy a szülők beleegyezése az 53. §-ból világosan kihagyatott és igy a törvényhozás e tekintetben a 68. törvény álláspontját foglalta el. Én minden tekintetben barátja vagyok a szabadságnak, de ha hallom azt némely emberek szájából: vallásszabadság, lelkiismereti szabadság, szülők akaratának szabadsága, mindig meg szoktam nézni, kik mondják ezt, mert ugy tapasztaltam, hogy ezen szavak sokszor egészen mást jelentenek s vannak emberek, kiknek szájában nem is jelenthetnek mást, annyira le vannak kötve bizonyos tekintetben. De én annak fejtegetésébe nem bocsátkozom, csupán arra kérem a t. minister urakat, hogy méltóztassanak mentül előbb rendelkezni és a kérvénynek annyival inkább eleget tenni, mert nagyon szükséges az 53. §. megváltoztatása, hogy az érthetőbb, szabatosabb legyen, hogy többé ilyen visszaélések elő ne fordulhassanak, mert ha a múltra nézve elmondhatjuk: intra muros peccabatur et extra, a jövőre bármennyi felsőbb bírósági itélet fog is hozatni, nem fogja megakasztani a felekezetek kölcsönös visszatorlását s a perlekedések folytatását. Ajánlom ezeket a t. minister urak figyelmébe. Elnök: A kérvény az igazságügyi és a vallás- és közoktatásügyi ministereknek adatik ki. Baross Gábor jegyző' (olvassa): „A nagyváradi ipartársulat és a sajó-szent-györgyi csizmadiatársulat kérik az ipartörvénynek a II. iparos gyűlés kívánalmaihoz képest leendő módosítását." Székely Elek előadó: A kérvényi bizottság véleménye: „A kérvény a házszabályok 175. §-a értelmében bejelentetvén a háznak, a jelen ülésszak alatt 146. sz, a. határozatához képest tanulmányozás végett a földmívelés-, iparés kereskedelmi ministerhez utasittatik." Lázár Ádám: T. ház! Bátor vagyok az iparosok érdekében . .. Elnök: Kérem a képviselő urat, a házszabályok értelmében nem tárgyalható a kérvény. Lázár Ádám: Nem méltóztatik tudni, hogy mi iránt akarok felszólalni. Elnök: A házszabályok értelmében az ily kérvény csak tudomásul vétel végett jelentetik be s ekkor nem lehet mindent kérvényt újra tárgyalni. Lázár Ádám: Méltóztassék bevárni, mit fogok mondani; valamint a más kérvénynél felszólalt képviselő ur nem lett rendre utasítva, ugy talán nekem is meg les3 engedve megjegyzést tennem. Elnök: Ama képviselő ur azon kezdte, hogy nem kivan módosítást, csak felvilágosítást; ha méltóztatik a kérvény tárgyalását kívánni, tessék a háztól engedélyt kérni, hogy a ház megadja... Lázár Ádám: Mielőtt valamely módosítást vagy indítványt tennék, jogom van felszólítani a t. minister urat, bizonyos felvilágosítás megadására. Miután csak a közelebbi napokban tárgyaltatott le a közigazgatási bizottságba beillesztendő közgazdasági előadó kérdése, melyet a többség elfogadott, ezen kérdés igazolta azt az érdeklődést, melylyel az illető minister ur többek közt az ipar érdeke iránt viseltetik; bárha ezen intézkedés egy újabb terhet nyom az államra, azonfelül pedig, a miut tudjuk, az ipar és kereskedelmi kamaráknál meglehetős busás összegekkel járulnak az adózók szintén bizonyos statistikai adatok gyűjtéséhez; hogy tehát két ily irányban való mindennemű költekezés lehetőleg elviseltessék, azt hiszem, ideje lenne annak, hogy a minister úr valóban azon Ígéretekhez képest, melyeket saját tárczája költségvetése alkalmával, ugy szintén később hasonló kérvények tárgyalása alkalmával kifejezett, hogy t. i. tanulmányozni fogja és igyekezni fog mielőbb a megfelelő törvényjavaslatot az ipartörvény módosítására nézve beterjeszteni, eleget tenni. Azonban nem szándékozom ezúttal ezen tárgyról tüzetesen szólani, mert részemről sem az iparszabadság, sem az azzal kapcsolatos szakoktatás, annál kevésbé pedig a második iparos nagy gyűlésen hangsúlyozott és úgy látszik bizonyos többséget nyert kényszertársulás elvének barátja nem vagyok. Ebből kifolyólag nem is látok oly nagy előnyt ezen egész ipartörvény módosításából mindaddig, mig önálló vámterülettel nem rendelkezünk. Ez lenne az egyetlen gyógyszer, mely hogy mennyire bizonyult életrevalónak, mutatja a legközelebbi napok tanúsága hogy a közös vámterület boldogságára még rá kell fizetni az országnak. De miután iparkészítményeink versenyképességét csak ugy érhetjük el, ha az ipari szakoktatás, illetve az egész ipartörvény, melynek 10-éves fenállása óta számos hiányát mind a szakminister, mind a szakközönség észlelte, czélszerű'en módosittatik. Mindezeknél fogva távol attól, hogy ez