Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.
Ülésnapok - 1881-91
91. országos ülés márczins 31. 1882. 59 Az ügyállás röviden ez. A kolozsvári országos „Karolina-kórház" évek óta deficittel küzd. E hiányt a kórházi tápdíjak rendszeres felemelésével pótolták mostanáig. így 1874-ben felemelték a kórházi tápdíjakat 42 krról 49 krra, 1876-ban 49 krról 50 krra, 1879-ben felemelték 50 krról 57 krra. Daczára e jelentékeny felemelésnek, az 1881-iki évet a kórházi gazdálkodás 7150 frtnyi deficittel zárta le. A t. belügyminister ur ezen állandó deficit miatt kérdést intézett a kórház igazgatóságához és ettől azt a felvilágosítást nyerte, hogy ezen deficitet azon körülmény okozza, hogy a kolozsvári egyetemi tankórodák a közkórházbau lévén elhelyezve, az administratióba az egyetemi tanár urak is beleszoknak és tudományos kísérletek érdé kében költséges rendelvényeket tesznek. így került az ügy a közoktatási minister elé, a ki felvilágosítást kért ez iránt az egyetemi tanároktól. Ezek megvizsgálván a kórház számláit, igen furcsa eredményre jutottak. (Halljuk!) A vizsgálat azt eredményezte, hogy nem az egyetemi tanár urak költséges rendelvényei okozták a túlköltekezést, hanem az, hogy a kórház gazdálkodása körül visszaélések történnek. Kitűnt, hogy a kórház a maga szükségleteit sokkal drágábban vásárolja be, mint azt a kolozsvári piaczon és kereskedőknél bármely más magán ember be tudja szerezni. így pl. a kolozsvári kereskedők árjegyzéke szerint a Selters-viz üvegét meg lehet kapni 27 krért, a kórház veszi 36 krért, a karlsbadi vizet meg lehet kapni 36 krért, a kórház veszi 45 kron. (Mozgás a szélső balon.) És igy van ez sok egyéb tárgygyal, t. ház. Ezen kórház a kolozsvári pinczeegylet borait használja. A pincze-egyletnek árjegyzékei vannak. Ezen árjegyzékek szerint egy üveg bakator-bor ára 60 kr.; a kórház, miként számlái bizonyítják, vásárolja 80 kron. (Derültség a szélső halon.) A som-bor ára 70 kr, az árjegyzék szerint, a kórház vásárolja 1 frton, a törökhegyi-bor ára 80 kr., a kórház 90 krért vásárolja. Még tovább lehetne menni ezen a téren, így pl. bizonyos mennyiségű jódoformot vásárolt a kórház 222 frton és a gyógyfüszer kereskedőknél kivétel nélkül a kolozsvári piaczon mindenütt meg lehet kapni 88 frt 41 kron; a zöldszappan kilóját vásárolja a kóiház 1 frton, a kolozsvári piaczon pedig meg lehet kapni 45 kron; a petróleum kilóját 32 krért vásárolja a kórház, holott ára 22 kr. El lehet menni a legkisebb részletekig e téren, egészen a czérnáig. Száz gramm czérnát 10 frt 60 krért vásárol a kórház, holott a kereskedői árjegyzékek szerint Kolozsváron 4 frt az ára. Kitüntette a vizsgálat, — combinálva ezen adatokat — hogy a kórház a maga szükségleteinek beszerzésénél 60'9%-nyival vásárol drágábban, mint a hogy azt rendes piaczi ár szerint megkaphatni. Ez az árkülönbség igen jelentékeny, mert a kórházi szükségletek mintegy 77,000 frtot tesznek évenkint. Ezelőtt néhány héttel t. ház, itt e házban nagymérvű, — mondjuk, állítólagos — visszaélések szellőztettek, vizsgálat kéretett és illetékes helyen azt felelték, hogy nem hozattak fel concret adatok. Ugy hiszem, t. ház, hogy az általam felhozottak elismerhetők concret adatoknak. (Helyeslés a szélső halon.) Ugyanakkor a t. ministerelnök ur azt mondta, hogy ha visszaélésekről concret adatokat jelent be bárki az egyes ministeriumoknál, meg lehet győződve a ház, hogy a vizsgálat megindittatik és a bűnösök lakolni fognak. T. ház! Mindezek az adatok, melyeket most felsoroltam, sőt ezeknél sokkal több, már be vannak jelentve hivatalosan a belügyministeriumnál, de semmi sem történt. A ministeri irodák csendjét ezek az adatok nem alterálták. Azt gondolom, t. ház, hogy ezen adatok bőségesen elegendők arra, hogy vizsgálat indiítassék meg ez ügyben. Azt mondám az imént, hogy semmi sem történt a ministerium részéről. De történt mégis valami, sokkal rosszabb a semminél. T. i. elhatároztatott, hogy miután a kórháznak deficitje van — persze nem tekintenek a visszaélésekre — emeljék fel ismét a kórházi tápdíjakat és igy a legújabb időben, mióta a belügyministeriumnak tudomására juttatott a tény, 57 krról 66 krra emeltetett a tápdíj. (Mozgás a szélső halon.) Felesleges mondanom, hogy ez egyrészt a közegészségügy szempontjából igen káros, mert azon szegény osztály, mely leginkább szokta igénybe venni a közkórházi segélyt, a tápdíjak magassága miatt tartózkodik az odameneteltől; másrészt a községek háztartása szempontjából is felette káros, mert tudjuk, hogy sokan mennek a kórházakba, kiknek keresetképessége megszűnik, mihelyt betegségök beáll és igy a betegségökkel járó terhek rendesen a községi háztartást illetik. Mindezeknél fogva bátor vagyok a következő interpellátiót intézni a t. belügyminister úrhoz: „A belügyministeriumnak tudomása van arról, hogy a kolozsvári országos Karolina kórház az 1881-ki évet 7170 frtnyi deficittel zárta le; arról is tudomása vau, hogy a hiány fedezésére a tápdíjak jelentékeny mérvű felemelése czéloztatik; de miután tény, hogy a tápdíjak fölemelése ugy közegészségügyi tekintetekből, mint a községek háztartása szempontjából fölötte káros; s miután az is tény, hogy a kórházi szükségletek beszerzésénél a kórházi igazgatóság I botrányos visszaéléseket követett el; mert azok j átlag véve mintegy 60.9%-kal drágábban van8*
