Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.
Ülésnapok - 1881-90
£g 90. országos ülés márczins 30. 1882. t. házat Simonyi Ernő elhunyt tagtársunk temetésénél képviselni fogják. (Halljuk!) Bátorkodom a következőket ajánlani : herczeg Odescalchy Gyula, Zsámbokréthy József, Rakovszky István, Jánossy János, Pantotsek Rudolf, b. Prónay G-áborj Orbán Balázs, Bornemissza Ádám, Czierer Ákos képviselő urakat. (Helyeslés.) Ha méltóztatnak ezt igy elfogadni, akkor az időpontról, a midőn a temetésen meg kell jelenni, a küldöttséget értesíteni fogom. Méltóztassanak most meghallgatni az ititerpellátiót. Kiss Albert: Azt hiszem, a t. ház minden tagja előtt ismeretes azon szomorú helyzet, melybe az úgynevezett felső Érmellék Kispértó'l egész a szatmári hegyekig a phylloxera vastatrix rovar miatt jutott, azért nem rajzolom e helyzetet, azonban meg kell jegyeznem azt, hogy a felső Érmelléktő] az alsó Érmellék, a mely Szalacs, Székelyhid, Diószegen át Jankafalváig terjed, egy kis út által választatik el. Ezen alsó Érmellék, a mely a leghíresebb bort termi, idáig ezen vésztől megkíméltetett, legalább a vész sehol hivatalosan nem constatáltatott. Történt azonban, hogy a múlt évi augusztus hóban a diószegi vinczellér-képezde igazgató-tanára 11 tanárjelölttel és több érmelléki nagyobb szőlőbirtokossal elmentek Peérbe, hogy ott a vész kiterjedését és a phylloxera pusztítását tanulmányozzák. Azou alkalommal, ott oly szomorú körülményeket találtak, a melyeket, hogy teljesen hű legyek, bátor leszek az ő jelentésökből felolvasni, a mint maguk nyilvánosságra bocsátották, később mindnyájan sajátjoknak fogadták és mind a 12-en, a kik jelen voltak, aláirtak. A jelentés következőleg szól: „A peéri szőlőhegyeken a phylloxera hajmeresztő gyorsasággal pusztít. Tavaly még alig 10 négyszögöl területen észleltetett nagyobb mérvű pusztítás, ma már több mmt 10 kat holdat tevő területen meredeznek a szemlélő felé a teljesen megsemmisített szőlőtó'k leveletlen száraz tönkjei. De sokkal borzasztóbb a vész gyors terjedésénél ama közöny, melyet a községi elöljáróság, valamint Szilágymegye hatósága taimsít. A vész terjedésének s a pbyllora elhurczolásának meggátlására semminemű intézkedések nem tétettek. A szőlőkbe s azokból ki szabadon járhat, kelhet minden ember, vihet onnét szőlőlevelet, vesszőt, venyigét, karót, bárhová, bárki, a a mennyit akar, sehol egy őr, sehol semmi figyelmeztetés, árok vagy kordon, mely a vészt akadályozná. Még a pásztorok sem törődnek semmivel." stb. stb. Minthogy ezt a szakközegek irták alá, 12-en, a kiknek nevével szolgálhatok, nagyon j természetes, hogy az alsó Érmeilék birtokosságát ezen közlemény felrázta. Megrémültek a vész közelségén; megrémültek annyival inkább, mert Peért Szalacstól egy alig 200—300 méter szélességű völgy választja el és hangoztatták, hogy talán az északról bevonuló széláramlat volt az, mely a phylloxerát eddig elterelvén, némi segítségére jött az alsó Érmelléknek. Folyamodtak azután Biharmegye köztörvényhatóságához és kérték az ügy orvoslását. Biharmegye évnegyedes őszi ülése kiküldte e tekintetben a mihályfalvi szakasz szolgabiráját, a ki, magántudomásom szerint, kiküldésében el is járt. Biharmegye törvényhatóságához a szomorú helyzet constatálása tel is terjesztetett, azonban nézetem szerint Biharmegye itten nem segíthet; nem segíthet először azért, mert a vészes terület nem is Biharmegye, hanem Szilágymegye területén fekszik s másodszor azért, mivel maga e völgy épen a két megye közti határt képezi. Annálfogva, miután a megyétől az illetők által kért orvoslat nem várható, meggyőződésem szerint nagyon eljött az ideje, hogy országosan történjék ebben a tárgyban intézkedés, annyival inkább, mert az alsó Érmellék még érintetlen levén, országos tőke, több millió értékű vagyon és sok ezrek kenyérkeresete van ott ezen vész által megtámadva. Ezen szempontból bátor vagyok én az illető birtokosok nagyobb része által felhivatva, e tárgyban a t. minister úrhoz a következő interpellátiót beterjeszteni. (Halljuk!) „Interpellátió a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi t. minister úrhoz. Minthogy általánosan ismert és ugy hivatalosan mint szakszerűen konstatált dolog, hogy az úgynevezett „felső-érmellék"-en, vagyis a Szilágymegye Peér és szomszédos községek szőlőhegységében, a phylloxeravész már régibb idő óta pusztít s keletfelé folytonosan terjed; továbbá minthogy tudva van az, hogy az érmelléki hegységnek legbecsesebb részén, az úgynevezett „alsó-érmellék"-en vagyis a székelyhid-diószegi részen, a vész idáig még nem mutatkozott, noha ez a hegyrész, Szalacs községénél kezdődvén, az inficiált résztői csak egynehány száz méternyi szélességű völgy által választatik el; továbbá minthogy szakemberek által elfogadhatónak nyilváníttatott az a feltevés, hogy a vész azért nem csapott még idáig át, a peéri részről, a a szalacsi részre, mivel az elválasztó völgy északnyugotnak nyilva, a széljárásnak van kitéve, tehát ennek folytán, a phylloxerának szárnyas alakja eltereltetik; és végre minthogy ily természetes körülmények között az ép hegységnek inficiálása leginkább csak a forgalom, vagyis áthurczolás által történhető, e
