Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.
Ülésnapok - 1881-108
360 108. országos ülés május 22. 1882. védelmezi. Én tehát ismétlem, hogy a határozati javaslatot nem fogadom el és az összeget megszavazom. {Helyeslés jobbfelöl.) Szalay Imre: T. ház! (Halljuk!) Mielőtt reflectálnék azokra, a miket az előttem szólott t. képviselőtársaim elmondottak, engedje meg a t. ház, hogy egy rövid történeti visszapillantást vessek a múlt évekre. Alig néhány éve annak, hogy kiküldettem Törökországba, hogy onnan az úgynevezett szófiákat Magyarországba meghívjam, mint szívesen látott vendégeket. Ezen meghívás nem egyes t pártok müve volt, hanem az egész országé. Ok a meghívást elfogadták, megköszönték s velünk együtt Magyarország felé indultak. Álig értünk a haza határaihoz, oly lelkesedéssel fogadtattak majdnem minden vasúti állomáson s ott, a hol megállapodtak, melyhez hasonlót nem mutat fel a történelem, melylyel a fejedelmeknek bármi fényes bevonulása — mivel azt nem mindig fogadja igaz szívből jövő lelkesedés — össze sem hasonlítható, (ügy van! a szélső baloldalon.) Tüntet ésszerű éljenzések fogadták vendégeinket, nemcsak háladatosságból a menekültjeinknek 1849-ben iryujtott védelemért, hanem Magyarországnak jól felfogott érdekében is. És azon tudatban, hogy nekünk ezen védbástyára szükségünk van, ezen tudatban lett oly általánossá az a lelkesedés; ezen tudatnak adtak kifejezést nem csak egyes emberek, hanem Magyarország törvényhozó testülete is akkor, midőu indítványomra a törököknek egy bankettet rendezett, a melyen parlamentünknek egyik legelőkelőbb tagja, Jókai t. képviselőtársam avval az ő igazán szép, magyaros beszédjével üdvözölte őket és lelkesült azon eszméért, mely akkor egész Magyarországot átjárta. Ezeket, tisztelt ház! csak azért hozom elő, (Halljuk!) mert ebből talán azt a következtetést lehetne kivonni, hogy mi Törökországnak segítségére mentünk az orosz nagyhatalom terjeszkedését megakadályozandó és mikor látta a tisztelt ministerelnök nr s a kormány, hogy ez a kivánság az egész nemzetet mintegy áthatotta, ismét szokott taktikájához folyamodott: a ferdítésekhez, hazudozásokhoz. Elnök: Kérem a t. képviselő urat, a parlamentben nem szokás ilyen kifejezéssel élni. (Helyeslés a jobboldalon.) Szalay Imre: Hát az igazat nem mondáshoz. Elnök: Arra figyelmeztetem, hogy a kifejezésekben tessék óvatosnak lenni. Szalay Imre: Itt a képviselőház tagjai közt igen szépen el volt terjesztve azon mondás, hogy: „Várjatok csak, azt várjuk, hogy Oroszország belemenjen Bulgáriába a Dunán át, akkor fogunk mi segítségére menni a töröknek és mint egy egér csapdában, úgy fogjuk ott meg az oroszt." Hogy mennyire hitte a nemzet, hogy fogunk a törökön segíteni, megmatatta először már az, hogy ott Erdélyben egy mozgalom indult meg, (Halljuk!) melyet az árulás meghiúsított ugyan, de nem találkozott egész Magyarországon egyetlen ember sem, a ki azon mozgalom kezdeményezőit, vagy részeseit legkevésbé is hibáztatta volna, sőt inkább mindenki dicsérte, mert tudjuk, hogy az hazafias kötelesség is volt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De legecclatánsabb példája ezen kivánság általános voltának az, hogy midőn az esküdtszék Verhovay t. képviselőtársamat egy czikkeért felelősségre vonta, őt 10 szavazattal kettő ellen a kassai toasztért fölmentették. Ezeknek elmondása és bebizonyítása után áttérhetek azon okokra, a melyek a nemzetet akarata ellenes politikára kényszerítették (Halljuk!) és ez: „Die Politik meines Hauses." (ügy van! a szélső baloldalon.) Világosítsuk meg ennek a történetét. (Halljuk!) A. legrégibb időktől fogva a történelem adatai rendelkezésünkre állanak. Az osztrák uralkodóház politikája mindig az volt, egyes nemzeteket mások ellen feluszítani és . . . Elnök : T. ház! Ne méltóztassék oly térre menni, a melyre való lépés a parlamentben nem szokái-os. (Helyeslés a jobbloldaJon.) Itt Magyarországon minden kormány, mely a parlamenti többségből a kormány padjaira kerül, felelős azon politikáért, melyet követ. (Helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon: Elfogadjuk a magyarázatot!) Ne méltóztassék senkit a házon kivül keresni, mint olyat, ki a követett politikáért felelős lenne. Itt van a házban a kormány, a ki feleljen és a ki felel is! (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Szalay Imre: T. ház! Miután én a történelemre való visszapillantással kezdtem beszédemet, világos, hogy én nem a mostaniakról, hanem a régiekről beszélek. Beszédem folyamán majd szerencsém lesz a mostani kormányra is rátérni. Ezen nemzetiségeknek egymással való összeveszítése, egymásra uszítása, ebből állt azon politika, (ügy van! a szélsőbalon) Elnök: Ne méltóztassak oly kifejezéseket használni e házban, melyek egészen szokatlanok. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ez magyar kifejezés.) Szalay Imre: Tehát egymás ellen ingerelte.És épen ezen politikának vívmányaként látjuk mi azt, hogy most újra, mintha nem volna elég nemzetiségMagyarországban és Ausztriában még egy új nemzetiséget is— a mohamedánt is akarják hozzácsatolni
