Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-108

május 22. 1882. 3gg 108, országos ttléf sajnálatát fejezte ki, hogy a bizottságban a közös pénzügyminister ur a részleteket nem adta elő. Én értem, hogy ő némileg nehézségben volt az iránt, hogy azokat előadja, de én azt felette sajnálom. Mert azt hiszem, hogy ezen erődítésetet egész részletesen előadta volna, a competenkia kérdése nagyon is lisztáztatott volna. Hiszem, hogy talán megengedhető, ennek daczára, hogy e tekintetben néhány adatot felemlítsek és hivatkozom azon t. képviselő urakra a másik oldalon, a kik azon adatokat, melyeket előterjesztettem, épugy tanulmányozhatták, mint tanulmányoztam én. Azon térképen, melyet nekünk adtak, kétségtelenül a képviselő urakat is, mint engemet is, meglepett egy dolog, t. i., hogy mindazon erődítések, melyek ott vannak, összeköttetésben állanak egy névvel, mely a hivatalos bulletinekben és másokban is az egész mozgalom és lázadás alatt szerepelt. Mi volt azon terveknek egész irányzata, a mint az a térképekből és egész nyilatkozatokból és magyarázatokból kivehető? Van egy sorozata az erődítéseknek, mely Dalmátia- és Krivosjétől a montenegrói határ mentében megy és azon különféle helységeket, melyek a felkelésben szerepelnek érinti, azaz a lehetőséget megadja arra, hogy a katonaság ott magát fentartsa. Ott van Bilek, Graczkó, Nevezinye, Csemerna, Stolacz, mindazon helyek, melyek a bulletinekben szerepelnek. Van azután egy másik vonal, mely hasonlóképen beljebb nyugatról kelet felé vonul, mely Mostartól indul meg és a Narenta völgye felé megy egészen Fócsáig. Van egy országút, a mely Szerajevótól Fócsáig vonul. Méltóztassanak visszaemlékezni, hogy midőn a mozgalom megindult, hol volt a nehézség? Ott, hogy sikerült azon magaslatokat, melyek e kettő közt vannak, elfoglalniuk, ugy hogy az összeköttetés Szerajevó és Fóesa közt meg voK szakítva és nincs más út, mely az összeköttetést fentartsa. Tehát véleményem szerint ezen utak katonai természete, mely az egész megszállással összeköttetésben van, alig tagadható. A ministerelnök urnak az occupátió és administrátió közti megkülönböztetése tehát nem szavakba]), de tényeken alapul. {Halljuk!) Ha méltóztatnak visszaemlékezni az első foglalásra 1878-ban, akkor talán e tekintetben a különbséget nem fogják oly feleslegesnek tartani. Midőn Jovanovits bevonult, neki dolga csakis azon csekély mohamedán elemmel volt, mely Mostar és Stolácz közt összegyűlt; neki azon elemmel, mely ott most lázong, semmi dolga nem volt, mert legnagyobb része azon vidéknek azon időben Montenegróhoz tartozott. A fegyverfogható férfiak a montenegrói seregnek részét képezték két három év óta. Ezek az emberek visszajöttek, de hogy? Lehet mondani egy bizonyos, nem mondom egyezménynyel, de kedvezménynyel. Ezeknek lefegyverzéséről vagy azon részeknek katonai megszállásáról szó sem volt. Ennek következménye, hogy a mostani megszállás, nem mint említtetett egy második, hanem az első occupátió. Méltóztassanak visszaemlékezni a mozgalom keletkezésére. Mi volt annak jellege kezdetben? Az, hogy ezen vidékek, a melyeken az erődítések terveztetnek, nem voltak kezünkben. Bírtunk ott egy-két karaulát, hol gendarmok voltak, ezeken kivül semmi egyebet. Ezeket nagyrészt vissza kellett vonni és míg a nagyobb csapatok megérkeztek, a lázadás befészkelte magát, a melyet le kellett verni azért, mert ez katonailag sohasem volt elfoglalva. Azt hiszem, ha ebből a szempontból vizsgáljuk a részleteket, azon meggyőződésre jutunk, hogy a középítményeket investitióknak nevezni aligha lehet. A mi a hatáskört illeti, a ház ezt a magyarázatot adhatja a nélkül, hogy ez irányban veszélyes praecedenst állapítana meg, mert a delegátió csak kifolyása az országgyűlésnek és mert az országgyűlésnek jogában és hatalmában áll a delegátió abbeli túlkapását minden egyes esetben megakadályozni. A mi a második határozati javaslatot illeti, ez sokkal fontosabb. Kétséget sem szented, hogy az áldozatok, a melyek az utolsó időben tőlünk kérettek, figyelmünket nagyon, de nagyon is ezen ügyre vonhatják. Nekem a határozati javaslatokra nézve általában egy alaki kifogásom van. Jók voltak azok a gravaminális országgyűlések alkalmával, a melyeken csak beszélni lehetett és a törvényhozó testületek nem igen cselekedhettek. Én a parlamentáris kormányt egészen másképen fogom fel. A törvényhozó testületeknek bizonyos tekintetben cselekedniük is kell. Nekem az az egy nehézségem volt, hogy ezen határozati javaslatnak czélzatát, ezt a kibonyolódást, őszintén megvallom, nem értettem egészen tisztán. Mert utoljára a kibonyolódás jelenthet mindent. A kibonyolódás jelentheti azt is, hogy az financiális és egyébként véleményem szerint nem is tartható politikai helyzetnek véget vessünk, de jelentheti azt is, bár indirect formában, a mit az igen t. függetlenségi párt javasol, t. i. hogy kivonuljunk Boszniából. Én őszintén megvallom, hogy Szilágyi t. képviselő ur felszólalása engem abban a hitben ringatott, hogy ő az első értelemben veszi a határozati javaslatot és ennek, megvallom, nagyon örültem, mert azt hittem, hogy ezen a téren találkozhatunk; azonban Apponyi t. képviselő urnak magyarázata némileg azt mutatta^ hogy határozati javaslatát inkább abban az értelemben kell venni, melyben azt a t. függetlenségi párt veszi. És e tekintetben megvallom, hogy én ezt a határozati