Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-108

108. országos ütés május 22- 1883. 349 tartományokban tarthatatlan ; nem lehet ilyen bnreaucratiával, a mely nem tud az ottani primitív viszonyokhoz alkalmazkodni, Bosznia-Herczegovinát tovább kormányozni és még nehézkesebb, mint kettős állami gépezetünk, Boszniát és Herczegovinát tovább kormányozni; nem lehet ott rögtönitélőszékekkel, tömeges kivégzéssel tartós rendet csinálni; nem lehet minden évben lázadást leverni, 70,000 katonát Jött összpontosítani és adósság utján felvett milliókat elkölteni. Nézetem szerint csak egy komoly alternatíva áll előttünk: vagy odaadjuk Bosznia-Herczegovinát Szerbiának, kereskedelmi érdekeinket biztosítván; vagy, ha ez nem tetszik, annectáljnk a két tartományt a porta beleegyezésével és a német szövetségnek oltalma alatt. Ha ezt tesszük, akkor Bosznia-Herczegovinára nézve oly kormányzat lesz szükséges, mely az ottani primitív állapotoknak megfelel, mely egykor a szerbeknek Törökországból Magyarországba való áttelepedésekor is jónak bizonyult és a magyarországi szerbeket a civílisatió magasabb polczára emelte. Akkor ideje lesz az agrár kérdés megoldásának is. De ez még nem lesz elég. Valamint Mária Terézia s második József a törököktől visszabódított Délimigyarországot német colonistákkal betelepítették és császári királyi biztosok UJmban, Frankfurtban és Kölnben működve, Svábország-Elszász-Lotharingia- s a Pfalzból gyarmatosokat kerestek, ugy a korona most is előbbutóbb kénytelen lesz gyarmatosokat Németországból behívni Bosznia- és Herczegovinába, hogy monarchiánknak ezen tartományok birtoka biztosítva legyen. De erre nem csak a német kormánynak barátsága szükséges, hanem a német népnek barátsága is. És ez nem lesz megnyerhető soha sem a magyarosítás mellett. A német nép csak akkor fog belenyugodni fiainak letelepedésébe monarchiánk területén, midőn ezeknek biztosítva lesz nemzetiségüknek fentartása és fejleszthetése a községben, közigazgatásban, jogszolgáltatásban, egyházban és iskolában. Németországban a nemzetiségi öntudat felébredt. Egy nagy nemzet sem emlékszik örömest vissza saját megaláztatására, azon időre, melyben a német nép saját keblében mindazt, a mi idegen, nagyra, mindazt pedig, a mi német, kevésre becsülte, azon időre, melyben német fejedelmecskék saját alattvalóikat adták el idegen államoknak „Kanonenfutter" és úgynevezett „Völkerdtiuger" gyanánt. T. ház! Tévednek azok, kik azt hiszik, hogy azon Németországban támadt mozgalmat legkönnyebben ugy lehetne ellensúlyozni, ha hivatkoznak arra, hogy a magyarországi németek magyar ajkúakká akarnak válni s nem kívánnak osszetévesztetui az erdélyi szászokkal és más németekkel, hogy a német szülők nem akarják gyermekeiket német ajkúaknak nevelni s hogy nincs a világon és különösen Magyarországon nemzet, mely olyan hirtelen és olyan szívesen veszti el nemzeti tulajdonságait, mint a német. Ezen állítás, ha igaz, csak táplálná azt a németországi mozgalmat. Mert a német nemzet csak saját szomorú múltjának nyomait látná a magyarországi németség hanyatlásában. És Németországban jól tudják azt is, hogy Magyarországon nem volt ez mindig ugy, hanem voltak idők, melyekben a magyarországi németek büszkék voltak s\ját nemzetiségükre, mint bizonyítja azt Buda városának joga, mely szerint főbiró csak német lehetett, mint bizonyítja az is, hogy Mátyás király németül irt a pozsonyiakhoz és bizonyítja az is, hogy a felvidéki városok német polgárai inkább kivándoroltak, minthogy elhagyták volna nemzetiségüket és hitüket. Ha ma a magyarországi németek nemzetiségi érzülete megváltozott volna, hogyan történhetett ezen változás? és talán ennek nem-e az az oka, hogy a német ifjú tanuló Magyarországon csak magyarul képezheti ki magát a közép- és főiskolában, hogy csak tökéletlenül tanul németül és azért csatlakozik inkább a maizyar fajhoz, miután annak nyelvét jobban tudja? Ilyen tüneményeket aggály nélkül nem nézhet a német nemzet, melynek fiai minden évben ezrenkint vándorolnak ki a világ minden részeibe. E német kivándorlóknak nem szabad azon meggyőződéshez jutniok, hogy egészen mindegy, ha a német család már az első nemzedékben elveszti jellegét. Magyarországon pedig a szepesi ugy mint az erdélyi szászoknak, a dél- ugy, mint a nyugotmagyarországi németeknek már letelepedésüknél lett biztosítva anyanyelvük gyakorlása és fejleszthetése. Ez a régi magyarországi colonisták joga. Tisztelt ház! Bosznia és Herczegovina elfoglalása monarchiánkat még inkább, mint földrajzi és ethnografiai viszonyai, belesodorta a keleti bonyodalmakba. Az kétségtelen. De azt merem állítani, hogy monarchiánkra nézve a helyzet csak azért oly veszedelmes, mert a keleti kérdés összebonyolódott a nemzetiségi kérdéssel. Mind a két kérdés, a keleti és nemzetiségi kérdés egymással szoros összefüggésben van. A keleti kérdés addig nem lesz megoldható, mig monarchiánkban és különösen Magyarországon a nemzetiségi kérdés nem oldatott meg az igazság és méltányosság értelmében. Szerbiától és Bulgáriától nem lehet követelni, hogy igazságosan bánjanak a másnyelvű nemzetiségekkel, mig Magyarországon a magyarosítás az állameszmével azonosittatik. Hogy mennyire távol esik az országtól hazánkban a mostani rendszer, azt legjobban