Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.
Ülésnapok - 1881-107
107. országos ülés május 20. 1882. O^A tegnapi beszédében határozottan kimondja, hogy erőszakkal uralmunkat ott tartósan fentartani nem lehet és hogy, miután más erkölcsi basis nincs, miután csupán délszlávok vannak ott, csupán délszláv eszmével lehet ott uralkodni és eszméjét mindjárt eoncret javaslatban is összegezte, megelőzvén azt, a mit a ministerelnök úrtól kért, hogy t. i. adjuk át a horvátoknak. (Derültség bal/elől. Jókai Mór fejével tagadólag int.) Ha nem ezt értette akkor í. képviselő ur, nem tudom, mi volt értelme annak, a mit mondott. Mert határozottsággal azt mondta, hogy ő a horvát országgyűlésnek kisebbsége által intézett qualificálhatlan megtámadásból győződött meg a horvát nemzeti pártnak nagy inteliectuális és politikai értékéről és ezen meggyőződése oda vezeti őt, hogy a boszniai kérdés megoldását Horrátországra bízzuk. Már most ennek vagy semmi értelme nincs, vagy az az értelme van, mint Boszniának Horvátországhoz csatolása, vagy Horvátországnak Boszniához csatolása; tehát vagy a magyar korona egységével szemben nem egészen kielégítő magatartást követő résznek veszélyes erősítése, vagy a magyar korona területének csonkítása képezi az irányzatot. (Elénk helyeslés balfelol.) És ezen jelenségekből a t. ministerelnök ur, valamint másokból meggyőződhetik arról is, hogy mi itt nem rémítgetünk, midőn azt fejtjük ki, hogy mily veszélyt tartalmaz Bosznia az országra nézve minden irányban. Elég volna talán arra hivatkoznom, hogy ily irányeszmék a képviselőház körében, a melynek megelégedését óhajtja a ministerelnök ur leendő tervével megnyerni, felmerülnek. De hogy Boszniát, a nélkül, hogy oly roppant tényezővé felfújják azok, a kik a monarchia hatalmi állásának sarkkövét látják benne, mégis nagy veszélynek tarthatjuk, arra nézve Jókai t. képviselőtársam beszéde egy igen találó hasonlatot tartalmazott. 0 t. i. elmondja nekünk azt, hogy Hollandia magát a tenger árjai ellen mily töltésekkel védelmezi és hogy ezen töltéseket minden 20 évben át kell idomítani, újból felépíteni, mert a mit a tenger árjai meg nem rongálhatnak, megrongálja azt az a kis féreg, a mely azokon rágódik és mely az anyagot, a melyből azok építve vannak meggyöngíti, mig az végre hasznavehetetlenné válik és mással pótolandó. Ez egyik illustratiója annak t. ház, hogy sok oly tényező, a mely jóban hatálytalan, a mely jóban nem fejthet ki hatályosabb következéseket és támaszt nem nyújthat, rosszban és a kár előidézésére lehet igen hatalmas. (Helyeslés halfelöl.) És azon férget, mely a hollandiai töltéseket, melyek a tenger árjának ellenállának, megrongálja, ezen férget t. ház — tanuja ennek a jelen vita — érezzük, hogy hogyan rágódik és hogyan rontja a mi alkotmányunk százados viharokat kiáll ott falait. (Élénk felkiáltások: ügy van\ Ugy van\ a bal- és szélső balon.) A mi direet támadások által el nem volt érhető soha, hogy Magyarország alkotmányának biztosítékai valamelyikéről lemondjon, hogy Magyarország azon törvényes alapról lemondjon, mely fennállásának erejét és alapját képezi; az most lassanként a lefoszlásnak, a megrágattatásnak van kitéve, ha annak idejében útját nem álljak. (Elénk felkiáltások. Ugy van\ Ugy van! a bal- és a szélső balon!) Egy másután fokról fokra, lépésről lépésre, egyik delegátióról a másikra, egyik országgyűlési cyelusról a másikra lejebb megyünk alkotmányos biztosítékaink megóvásának komolyságában. (Élénk felkiáltások: Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső balon.) Az 1879-ki delegátió, albizottságának jelentése folytán, még egyhangúlag elhatározta azt, hogy a hadügyminister azokon, a mik a hadseregnek élelmezésére, ruházására tartoznak, túl nem mehet, hogy beruházások eszközléséről, legyenek azok bár katonai elhelyezések, gondoskodni nem feladata, hogy ezekre neki a delegátiótó] hitelt kérnie nem is szabad. Az i882-ki delegátiónak már nincsenek ilyen scrupulusa? (ügy van! Ugy van! a bal' és szélső baloldalon) és az 1882-ki országgyűlési többség vezére szótári magyarázatra támaszkodva, (Felkiáltások balfelol: Igaz! Igaz!) üres scrupulusoknak nyilvánítja azokat, mikhez az 1879-ki delegátió még ugy ragaszkodott, hogy annak még többsége is szembe szállott azon kormánynyal, melyet különben minden dologban hiven követ. (Ugy van! a bal- és szélső balon.) Ha ez nem fokról fokra, lépésről lépésre való süíyedésnek a képe; ha nem képe azon rongálásnak, melyet a viharok nem, de féreg rongálás előidézhet : (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) akkor nem tudom, hogy hol lehet található. (Élénk helyeslés a bal- & szélső balon.) De a t. ministerelnök ur mindazok által nem érzi magát indíttatva arra, hogy a Bosznia és Herezegovina irányában követendő politika alapelveit a ház előtt kitárja; nem érzi magát indíttatva arra, hogy feleljen arra a komoly kérdésre : lehetseges-e Boszniát és Herczegovinát fentartani és kormányozni csekélyebb áldozatokkal, mint a melyeket a f. évnek példája felmutat ? Vájjon nem fokozódnak-e az áldozatok emberben és pénzben addig, hogy azok súlya alatt összeroskadunk? Ezen kérdés fejtegetésébe a ministerelnök ur nem bocsátkozott. Pedig erre nézve épen saját pártjának padjairól a legkomolyabb felhívásokat kapta. Nem csak magának a dolognak érdemében lévő motívumok hozattak fel, hanem felhozattak olyanok, melyek majdnem lehetetlen, hogy meg ne találják az utat az ö szivéhez. (Halljuk! Halljuk!
