Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.
Ülésnapok - 1881-106
g4 106. országos ülés április 19. 1882. hogy mindenki visszaemlékezzék rá és kénytelen legyen megvallani: ez igaz, ez igy volt. De nemcsak ezt hamisítják meg, hanem meghamisítják még azt is, a mi a kormánypadokon történt. (Halljuk!) Az igen t. ministerelnök nr tegnapelőtti beszédében kétségbe vonta, hogy ő valaha azon a széken mondott volna olyasmit a keleti kérdésre nézve, a miből azt lehetne következtetni, hogy ő nem akarta Bosznia occupatióját. Hát miután épen Jókai t. képviselőtársunk, (Halljuk!) ma Szilágyi Dezső t. barátomnak szemére lobbantotta nagy feledékenységét, engedje meg, hogy én őtet is, a ministerelnök urat is kizavarjam az ő feledékenységükből. (Halljuk!) Emlékezzünk vissza t. ház a multakra. Minálunk ez a kérdés nagyobb mértékben legelőször akkor fordult elő, mikor a hires 60 millió lett kérve az előre nem látott rendkívüli hadiköltségekre. 1878. május 9-éu terjesztette be Széll Kálmán t. képviselőtársunk,: akkori pénzügyminister, azt a törvényjavaslatot. Érdekes magát a szöveget is fölolvasni, mert az igen jellemző; nem ő reá egyénileg mondom, mert hiszen osztozom Horánszky t. barátomnak azon véleményében, hogy bizony velünk együtt 8 is megcsalatott, hanem azon mystificatió jellemzéséül, a mely ezen dologban kezdettől fogva a mai napig irányadó a kormánykörökben. Az akkori pénzügyminister ur azt bejelentvén, azt mondja: „T. ház ! Van szerencsém benyújtani a közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottságok által előre nem látott rendkívüli hadiköltségekre megszavazott 60 millió hitelből Magyarországra eső összeg fedezéséről szóló törvényjavaslatot; méltóztassék ezen törvényjavaslatot véleményadás végett a pénzügyi bizottsághoz utasítani." Az elnök akkor Ghyczy Kálmán volt, a ki rendkívüli scrupulositással ismételni szokta volt a törvényjavaslatok egész ezímét. Itt van idéző jelek között és benne van még mindig, hogy „előre nem látható rendkívüli hadiköltség". A mikor a pénzügyi bizottságban tárgyaltuk ezen törvényjavaslatot, kértem a bizottságot, hogy hagyjuk ki e pár szót „előre nem látott", mert én úgyis előre látom, hogy mire való ez a költség. És csakugyan bele is nyugodtak, mert hiszen a t. túloldal, az ilyen formai dolgokban nagyon engedékeny szokott lenni. Hogy az akkori t. pénzügyininister ur nem látta előre, ez csakugyan meglepő dolog, mert abban a helyzetben volt, hogy ő egyenes kérdést intézzen s igy magának a tényekről tudomást szerezzen. De tény az, hogy ő maga beterjesztette ezen ügyet, mint előre nem látható dolgot, daczára annak, hogy az összes nemzet már tudta és az | ellenzék is tudta, hogy mi készül. (Tetszés a | szélső baloldalon.) Megindulván a vita május 10-éii, akkor a ministerelnök ur a következőket mondotta. (Halljuk!) Először is azonban azt jegyzem meg, hogy a ministerelnök. ur tegnapelőtti beszédében tiltakozott az ellen, hogy ezen 60 millió erdélyi erődítésekre lett volna kérve. Azt mondotta, hogy ez ferdítés, nem idéznek hiven, mert hozzá tette azt is, hogy kis „részben". De ezt csak mellékesen megjegyezve, (Halljuk!) miként indokolta ezt akkor, (Halljuk!) azt mondta: „Egyszerű és rövid leszek, mert hisz azt gondolom, hogy egyes pontok megjelölését senki tőlem nem fogja kívánni. Kéretik ez a monarchiának déli és délkeleti részein eszközlendő oly csapatszaporításokra, a melyek muíhatlauul szükségesek arra, hogy minden viszonyok között biztosítva legyen a monarchia meglepetések ellen", tehát egyenesen a betörések ellen. Megint citálom „egyedül ez, semmi egyéb a czél." De nem akarok több időt rabolni a t. háztól Abból is, a mit most felolvastam, bőségesen kiderült az, hogy a ministerelnök ur egyenesei! arra mondja szükségesnek a kívánt pénzt, hogy erődítsünk azért, hogy a monarchia meg ne lepettessék s ezt í 878. május 14-én tartott beszéde folyamán ismételve és ismételve felhozza, sőt van egy passus, mely oly világosan arra ezéloz, hogy ezen készülődések az oroszok ellen használandók fel, hogy itt a házban mindenki ugy értelmezte és ma sem lehet máskép értelmezni, mint hogy a kormány arra kérte a 60 milliót, hogy minden perczben készen legyen a muszka ellen. Megmondja: „A kormány, ma is óhajíja és reményű is békés uíon érvényesíthetni az érdekeink által parancsolt kívánságainkat ; még is azt tartom, hogy igenis ez irányban a végett, hogy bármint forduljon is a koczka, a monarchia és ebben hazánk határai ellenséges meglepetéseknek kitéve ne lehessenek, intézkedni szükséges. És azon intézkedések megtétele, melyek ez irányban Erdélyben szükségesek, nemcsak részét képezi azoknak, a melyek miatt ma a hiteleknek megszavazása kimondatik , de — megmondom egyenesen — (Halljuk!) hogy a teendőknek oly részére nézve, melyek valamivel több időt vesznek igénybe, jelesen az erdélyi szorosoknál teendő munkálatokra nézve — és itt azon meggyőződésben vagyok, hogy nem lehetséges, hogy ezért az absolutoriumot bármikor meg ne adja a törvényhozás — már is megtörténtek az intézkedések." Tehát nem harmadsorban, nem kis részben, hanem világosan meg van mondva, hogy: „jelesül az erdélyi szorosoknál". (Ügy van! a szélső haloldalon.) Ennyira kiszámította a mystificatiót: erre nincs más szó, hogy a felizgatott közvéleményt tévútra vezesse. És mint rendesen, a mit maga a
