Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.
Ülésnapok - 1881-106
106. országos ülés május 19. 1882. 303 ttizzel-vassal pusztítunk, barbarismust követünk el. Hát l. képviselőház, azt természetesen nem kívánhatja senki, hogy azokat, a kik a mieinknek orrát, fülét levágják, mint szabadsághősöket keblünkre öleljük; de hogy hogyan lehet barbarismusról beszélni ott, a hol senkinek nemcsak baja nem történt, a ki tettleg ellent nem állt, hanem a hol a békésen maradó lakosságot a mi fegyvereink őrizték a rablók és felkelők durvaságai ellen és midőn ott, a hol a lázadás nagyja már elnyomatott, amnestia publicáltatott, mely nem vett ki mást, mint egy néhány vezért es azokat, a kik maguk a mi embereinken vagy másokon ilyen brutalitásokat követtek el : azt én megfogni képes nem vagyok. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Nem akarok az ezt felhozott képviselő uraknak, épen Polit t. képviselő urnak is, a kancsukák hazájáról beszélni; nem, ott van a világ két legműveltebb népe, vagy legalább a világ legműveltebb népeihez tartazó két nép — inert más néptől sem akarom ugyanazon fokát a műveltségnek megtagadni •— ott van az angol és franczia nép. Tessék elolvasni egy-egy ind lázadás elnyomásának történetét. Tessék elolvasni az Algírban történteket; tessék nézni a barlangok szájában rakott tűznek füstjével megfojtott családokat és akkor tessék aztán szemben ezekkel merni állítani, hogy a magyar-osztrák monarchia részéről barbarismus követtetett el. (Helyeslés jobbfelöl.) Én, t. képviselőház, helyeslem, hogy nem követtetett el ezekhez hasonló. Csak azt nem fogadhatom el, hogy midőn nem követtetett el, akkor mégis épen mi állíttassunk oda mindenek között, mint a civilisatióval ellenkező barbár tények elkövetői. (Helyesles jobbjelöl.) Szilágyi Dezső igen t. képviselő ur beszédje folyamában többször hivatkozott egyfelől arra, hogy itt minden párttekintet nélkül kell a dolgokat megítélni és határozottan nyilvánította ugy ez alkalommal, mint máskor, hogy ő a közjogi alapnak a hive, ő azt bántani nem akarja, sőt panaszai egy részének talán épen az az oka, hogy az eljárás által, mely követtetik, a közjogi alapot magát látja veszélyeztetve. Hát t. ház, én megvallom, hogy miután ezekben kétkedni nem akarok, ha a pártszempont is, legalább a párt taktikaiszempont is nem vezette: tőle, mint a közjogi alap hívétől meg nem foghatom, hogy a competentia kérdésében argumentatiójának összes erejét, melyet oly fényesen hallottunk kifejteni tegnapelőtt, nem érvényesítette a delegátióban. Szólott a competentia kérdésében, szavazott is, de már akkor utalt arra, hogy a bővebb fejtegetést más térre hagyja. És megmondom, hogy ezen miért csodálkozom? (Halljuk!) Csodálkozom azért, mert ha a delegátióban sikerült volna neki argumentatiójának hatalmával — mert mondom ott igy nem próbálta — a delegátió többségét meggyőzni arról, hogy ezen összegek megszavazására nem competens, a mire azonban, hogy competens volt, később kifejtem, akkor lett volna mód, minden nagyobb baj, nagyobb complicátió nélkül a dolgot kiegyenlíteni. Egyik vagy másik delegátió meggyőzte volna a másikat, vagy ha nem is, jött volna létre oly határozat, melyet egyik delegátió competentiáján kivül esőnek tartott volna ; és lett volna mód megoldást találui és keresni minden nagyobb alkotmányos bonyodalom nélkül a monarchia két állama között. De kérdezem tőle, hogy vájjon, ha beállana bármikor azon eset — most, hiszem, nem fog beállani — hogy a két delegátió által egyhangúlag elfogadott és már szentesített határozatban megállapított kiadásokat, melyekre nézve az egyik törvényhozás a competentia alapján a fedezetet meg is adta, a másik törvényhozás elvetné: nem következnének-e ebből oly alkotmányos bonyodalmak, melyeket megelőzni igyekezni mindenkinek, a kit csakis a közügy érdeke és nem párt taktikai szempont vezet, kötelessége? (Elénk helyeslés jobbfelöl. Mozgás halfelöl) Ott kellett volna tehát argumentatiójának összes erejét kifejtenie, a hol ha győz, bonyodalom nélkül viheti keresztül akaratát és nem oda reselválni, a hol ha győzhet, ez már csak bonyodalmak árán történhetnék. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) De természetesen arra, hogy itt e házban és a házon kivül izgalom keltessék, egy szóval, párttaktika szempontjából, helyesebb volt ide tartani fönn a dolgot. (Ügy van! Ugy van! jobb felöl.) És előre megmondom, nem fogadom el a megfordítást, hogy igenis, ha ott kell elenyésztetni a competentia kérdését, miért nem tettük mi? Nem tette a delegátió többsége azért, mert meg volt arról győződve — a mint ki is fogom fejteni, — hogy teljesen saját compeientiájának jogkörében járt el. Már pedig teljesen igaz az, hogy minden törvényhozó testületnek jogkörét respectálni kell; és respectálni kell, a míg meglesz, a delegátióét épen ugy, mint a törvényhozásokét, mert máskép az egész dualisticas forma fennállása lehetetlenné tétetik, a mit pedig annak, a ki magát a dualismus hívének vallja, óhajtani nem lehet. (Helyeslés jobbfelöl.) Én magam is abban a nézetben vagyok, hogy a delegátiónak kötelessége lelkiismeretesen számot vetni, illetékes-e valamire, vagy nem és a legnagyobb scrupulositássaí járni el. De ez nem mehet addig, hogy ha a többség, jól megfontolva a dolgot, nem lát túllépést, scrupulositásból a kisebbség véleményének rendelje alá a magáét, hanem köteles megvédeni nézetét ott, köteles megvédeni nézetét itt. (Helyeslés jobbfelöl)
