Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.
Ülésnapok - 1881-105
105. országos ülés május 17. 1882. 287 zatot emésztet fel ez ideig is s fog felemészteni a jövőben is. Csanády Sándor {közbeszól)' Gyalázat! (Derültség a jobboldalon.) Kállay János: Hallottam, hogy egy időben, midőn a t. ministerelnök ur még helyet s politikai elvet nem cserélt, az egyiket a bársonyszékkel, a másikat az általa elitélt s kárhoztatott elvvel nem változtatta meg, azt monda; „Hogy '6 olyan magyar, mint az a folyó, melynek nevét viseli, mely e hazában születik s e hazában hal meg." Szép mondás és nagy reményekre jogosító volt ez — ezt mutatta az az óriási népszerűség is, minővel még pártrezér nem rendelkezett. — A nemzet nagy része bizoít és hitt — annál nagyobb s érzékenyebb volt a kiábrándulás és csalódás, (ügy van! a szélső balról.) Mivel a t. ministerelnök ur tettei a szék- s elwáltozás után, a Tisza folyót ugy tüntett ék fel, mikor áradás alkalmával városokat, falukat semmisít meg, vidékeket pusztít, vészt és kárt hoz a nemzetre s bele foly Ausztria legnagyobb folyójába; igy olvadt be a t. ministerelnök ur a házi politikába! mert az occupátió és annexió a magyar nemzet érdeke elleni politika, nem is osztrák politika, hanem házi politika, (Ugy van ! a szélső baloldalon) melyért képes volt a t. ministerelnök ur feláldozni népszerűségét pazaroltatni engedni nemzete vérét és vagyonát s képes lesz feláldozni önmagát. Ő érte ugyan Magyarország gyászt nem fog ölteni, (Derültség a szélső balon) a végeredmény pedig lesz két czímer kibővítve. Az egyik pontokkal szaporított korona, a másik koldustarisznya. Az első a t. ministerelnök ur, a második Magyarország ezímerét fogja ékesíteni. Mert arról meg van a t. ministerelnök ur győződve, hogy daczára a törvény szigorának s daczára annak, hogy a községi elöljárók és szolgabirák az adóbehajtásnál kifejtett eredménydús eljárásokért évenként elismerésbea s jutalomban részesittetnek, mily nagy mennyiségű adóhátrányok vannak. Ennek oka nem a fizetés nem akarás, hanem a fizetésképtelenség s hogy már ez ideig is a tőke van megtámadva s oly jószágokat is vesznek sok helyt az elösmerés és jutalom kiérdemlése végett árverés alá, melyek a törvény értelmében a végrehajtás alól mentesítve vannak. Czélszerű lenne, ha a t. kormány évről évre az adóvégrehajtások számáról egy kimutatást terjesztene a t. ház elébe, akkor a t. túloldal, azt hiszem, hogy óvakodna az adófelemelés és a boszniai kiadások megszavazásától. De e szomorú valóról meg van győződve a t. ministerelnök ur legjobban, miután az adófizető képesség fokmérője a közmunka állomány kimutatása s feltűnést okozott előtte az, hogy az igás fogatok száma évről évre apad s az egyfogatú s kézi napszámok száma szaporodik; gyanakodó természeténél fogva azt hitte, hogy talán a felvétel hamis s mint belügyminister szigorú rendeletet adott ki, hogy a szolgabirák a helyszinén községenkint megjelenve, vizsgálatot tartsanak; ez megtörtént s ez eredmény az lett, hogy a felvétel a valósághoz hiven történt, kivéve azon jószágokat, melyek időközben adóba elárverztettek, ilyen a fizetőképesség helyzete Magyarország adófizető polgárainál s igy a czímerbővítést biztosan remélhetjük. T. ház ! Nincs szerencsétlenebb állam, mint a melynek kormánya a nemzet közvéleménye és érdekével ellentétes politikát követ; ily helyzetben vagyunk mi. (Nyugtalanság.) Elnök: Kérem a t. házat, méltóztassék a szónokot meghallgatni, de a szónok urat is kérem, méltóztassék a tárgynál maradni, mert akkor lehetetlen a figyelmet fentartani, ha a szolgabirák eljárása és az egyfogatúakról méltóztatik beszélni, mikor Boszniáról van szó. Kállay János: A török-orosz háború alkalmával a nemzet közvéleménye Törökország mellett nyilatkozott. Minden török győzelmet nemcsak a városokban, de a községekben is kivilágítással, fáklyásraenettel s zenével ünnepeltek meg. Megyékből, városokból az ország legnagyobb részéből jöttek Törökország mellett a feliratok s azok a kormánynál süket fülekre találtak, pedig ha akkor a kormány actióba lép, most nem lenne boszniai kérdés, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) nem esett volna el s nem lenne nyomorék annyi ezer magyar harczos, nem pazaroltak volna el annyi milliókat s nem lenne egy ellenségünkkel több, mert Ausztria az occupatió óta a maga hagyományos kedveitető szokott modorával, melynek refrainje „GUlgen, Pulver und Blei", még ez ideig nem tudta magát megszerettetni. (Derültség a szélső baloldalon.) Azt monda a t. ministerelnök ur, hogy megóvta Magyarországot a háborútól. Igaz, hogy ezt a mostani csatározást háborúnak nem lehet nevezni, mert ez csak guerilla-harcz, mégis 70,000 ember mozgósítását vette igénybe, de azt nem tudná a t. ministerelnök ur megmondani, hogy meddig fog e nem háború tartani? s biztosítja-e a nemzetet a t. ministerelnök ur, hogy meg fogja óvni az orosz háborútól ? mert már az háború lesz! A t. előadó ur a traditióra hivatkozott. A traditióból tudhatná, hogy mennyi vérébe és pénzébe került már Ausztria Magyarországnak s unalmában kiszámíthatta volna, hogy csak e században, a franczia, olasz, olasz-franczía, slesvigholsteini, dán, porosz háborúk és most a bosznia-herczegovinai occupatió mennyi pénzét
