Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-105

284 105. országos ülés májas 17. 1882. politikával továbbra is azonosítsuk. (Élénk helyeslés a bal- és szélső' baloldalon.) Hátra van még egy kérdés és ez az: hogy mi czél, mi érdek az, a melyekért mi ott vagyunk? (Halljuk!) Nem csak Dárday Sándor képviselő ur mondja, hogy most keresi a felvilágosítást, valamint Polít Mihály képviselő ur is, hanem kérdezzük mi is. És megmondom, hogy miért kérdezzük. Azért, mert azon ezélok, melyekkel ezen megszállás annak idején feldicsértetett, azok a ezélok, azok az igazolások a bekövetkezett események által kegyetlenül meghazudtoltattak. Az 1879. évi delegatió üléseinek naplójában olvashatjuk azt, hogy milyen szépen ki tudták festeni, hogy minő barátságos elemek közé megyünk be; igaz, hogy térdig vérben gázoltuuk, de rögtön azt mondották, hogy a török azért fog hozzánk ragaszkodni, mert vallása, birtoka biztosítása tőlünk függ. A keresztény pedig hálával lesz irántunk, mert egyenjogosítva lesz. És mit tapasztalunk? Azt, a mit nem mernek bevallani a hivatalos jelentések, de a mit mindenki mond, a ki az ottani állapotokat ismeri, a mit az események lépten-nyomon tanúsítanak: a legnagyobb ellenszenvet, a legnagyobb gyűlöletet a lakosság minden rétegében. (Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Az mondatott — azon okokra, melyeket a ministerelnök ur mondott, mindjárt rá fogok térni, hogy mit nyomnak azok — az mondatott, hogy szükséges ez azért, hogy kereskedelmi utunkat biztosítsuk a kelet felé. Ugyan kérem, erre talán az occupátió még sem szükséges? Ha mi minden tartományt el akarunk foglalni és megszállva tartani, a hol nekünk kereskedelmi ut kell, akkor Európa egy pillanatig sem lehetne biztos tőlünk. (Derültség és tetszés a bal- és a szélső balon.) Arra pedig, hogy azt másképen lehessen biztosítani, még csak kísérletet sem tettek. Azt mondták azután, hogy a belső nyugalom, a monarchia nyugalma és biztosítása kívánja az occupátiót. Azt kérdem —- és csakugyan még hivatalosan is el lehet menni az őszinteségben addig a határig — azt kérdem : a mióta mi ezen tartományokat megszálltuk, nem vagyunk-e sokkal inkább kitéve annak, hogy külföldi cselszövények és külföldi események megreszkettessék belső állapotainkat; vájjon addig-e, míg meg nem szálltuk e tartományokat, vagy az óta vagyunk-e kötelezve arra, hogy miíiden egyes forintért ezerszeresét és százezerszeresét költsük el azon költségnek, melyet eddig elköltöttünk? (Tetszés) Az mondatott, hogy azon kis tartományok fékentartása az ok, a melyek bennünket nyugtalanítottak. Hiszen Montenegrónak nem kormánya, de népessége nyíltan pártolja az insurrectiót; az insurrectió gyülhelye, üdülési helye Montenegró. Vájjon jobban állunk-e azóta, megfenyítjük-e Montenegrót, elhárítjuk-e ezt az okot, növekedett-e biztosságunk? Hiszen erre az élet egy nagyon határozott feleletet adott. Nincs t. ház, más ok és más czél, melyből kimagyarázhatnám azt, a mi történt, mint hogy a czél az, hogy annexióra, gyarapodásra törekszünk. És ez a czél az, melyet minden erőnkből elleneznünk kell. A t. ministerelnök ur megkísérli ezt] igazolni és megkisérlette múltkori beszédjében két indokkal. Az egyik okban azt mondja: „Megmondtam már több izben. hogy indoka a bemenetelnek nem volt egyéb, mint az, hogy ha ott az újra meg újra támadó tűz kiüt, oly helyzetben legyünk, hogy azt a tűzhelynél nyomjuk el, nem pedig akkor, midőn már hazánkba átcsap". És azután hozzáteszi : „Mindenki tudja, hogy újabb időbea ott kezdődtek a nyugtalanságok, a melyek nagyobb térre elharapózva eredményezték 1877-ben az orosz-török háborút és a mely okok előidézhették volna most is, nekünk [pedig ismét néznünk kellett volna, a míg elterjed nagyobb mérvben és egy nagy általános conflagratió lesz belőle." Ha ebben, t. ház, van határozott eszme, — nem sértő szándékkal mondom — de ha ennek van határozott értelme, ez annyit jelent, hogy mi az elfoglalás és a megszállás által a keleti kérdésnek újólagos kitörését meggátoljuk, meggátoljuk azt, hogy egy új conflagratió is támadjon ott. Én nem tudom, t. ház, de ebben az érvelésben azon rendes rémítgetések egyikét látom, a mikben a ministerelnök ur beszédei olyan gazdagok. Hát kérem, való-e, hogy 1877-ben Boszniában támadt a keleti kérdés? Mit jelent ez a keleti kérdés? Jelenti a keresztény népek törekvését, menekülni a török uralom alól. Ez megújul mindenütt, a hol keresztény nép van, Albániában, Bulgáriában, Macedóniában, Boszniában. Megújul mindenütt, a hol határos kis államok vannak, melyek törekednek arra, hogy a keresztyén alattvalókból s azok által lakott területből egészítsék ki magukat; megújul minden kedvező alkalommal azon hatalmak ösztökélése és támogatása folytán, melyeknek érdekében áll egyik vagy másik irányban mozgalmat idézni elő a Balkán-félszigeten. Tehát 1877-ben Boszniából eredt a keleti kérdés? Ha Boszniában lettünk volna, nem lett volna meg a bulgár lázadás ? a szerb háború ? Hol volt igazi tényezője a keleti kérdésnek? Pétervárott volt. És Ausztria nem jól tudta-e, hogy Oroszország áll háta mögött azon törekvéseknek, melyek először a bulgár lázadásra, a szerb háborúra, a görög nyugtalanságokra és a keleti kérdés egész