Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-105

274 105 ©rsaáges ülés májas 17. 1882. tések, erődített kaszárnyák, katonai utak építésének költségei és pedig jelentékeny költségei. Építtet a kormány, de nem látta szükségesnek, hogy midőn a ház pénzügyi bizottságában ez tőle követeltetett, ezen munkák jegyzékét előterjessze. A t. pénzügyminister ur beismerte, hogy semmi állami érdek nem kívánja, hogy e művek titokban tartassanak. Valóban bajos is lett volna ezt állítani. Megtagadta az előterjesztést, ámbár azt tartom, hogy a kormánynak törvényes kötelessége mindazon adatokat előterjeszteni, a melyek ezen kiadás természetének megítélésére szükségesek. A kormánynak nem szabad bújósdit játszani a házzal, hanem a ház bizottságának, vagy bizottsága bármelyik tagjának kívánatára, ha az komoly és alapos, nem szabad lepleznie az illetékességi túShágásokat, hanem nyíltan oda kell adni az adatokat, hogy a ház teljes megvilágítás és tájékozottság mellett ítélhessen. Megtagadván ezt a kormány, néhány adatot ebből mégis felemlítek. (Halljuk! Halljuk!) Kaszárnyák és erődített helyek építése szándékoltatik Szerajevóban, a melyek költségei az előirányzat szerint egy millió frtot felülmúlnak. Alsó-Tuzlában, Fócsában, Mostarban és több helyütt, építése szándékoltatik őrházaknak, két, három, fél és negyed század állandó elhelyezésére. Építése szándékoltatik egy úthálózatnak, mely az ország két főpontját, Szerajevót és Mostart, tehát Boszniának és Herczegovinának fővárosait, a határon fekvő fontosaim pontokkal és utakkal, valamint azon útvonallal köti össze, a mely ezen határ egész hosszában és be az ország belsejébe többfelé síigárképen vezet. Már most t. ház, kétely nem lehet ezen építkezés természete felől; kétely nem lehet a felett, hogy itt nagymérvű katonai építmények, állami utak, nem vicinális, nem megyei, hanem valóságos állami utak szándékoltatnak létesíttetni. Ha már most az a kérdés támad, hogy ezen rendkívüli kiadásokra a monarchia két államának minő testülete illetékes, akkor engedjék meg, hogy röviden megmondjam, hogy ennek meghatározására nézve egyedül és tisztán az 1880* VI. t.-cz. a döntő. Mikor a berlini congressuson a monarhia külügyi képviselője az oecupátiót és azon tartományok administratióját a monarchia nevében átvállalta és midőn a monarhia két állama ezt törvénybe beczikkelyezte, ama tartományok megszállása és kormányzása a monarchia két államának közös megegyezéssel teljesítendő feladatává lön : egyszersmind gondoskodnia kellett arról a módról is, hogy ezen megoldandó feladat, minő módon oldassék meg. Eddigi törvényeinkben erről semmi intézkedés nem foglaltatott, tehát vissza kellett menni a forráshoz, a két állam törvényhozásához, hogy erre nézve törvényes határozatok állapíttassanak meg. Ennek a monarchia két állama az 1880: VI. t. cz.-ben tett eleget. Addigi törvényeink alapján semminemű kiadást nem lehetett volna teljesíteni Boszniában. Addigi törvényeink semmi egyébről nem intézkedtek, mint arról, hogy a katonák fizetése és felszerelése minő testület által megszavazandó összegekből történjék. De a beruházásokra nézve a mi törvényeink voltak, azok csak a monarchia területére vonatkoztak. Már most t. ház, a kérdés csak az, ho^ry ezen VI. t.-cz. mi módon intézkedett a megszállással és kormányzással összekötött összes költségek rendezéséről, — igenis az összes költségek rendezéséről, mert ha e törvény nem lett volna, mindig és mindent, az utolsó krajczárig az országgyűlésektől kellett volna kérni, mert mi nem ismerünk a monarchiában más hatalmat, csak az országgyűlést, a mely a nemzet erszénye felett rendelkezik. (Helyeslés balfelöl.) Tehát mikép rendelkezett ez a törvény? Rendelkezett oly módon, hogy az összes költségeket két kategóriára osztotta, még pedig — kérem ezen okoskodásomnak legszigorúbb ellenőrzését a ház részéről — a rendes administrátió körébe eső költségekre, vagy, a mint a törvény magát kifejezi, a „rendes közigazgatás érdekében fedezendő összegek "-re és azokra az összegekre, melyek „nem a rendes közigazgatás érdekében" fedezendők. Minden krajezár, a mely Boszniában kiadható, ezen kategóriák közül egyikbe kell hogy tartozzék; mert ha nem tartoznék, akkor új törvényt kell hozni és új törvénynyeí kell intézkedni egy oly kiadás megszavazására illetékes testület iránt. De ugy a tudomány, mint közjogunk és gyakorlatunk az összes kiadásokat, a melyek az állami életben felmerülhetnek, a „rendes" és „nem rendes" fogalma alá belesorozzák. Már most mit rendel ez a törvény? A rendes közigazgatás érdekében fedezendő összegekre azt mondja, hogy az mindenekelőtt fedezendő a tartományok jövedelmeiből, ha valami még a rendes közigazgatás körébe eső kiadásokra e jövedelmeken felül szükséges, kéressék a delegátióktól. Ebben az értelemben kiterjesztette a delegátiók hatáskörét. A mi pedig nem a rendes közigazgatás körébe esik, arra nézve azt mondja, hogy gzon járulékok „csak a monarchia niinclkét államában hozandó egybehangzó törvények alapján engedélyezhetők". Tehát a mi nem a rendes közigazgatás körébe eső kiadás, erre nézve vissza kell menni a két állam országgyűléseihez, mert azok rendelkeznek a nem rendes közigazgatási kiadások felett. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez a törvény határozata. Mikor a t. ministerelnök úr ezen csodálatos | törvényjavaslatot előterjesztette, akkor annak hi-